Devizahitelek - miért érte meg?

                Napjaink egyik legnagyobb, és a világtörténelem örökös problémája a devizahitel. Nem csak a magyar lakosságra gondolok ennél a kijelentésemnél. A magyar államadósság 41% szintén deviza alapú hitel vagy devizában kibocsátott állampapír (www.akk.hu; 2014/01/26). De tekintsünk tovább a mai Magyarországnál térben és időben. Az első világháború országaitól kezdve a mai fejlődő piaci gazdaságokon át mindeki ugyan attól a jelenségtől szenved, melynek neve: a devizahitel. Joggal kérdezhetjük, hogy ha ennyiszer buktak már bele mi lehet az, amiért mégis megéri felvenni?

A kezdetek
 

                Mint a bevezetésben említve volt, egyáltalán nem egy újkeletű jelenséggel állunk szemben. Az első világháború alatt számos nyugati szövetséges ország, gondolok itt elsősorban Franciaországra és az Egyesült Királyságra, hatalmas mennyiségű "áruhitelt" vett fel az USA-tól, amerikai dollárban elszámolva. A háború végével ezek az államok nem tudták visszafizetni adósságukat, mivel az ipari termelés mélypontjára esett, a nemzetközi és kereskedelmi kapcsolatok megbomlottak, az inflációs mutatók pedig szélsőséges értékeket mutattak, mindkét végen. Itt érdemes megjegyezni, hogy míg a belső adósság csökkentésére kitűnő módszer az infláció gerjesztése, úgy devizahitel esetében plusz terhet róhat az adósra. Új gazdasági modell kialakítására volt szükség.

                Ez az új gazdasági mechanizmus két fő alkotóelemből állt. Első lépcsőben számos ország újra bevezette az arany alapú devizát az infláció meggátolása, a kredibilitás helyreállítása és a keresztárfolyamok stabilizálása érdekében. 1926-ra 39 ország vezette be az úgynevezett Breton-Woods-i rendszert. Második lépcsőnk egy új gazdasági körforgás kialakítása. Ebben az időszakban az elsődleges termékek közel 50%-át az alul iparosodott (mára már sok fejlődő országgá avazsált) országok állították elő, melynek jelentős részét olyan iparosodott országokba exportálták, mint az Egyesült Államok. A képlet úgy nézett ki, hogy az európai államok ezen országokba exportáltak elsősorban ipari termékeket, dollárért cserébe. Az egész körforgás az amerikai dollár milliárdok cirkulálásán alapult, melynek a 1929 világ válság következménye és lezáró aspektusa is volt.

Napjaink

                Miért vesznek/vettek fel napjainkban deviza alapú hitelt a magán és állami szektorok? Nos az állami szféránál lehet magyarázat a már meglévő külső hitelek törlesztése, új forrásbevonások, vagy a háztartásokhoz hasonlóan az alacsonyabb kamatok a vonzóak. Ha meglévő hiteleinknél az árfolyamok kedvezőtlenül alakultak olcsóbb megoldás lehet újabb devizahitelt felvenni, mint saját valutánkat beváltani a törlesztéshez. Az új források bevonása szintén szerepet játszik, amikor egész egyszerűen a saját piacunk már szinte illikviddé vált és nem tudunk már több hitelt felvenni róla. Az alacsonyabb kamatok mindkét felvevőnél döntő fontosságú lehet. A válság előtti időkben elsősorban ez a tényező játszott szerepet a háztartások eladósodásánál. Devizában maga a bank is olcsóbban jutott forrásokhoz a bankközi piacokról így saját marzsával növelve még mindig olcsóbban tudta eladni azt. Sajnos arról sokan megfeledkeztek, hogy az árfolyam ingadozásaival adósságuk értéke is nőhet vagy esetleg csökkenhet. (A válság előtt másik rendkívül népszerű termék volt a multicurrency hitel, melynél kettő esetleg több deviza között tudtuk napi szinten átváltani adósságunkat. A hitelezés ezen formája 2008 után gyakorlatilag megszűnt, és ezeket a hiteleket befagyasztották egy bizonyos (általában az aktuális) devizába, sokszor komoly veszteségeket okozva ezzel a hitelfelvevőnek hosszútávon.)

