Hát ez a baj a bankrendszerrel

"A magyar bankrendszerben jelentős átalakulásra van szükség, mert a pénzügyi válság világosan megmutatta, hogy a bankszektor tulajdonosi szerkezete korántsem semleges a pénzügyi stabilitás és a hitelezés szempontjából. A külföldi tulajdonú leánybankok a válság idején jelentős pénzügyi forrásokat vontak ki az országból, ami erőteljes nyomást gyakorolt a forint stabilitására, ugyanakkor a hazai vállalatok hitelezése szinte leállt. Vagyis egy döntően külföldi tulajdonú bankrendszer nemcsak a válságból történő kilábalást nehezíti, hanem a forráskivonások következtében tovább mélyíti azt"

Az idézet a Nemzetgazdasági Minisztérium MKB vásárlást követő nyilatkozatából származik. (Kiemelés a szerző által). A bankrendszer több szátmilliárdos különadóját részben a külföldi tőkeemelések fizették, amely a most megvásárolt bank esetében 339,72 milliárd forintot jelent a Bayern LB részéről. Ebből az összegből most 85 milliárdot itt is hagytak adósság elengedés formájában.
 

A forint stabilitására nagyobb veszélyt jelentett a Fed lazítás leállítása, és geopolitikai feszültségek mellett kamatot vagdosó jegybank, de úgy tűnik ez senkit nem érdekelt. Itt kiemelnék a Portfolio.hu cikkéből egy rövid részletet.

Bártfai-Mager Andrea, a Monetáris Tanács egyik külső tagja az örömünnep hangulatú sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy szerinte a kamatcsökkentést "jól kell elindítani és jól is kell lezárni" , amiben "volt szerencséjük", de azért "némi tudásnak" is jutott szerep. (kiemelés a szerző által)

"Némi tudásnak", igen, ezt meg lehet erősíteni. A jelenlegi MNB politika négy szóból áll: Aki mer az nyer. Nem csoda, hogy Matolcsy György elnök úr hosszasan taglalta a monetáris tanács tagjainak bátorságát, amikor még Simor András elnöksége alatt emelkedő inflációs várakozások mellett kamatot mertek vágni. Némi tudás, de hatalmas vakmerőség. De hogy nem lett komoly baj inkább a pozitív nemzetközi befektetői hangulatnak, és a nyugati jegybankoknak köszönjük.

 A hitelezés leállítása szintén a bankok számlájára írható. Milliárdos különadók, folyamatosan bedőlő hitelállomány (a recesszió során 20 százalék!) és a devizahitellel küzködő magánszféra kereslet csökkenése mellett valóban a bankoknak kellett volna lenyomni az ügyfél torkán az új hiteleket. Bár lehet, hogy a megteszik most még rosszabb sajtójuk lenne.

Mikor jöhet az első MNB kamatemelés?

    Épp hogy befejezte az MNB a kamatvágást a piac azt találgatja, hogy mikor lesz az első emelés. A keddi monetáris tanács ülését követő sajtótájékoztatón a jegybank szóban elkötelezte magát a 2015 végéig alacsonyan tartott kamatszintek mellett.

    Bár az első kamatemelésnek az infláció megindulásával együtt illene jönnie ez nem feltétlenül fog bekövetkezni, illetve az sem biztos, hogy ez épp a 2015 végi határidővel egyezik majd meg. A jegybanki kamatpolitikát ezeddig sem az inflációs várakozások, sem a geopolitikai helyzet változása nem hatotta meg ha vágásról és minél alacsonyabb kamatról volt szó. Vágtak emelkedő inflációs várakozások mellett, a Fed monetáris lazításának lassítása sem hatotta meg őket, illetve a 2014 eleji tőkekivonás sem a feltörekvő piacokról. Hogy miért? Mindent a fiskális politika támogatásáért, ha kell még sarokba is szorítják magukat.