A működési elv

                Példánkban 1 000 eurot fogunk felenni, 250 EUR/HUF árfolyamnál, 5% kamattal, egy éves futamidőre. Itt máris érdemes megjegyeznünk, hogy bankunk vagy más hitelintézetünk kettős tevékenységet folytat, és csakúgy, mint a deviza vételnél/eladásnál itt is külön marzsot számít fel euronk beváltásakor. Az elv ugyan az, csak a megnevezések mások: folyósítási és törlesztési árfolyamok. Tegyük fel, hogy ez a marzs 5-5 forint. Ekkor 1 000 euronkat 245 árfolyamon váltja be bankunk, ám nekünk 255 árfolyamon kell törlesztenünk azt. Máris a kamatokat figyelmen kívül hagyva 245 000 forintért cserébe 255 000 kell visszafizetnünk, kamatokkal kiegészítve 267 750 HUF a teljes tartozásunk (1 000*1,05*255).

               

                Ha ezeken felül évközben a középárfolyam is a 300 szintre emelkedik (305 törlesztési árfolyam) adósságunk máris 320 250 forintra duzzadt, ami az induló tőkénk tekintetében ~30,7% kamatnak felel meg (320 250/245 000 = 1,307142857).

                Ezek a különbségek épp úgy hatással vannak az államok adósságszerkezetére, mint a háztartások és vállalatok esetében, hiszen a kétoldalú árjegyzés egyaránt működik a nemzetközi piacokon (kevésbé standarizált keretek között).

Mint bemutattuk, rengeteg hátránya és előnye is lehet a devizahiteleknek, mely eszközök mind a mai napig sikerrel megőrizték létjogosultságokat a pénz és tőkepiacokon. A helyes biztpsítéki és kockázati politikával mai nap is rengeteg potencia rejlik ezekben az eszközökben. Aki esetleg többet szeretne megtudni a devizahitelek működésének részleteiről keresse fel az alábbi linken a PSZÁF (MNB) által közzétett fogyasztóvédelmi tájékoztatót.

http://felugyelet.mnb.hu/data/cms422907/Devizahitelek.pdf

Forex - egy piac ami sosem alszik

                Akik esetleg arra lennének kíváncsiak, hogyan lehet minél olcsóbban Eurohoz jutni a nyaralásra azoknak sajnos nem fogunk tudni segíteni. Cikkünkben elsősorban befektetési instrumentumként, nem pedig fizetőeszközként fogunk a devizákról beszélni. Mint ilyenek önmagukban nincs értékük (mint ahogy a bolti termékeknek sincs, csak miután egy fizetőeszközzel szembeállították). A Forex vagyis deviza piacokon különböző deviza párokkal kerekedhetünk. Ezen termékek lényege, hogy a devizák egymáshoz mért teljesítményét indikálják. A főbb devizapárokat az amerikai dollár (USD), angol font (GBP), Euro (EUR)  Japán jen (JPY), svájci frank (CHF) alkotják, minden egyéb devizakeresztet "egzotikus devizapároknak" hívnak szaknyelven.

Mi áll a devizaárfolyamok hátterében?

                Mint sokan tudják az első értékpapírok egy "ígéretet" testesítettek meg, egy ígéretet, hogy a kibocsátó bank annak bemutatása esetén bizonyos mennyiségű aranyra váltja be azt. Az ilyen rendszereket úgynevezett rögzített vagy fix rendszereknek nevezünk. Természetesen még a kezdetekben is léteztek tőzsdei manipulációk a "rögzített "árfolyamok ellenére, aki szeretne jobban elmerülni a témában keressen rá John Law nevére, aki a világ első ismert monetáris lazítását hajtotta végre Franciaországban az XVIII. század első felében.

                A legutolsó ilyen rendszert, amely 1946 és 1970 között volt hatályban Bretton-Woods-i rendszer néven az USA-ban, 1971 a lebegő árfolyamos rendszer váltotta fel. Itt a pénz mögött álló gazdasági teljesítmény az elsődleges meghatározó szempont, csak úgy mint egy részvény és a mögöttes cég teljesítményének viszonyában. Természetesen azért nem lehet teljes párhuzamot vonnunk a két jelenség között.

Kereskedés

                A devizapárokkal való kereskedésnek számos előnye van. Rengeteg devizakereszt áll rendelkezésünkre, így mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbb kockázatú eszközt, a nemzetközi forex piacok az Ausztrál hétfői nyitástól a péntek délutáni Hawaii zárásig nyitva állnak, így 168 órás hetünkből majd 120 órán keresztül zavartalanul kereskedhetünk.

                Devizapárokkal való kereskedésnél mindig az egyik deviza mozgására tehetünk a másikkal szemben, ezáltal (nem a klasszikus módon) akár short ügyletet is nyithatunk kedvenc devizakeresztünkkel. A párok árfolyamárát egyszerű osztásos művelettel határozzuk meg, pl. FX = GBP/USD. Vizuálisabb olvasóink kedvéért: mindig az deviza erősödik amelyik "irányába a grafikon tart" (pl. lefelé - USD; felfelé GBP: ha a dollár erősödik a nevezőben egyre nagyobb szám van, ergo FX egyre kisebb és fordítva).

Deviza kockázat

                A globális piacokon rengeteg olyan termék mozog, melynek árát nem az általunk birtokolt devizákban jegyzik. Ha ezekből is szeretnénk vásárolni deviza váltásra kényszerülünk. Ha ki akarjuk védeni az ekkor fellépő árfolyam kockázatot köthetünk egy határidős vagy opciós ügyletet bankunknál, mellyel egy jövőbeni időpontra fix árat kötünk.

Hogyan határozzák meg a bankok az árfolyamot ilyen ügyleteknél?

                A válasz a kérdésünkre összetett. Egyrészt természetesen a jelenlegi árfolyamokat veszik alapul, másrészt a devizák piacainak kamatkülönbözete is szerepet játszik. Utóbbi állításunk megvizsgálásához vegyünk konkrét példát, amelyben nem vesszük figyelembe az kamatkülönbözeteket.

Az EUR/HUF árfolyam jelenleg a 300 szinten áll, EKB (Európai Központi bank) alapkamat 0,25%, MNB alapkamat 2,85%. Ha nem vagyunk megelégedve az Euroban tartott megtakarításunk hozamaival átválthatnánk forintra, kötünk egy határidős ügyletet 300 árfolyamon. Megkapjuk egy év múlva a 2,85% pénzünkre, visszaváltjuk eurora. Természetesen minimális veszteségünk ekkor is van az ügyleten, hiszen a határidős és opciós tranzakciókért a bank jutalékot számít fel.

Nos ezt a kamatkülönbözetet felszámítják a határidős piacokon. Így előző példánkat kiigazítva euronkat 2,6% drágábban kapjuk csak vissza (0,25%-2,85% = -2,6%). Ekkor ha 100 eurobol indultunk ki, átváltottuk 30 000 forintra, melyre megkaptuk a 2,85% kamatot (adóktól most tekintsünk el), majd 300*1,026=307.8 EUR/HUF árfolyamon vásárolhatjuk vissza euronkat.

100*1,025=100*300*1,0285/307,8

Ez a különbözet természetesen kétirányú, így ha forintból indultunk volna 2,6% olcsóbban adhattuk volna el euronkat az ügylet befejeztével

Ellenirányú ügyletek

                Olykor nem mi magunk végezzünk pénzünk átváltását, ha befektetésekről van szó. Előző cikkünkben említett befektetési alapok is végeznek devizaügyleteket, például ha forintban denominált alap jegyeiből vásárolunk, ami később az amerikai tőzsdének vásárol részvényeket. Ekkor az alap teljesítményét nagy mértékben befolyásolja a befektetési idő alatti USD/HUF devizapár mozgása, mely hozhat plusz hozamot, vagy teljesen fel is emésztheti azt. Mit tehet ilyenkor az óvatos befektető?