   Sarokba szorítás alatt az MNB kamatswap és betéti politikáját kell érteni. Tavasz folyamán a nemzeti bank ugyanis bejelentette, hogy megszűnnek a kéthetes MNB kötvények, helyette a két hetes betétek veszik át az MNB finanszírozásának szerepét. Ez egyik oldalról kiszorította a külföldi befektetőket, akik ha esetleg nem mentek el, megkereték a két hetes MNB kötvényhez legközelebbi alternatívát, a 3 hónapos kincstárjegyeket. Nem véletlen, hogy miközben a hosszabb papaírok hozamai emelkedtek a rövid papírok kamatai rekord alacsony szinteket döntögettek, 4 vagy 5-szörös túljegyzés mellett.

    A jegybanki kéthetes kötvény kéthetes betétté alakítása után a bankok hosszabb papírokba kényszerültek, ám fizetőképességük, azaz likviditásuk megőrzése érdekében jobban preferálnák a  rövidebb papírokat. A Nemzeti Bank erre a problémára válaszolt a kamatswap megoldásával. A bankok  az általuk kapott hosszú távú, fix kamatokat fizetik a jegybanknak, míg a jegybank rövid, változó  kamatokat fizet vissza a bankok felé. Egy nagyobb mértékű kamatemelés esetén a jegybank saját  magának okozna komoly veszteségeket, hiszen az alacsonyabb fix kamatok ellenében magasabb változó  kamatokat kellene fizetnie. Ezzel a kamatswap intézkedéssel a jegybank azt az üzenetet is küldte a  piacoknak, hogy hosszútávon is elkötelezte magát az alacsony kamatlábak mellett.

    A gyenge forint sem adhat okot egynlőre a kamatemelésre, hiszen a jegybank szerint külön jó a gyengülő fizetőeszköz annak export ösztönző hatása miatt. Ugyanakkor a gyenge forint komoly inflációt generálhatna a magas importárak miatt, azonban úgy tűnik ez kevésbé érdekli a jegybankot. Ha túl rosszra forulna a helyzet a többi feltörekvő gazdasághoz viszonyítva még így is tetemes mennyiségű devizatartalékkal rendelkezik egy esetleges intervencióhoz.

   Az inflációt illetően, bár a maginfláció egészséges 2,5 százelék körüli értéket mutat a rezsicsökkentések hatása még benne marad az inflációs mutatóban egy pár hónapig.

Miért jó a kibocsátónak a magas tőkeáttétel?

A mai kereskedési rendszerekben egyre magasabb tőkeáttétellel engednek kereskedni. A legtöbb esetben a mérték a termékhez tartozik, így eg sem tudjuk válogatni, hogy mekkora kockázatot akarunk vállalni.Ezen termékek közé tartoznak a CFD-k (Contract for difference), a certifikátok, az ETF-ek egy kisebb része, valamint a spread betting termékek jelentős hányada.

Az ETF-eken (Exchange Traded Fund) kívül, amiket tőzsdén kereskedett befektetési alapokhoz lehetne leginkább hasonlítani, a többi termék inkább egy soha le nem járó opcióhoz hasonít. Természetesen a "soha le nem járó" rész valóságban nem működik, itt általában az opciók átkötésére kerül sor időről időre, amely okozhat kisebb nagyobb kilengéseket az árfolyamban.

Sokszor azonban tényleges "szteroidozásról" van szó, amikor a kereskedő platform üzemeltetője hozzánk vág egy befektetési hitelt, amelyre kamatot számol fel. Ezt általában tartási költség (azaz holding cost) ként jelenik meg számlánkon. A módszer előnye számunkra, hogy nincs átkötés, az árfolyam jegyzés zökkenő mentes; de ezért fizetnünk kell.