                Ezen kockázatok hárítására a legegyszerűbb mód egy ellenirányú ügylet kötése. Példánknál maradva ha ebbe a befektetési alapba rakjuk pénzünket akkor e befizetéssel egyidejűleg vegyünk forintot (USD/HUF devizapár eladása/short). Vizsgáljuk meg ezt a példánkat is számokkal.

USD/HUF=220, 22 000 Forintot fizetünk be az alapba, majd újabb 22 000 forintot adunk el a devizapiacon. Ha a dollár gyengül és a USD/HUF árfolyam egészen 210 esik vissza akkor befektetési jegyünket (22000/220)*210=21000 forintért tudjuk visszaváltani, míg short ügyletünknél eladtunk 100 dollárt 220 árfolyamon, majd visszavásároltuk 210 árfolyamon így 100*10 vagyis 1 000 forintot kerestünk az ügyleten, mely kompenzál minket 1 000 forintos veszteségünkért.

Ha a dollár erősödne 230=USD/HUF  árfolyamra 23 000 forintot kapnánk vissza (22000/220*230) míg a 220=USD/HUF eladott 100 dollárunkat szintén magasabb áron vásárolhatnánk vissza, tehát dolláronként 10 forintot vesztettünk, ami megint kiegyenlíti a másik ügyletünket.

         Mint bemutattuk a devizákat rendkívül széles körben lehet használni a direkt befektetésektől, a mindennapi spekuláción vagy day-trade-en át egészen a fedezeti ügyletekig. A körültekintő befektető nem engedheti meg magának, hogy ezen eszközök hiányozzanak "fegyvertárából". 

Befektetési alapok - általános tudnivalók

                Előző írásunkban a legelterjedtebb befektetési alapokat vizsgáltuk, ám magáról az általános elvről nem esett szó. Miért lettek ezek az instrumentumok a válság legkedveltebb befektetési formái? Mik az előnyeik más eszközökkel szemben? Hogyan döntsük el melyiket vegyük? És legfőképpen mi is az alapelv a gyakorlat mögött? Jelen írásunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A működési elv

                A befektetési alapok egyáltalán nem új keletű eszközök, az első ismert befektetési alapot 1774-ben Hollandiában egy Adriaan van Ketwich nevű holland kereskedő alapította. Az 1772-73-as Holland pénzügyi válságot követően a korabeli középosztálynak kevés likvid pénzügyi eszköze maradt, önállóan semmibe nem tudtak fektetni. Ketwich áttörő ötlete azt a problémát volt hivatott megoldani, hogy hogyan tudnak ezek a befektetők kis vagyonnal is minél diverzifikáltabb befektetési portfoliot összeállítani, vagy egyáltalán hogyan tudnak befektetni valamibe. Sajnos a történetet itt félbeszakítom, mivel bár nagyon érdekes a mi kérdésünk nem történelmi jellegű. Aki többet szeretne megtudni a témáról keressen rá Ketwich nevére, vagy esetleg a 'Eendragt Maakt Magt' (az egység erőt alkot) szavakra, mely első alapjának roppant találó neve volt.

                A fenti példából máris láthatjuk, hogy az elmélet csupán azon alapszik, hogy több befektető összeadja vagyonát majd a hozamból vagy esetleges veszteségből tőkearányosan osztoznak. Eddig rendkívül hasonló a részvényekhez, mondhatnánk, ám míg a részvénnyel egy bizonyos vállalkozásba fektetünk, a befektetési alap mögöttes terméke gyakorlatilag bármi lehet.