Nem egyszer lehet vele találkozni, hogy a külöbözőtrading platformok 40-50 szeres tőkeáttétel mellett kínálják termékeiket, de 400-szoros értékbe is botolhatunk. Bár mi megtehetjük, hogy plusz fedezetet teszünk be számlánkra, hogy ne stoppoljon ki a rendszer az első kisebb ingadozásra. Ugyanis a kölcsön nyújtója saját tőkéjét nem kockáztatja, amikor a saját részünket felemésztette az árfolyam esés a rendszer automatikusan kizár és csak mi buktunk.

A plusz fedezet betételével az egyetlen gond, hogy a hatalmas tőkeáttételre így is megfizetjük a kamatot, hiába nem igényeljük azt, illetve hogy a plusz fedezet nem hoz nekünk semmit, csak biztonsági tartalékként áll. Így a mi hozamunkat rontja, míg a fizetett kamatot nem csökkenti. Ez a befektetés hitel kvázi ügyfélre erőszakolása.

Az olajozott tőzsde - a QE hátulütője

     A monetáris lazítási korszak végénél járunk. A Fed októberben befejezi a pénznyomtatást, ám Janet Yellen keddi meghallgatásán arra utalt, hogy a magas jegybank eszközállomány és az alacsony kamatok még velünk maradnak. A piaci konszenzus 2015 júniusra rakja az első Fed kamatemelést, azonban akadnak olyan elemzői vélemények is, melyek szerint már 2015 első negyedévében emelhet az irányadó rátán az amerikai jegybank. A Bank of England kamatemelésére már idén ősszel számítani lehet az elemzők szerint, hiszen az emelkedő bérek és ingatlanpiaci árak indokolttá teszik azt.

     Így a végén érdemes összegezni mit is értünk el a mérhetetlen pénznyomtatással. Az inflációs ráták nem vagy alig emelkedtek, azonban nem csúszott egyik gazdaság sem a veszélyes deflációs sávba, így ez már sikernek tekinthető. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy a piac várakozásai fontosabbak, mint a közgazdasági fundamentumok, és hogy ezeket a várakozásokat iszonyatos erőfeszítések árán lehet csak megváltoztatni. A gazdasági növekedés is akadozott az időszakon belül, így igazán a termelésre sem csapódott le a többlet likviditás. Akkor hova tűnt ez a mérhetetlen pénz?

USA GDP növekedés év/év, % (fekete, bal tengely), UK GDP növekedés év/év, % (kék, jobb tengely)
forrás: tradingeconomics.com

     A plusz likviditás természetesen nem vált köddé, a tőzsdéket olajozta. Ezzel az legfőbb gond, hogy a reálgazdasághoz így kevés jut el, így nem nő a termelés, nem nőnek a bérek, sem az infláció; nem indul meg a fogyasztás. Azzal ugyan lehetne vitatkozni, hogy a befektetések hatására nő a vagyonhatás, ami aztán ösztönözhetné a gazdaságot, de ez sem lenne igaz. A pénz nagy része a pénzügyi szektor fehérgalléros dolgozóihoz került, akik amúgy is fogyasztottak.

    Hogy miért oda került? Nos a Fed a bankoktól megvett államkötvények ellenértékével teremt új pénzt (csak úgy, mint minden modern jegybank) így a plusz likviditás egyből a bankok kezébe kerül.

Likviditási csapda

     A világ vezető gazdaságainak jegybankjai mind monetáris lazításba fogtak, az irányadó kamatlábak 0 százalék környékén, több milliárd dollárért vett államkötvényeket és jelzálog fedezetű papírokat a Bank of England, FED és Bank of Japan. Az inflációs ráták ugyanakkor még mindig csak lassan, vagy egyáltalán nem akarnak megindulni felfelé.