                Szintén hasonlatos a részvénytársasági formához, hogy a befektetők általában nem együtt kezelik a pénzt, hanem valakit megbíznak ezzel a becses feladattal. (A részvénytársaságoknál ezt az embert a közgyűlés választja, míg az alapnál csupán egyénileg azt dönthetjük el, hogy melyik kezelőnek az alapjába fektetünk.) Itt érdemes megismerkedni röviden egy új fogalommal, mégpedig az 'erkölcsi kockázat' fogalmával. Az erkölcsi kockázat nem más, mint hogy rábízzuk a pénzünket valakire aki nem vállal felelősséget érte. Vegyünk egy befektetési alapot példának. Kiss Béla alapkezelő alapjába befizetünk 100 forintot, hogy saját belátása szerint helyezze el. Mi van ha Bélánk mellényúlt és olyan valamibe fektette a pénzt ami hatalmasat bukott? Ki viseli a kockázatot. Természetesen nem az alapkezelő,hiszen akkor egy rosszul menő piacban rendkívül gyorsan mennének csődbe ezek a vállalkozások. A kockázatot mi, befektetők fogjuk viselni, miénk a potencionális nyereség illetve veszteség is.

Hogyan  tudom kivédeni az erkölcsi kockázatot?

                Nos az egyik módja ennek, mint minden befektetésnek a saját cégtől kezdve az állampapírokon át a részvényvásárlásokig a kockázati prémium. Mivel kockázatos alapba rakjuk pénzünket, ahol ideiglenes más használja azt, elvárjuk hogy ezért a plusz vállalt kockázatért magasabb hozamot kapjunk, mintha kockázatmentesen amerikai állampapírba vagy bankbetétbe raktuk volna a pénzünket.

Számtalan olyan alap létezik, mely egy bizonyos piacot vagy indexet követ le. Itt gyakorlatilag nincs erkölcsi kockázat, hiszen a piac mozgását nem az alapkezelő határozza meg. Ilyenkor az alap csak egy eszközt ad a kezünkbe, hogy olyasmibe is tudjunk fektetni, amibe egyszerű magánbefektetőként másként nem lenne lehetőségünk. Ezeket Benchmarkolt alapoknak hívjuk, hiszen mindegyik rendelkezik egy úgynevezett Benchmark index-el, ami a mögöttes piaci mozgást hivatott mérni. Mivel egyik befektetés sem tökéletes itt is lehet kisebb eltérések, de a piaci mozgásokat általában egy az egyben lekövetik ezek az alapok.

Előnyök

                Fenti példákból számtalan előnyt lehet leszűrni. Olyan eszközökbe is fektethetünk, amibe önállóan nem lenne módunk (pl. ingatlan alapok), valamint a befektetési lehetőségek skálája végtelen.

                Diverzifikált portfoliot tudunk kiépíteni magunknak egyetlen tranzakcióval. A megfelelő alapba fektetve egyszerre több pénzügyi eszközt is birtokolhatunk, amit amúgy több tranzakcióval és ezáltal jóval magasabb összköltséggel, vagy egyáltalán nem tudnánk megoldani, hiszen ki tud venni esetleg egy tized részvényt, meg hozzá egy negyed kötvényt?

               

                A likviditás szintén az egyik legnagyobb erénye az nyílt végű alapoknak. Ha betétben tartanánk a pénzünket lejárat előtt csak súlyos kamatveszteségekkel juthatnánk pénzünkhöz, ám egy pénzpiaci alapban tartva akár egy nap után is kiszállhatunk és kérhetjük az éves hozam 1/365 részét.