    Ennek egyik oka a munkaerőpiac elhúzódó regenerálása. Ahogy Janet Yellen, amerikai jegybankelnök is felhívta rá a figyelmet keddi meghallgatásán, a munkaerő túl gyors aktivizálása negatívan hat a reálbérek növekedésére. Egyszerűen ha a munkaerőpiacon megnövekszik a kínálat az csökkenteni fogja a béreket. Ez rontaná a háztartások vásárló erejét, így a magasabb árak nem tudnának érvényesülni a gazdaságban hosszútávon. Yellen szerint lassan kell csökkenteni a munkanélküliséget, amennyiben a maradéktalan gazdasági gyógyulás a célunk. Ez a kijelentés magában hordozza azt az üzenetet, hogy a FED tapering októberi véget érése után is fenntarthatja a laza monetáris politikáját a FED. Bár az elnökasszony meghallgatása alatt elejtett bár hawkish, azaz kamatemelést pártoló megjegyzést, konkrétan ő maga is utalt rá, hogy az alacsony kamatok és a magas jegybanki mérlegfőösszeg még velünk maradnak október után is.

     Habár a magas likviditás és az alacsony kamatok igen kedvezően hatnak a befektetésekre, a reálgazdaság már annyira nem örül neki. A fogyasztók úgy nevezett likviditási csapdába kerültek. Nincs kamat, tehát nem éri meg bankban tartani a pénzemet; ugyanakkor az infláció is eltűnt a gazdaságból, így a fogyasztással is nyugodtan kivárhat az ember. Ma ez az egyik legnagyobb veszélyeztető faktor a gazdaságokra nézve. A gazdasági pangás és a pénz forgási sebességének lassulása olyan káros várakozásokat hozhat létre, melyet a legerősebb monetáris vagy fiskális intervenció és/vagy kommunikáció sem tud egykönnyen megváltoztatni.

Még mindig keresi az irányt az EUR/HUF - technikai elemzés

    Továbbra is keresi az irányt az EUR/HUF napos chartja. Jelenleg egy zászló háromszögbe szorult be az árfolyam, alulról a 308,5 szint támasztja. Több doji gyertyát is produkált a grafikon a hét elejétől (kicsi test, alul-fölül kanócokkal) ami a piac bizonytalanságát mutatja.

    A technikai inikátorok továbbra is az árfolyam emelkedését vetítik előre, RSI semleges, Slow Stochastic alulvett állapotot indikál, míg az MACD továbbra is enyhe negatív tartományban van, amit a zászló formációnak lehet betudni. Akkor beszélhetünk tényleges zászlóról, ha a trend visszafordul emelkedő irányba.

    A kivárás hátterében a délutáni MNB sajtótájékoztató állhat, érdemes lesz figyelni a közleményekre, valamint az azokat követő piaci reakciókra.

Az árfolyamot amúgy az Euró övezeti inflációs mutató sem tudta jelentősen megmozgatni ez idáig, ugyanis az maradt 0,5 százalékos májusi szintjén, bár a piac 0,1 százalékos emelkedést prognotizált.

Nálunk nem megy az amerikai divat

                Egy friss Bloomberg kutatás a második negyedévre kereste a legjobban teljesítő alapokat. A kritériumok között szerepelt a legalább 250 milliós kezelt vagyon, valamint a 10% hozam a második negyedévre. 11 alap akadt fenn a szűrőn, melyek közül a két legkiemelkedőbb 19,9 és 18,2 százalékot értek el. A portfoliók általánosságban energiahordozókba vagy ehhez kapcsolódó papírokba fektettek. Másik kettő az alapok közül (aki jelenleg a 3 és 11 helyen áll) már előző negyedévben is szerepelt a rangsorban.

                A magyar piacon nyomát sem látni ennek a trendnek. Az árupiaci alapokat nettó tőkekivonás jellemzi az idei évben. Az alapokban kezelt vagyon valamivel 11 milliárd felett zárt május 31.-én, míg a magyar alappiac 5 067 milliárd forinttal rendelkezett azonos napon. A magyar piacon az árupiaci alapok 12 hónapos visszatekintő hozama az év során -21 százalékról 7 százalék magasságába emelkedett, míg a negyedéves visszatekintő hozam -6 és 6 százalékos sávban hullámzott.