Népszerűség

                Népszerűsége az emberi pszichológiában keresendő. Első lépésnek a monetáris lazítások révén a nyugati bankok mind vissza vágták kamatlábaikat, és bár a reál kamatok nem csökkentek, sőt olykor még nőttek is, úgy tűnik az emberek jobban szeretnek 10% kapni a pénzükre 8% infláció mellett, mint 4% kamattal távozni 1% inflációs nyomásnál. Szintén pszichológia, hogy mivel a betéteket nem tartották jónak, de kockázatot vállalni nem mertek az egyetlen képbe illő eszközhöz fordultak, a pénzpiaci alapokhoz. Mint korábbi cikkünkben is írtuk, a visszatekintő hozam alapján ítélték meg jövőbeni befektetésük teljesítményét. Harmadik lépcsőfok: elkövetik ugyan ezt a hibát még egyszer. 2012 a kötvényalapok éve volt. A válságból kilábalni látszó államok kötvényhozamai rohamosan esni kezdtek felfelé hajtva ezzel a kötvény indexeket. Ezt látva rengeteg befektető átpártolt a kötvény alapokhoz, a fenti (múlt alapján meghatározott jövő) valamint abból az emberi hibájukból, hogy mivel alap-alap azt hitték már tudják hogyan működik a dolog.

Melyiket vegyem?

                Előző gondolatomat tovább szőve szeretném hangsúlyozni: a befektetési alapok csak KÖZVETETT, származtatott termékek. Attól mert ismerjük a mechanizmusukat nem tudjuk megmondani, hogy melyik a jó vagy rossz. Erről mérvadó véleményt csak a mögöttes termék és még inkább a mögöttes globális piac ismerete tud adni. Ezen felül ha nyugodt szívvel bízzuk másokra a pénzünket, és képesek vagyunk erkölcsi kockázatot is vállalni fektessünk abszolút hozamú alapokba, míg ha inkább jobban szeretnénk magunk kialakítani portfolionkat vegyük benchmarkolt alapok jegyeit. És ne feledjük, amit minden alap ismertetőjének apró betűs részében olvashatunk: "A múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőbeni teljesítményre".

Befektetési alapok szótára:

Nettó eszköz érték (NEÉ) - az alap által kezelt vagyon 't' időben

Árfolyam - egy jegyre jutó nettó eszköz érték

Benchmark - A mögöttes termék piaci teljesítményét mérő index

YTD hozam - az angol year-to-date kifejezésből származik, az alap naptári évben mért teljesítménye

Elszámolás(i nap) - a megbízás teljesülésének napja (T, T+1, T+2 ...)

Tőkevédett alapok - avagy az ügylet ami majdnem mindenkinek jó

                Ebben a cikkben egy elég alapvető dolog bemutatásával indulunk, amik nem mások mint a befektetési alapok. Napjaink sztár befektetési formái, ám mégis viszonylag keveset tudunk a működési elvükről. Gyakran tapasztaltam, hogy amikor egy banki ügyfél befektetésre hajtotta a fejét tanácstalanul állt a termékek rengetegében; természetesen a bankos kisasszony vagy úriember azonnal segítségére sietett és mindig ezt a választ hallotta: "fektesse be valamilyen alapba". Itt most nem nyugdíj vagy egészségügyi alapokról beszélünk, hanem a pénz és tőkepiacok sokszínű és változatos szerepőiről. Rengeteg fajtából csak néhányat mutatok be, azokat melyeknél bonyolultabb a mechanizmus. Tudununk kell azonban, hogy befektetési hegyek vásárlásánál tisztán árfolyam nyereségre játszunk, ezek a pénzügyi eszközök nem fizetnek kamatot a tulajdonosának.

Pénzipaci alapok

                Rendkívül népszerű típussá vált kiszámíthatósága és alacsony kockázata miatt. A pénzpiaci alapok elsősorban banki betétekbe vagy állampaírokba, egyéb állami garanciával rendelkező papírokba fektetik a pénzüket. A banki betétek csökkenésével rengetegen választották ezt a befektetési formát, mivel visszatekintő hozamuk még a korábbi banki betétek hozamát tükrözte és az ügyfelek nem voltak hajlandóak a betétekénél magasabb kockázatokat vállalni. Sajnos a túlzott tőkebeáramlással ezek a befektetők maguk és a már meglévő befektetők alatt vágták a fát.   

                

                Tegyük fel, hogy X pénzpiaci alap nettó eszközérétke (vagyis kezelt vagyona) 100 Ft, mely le van kötve 6%-os betétbe. Ekkor az alap egyenletesen felévesítve minden nap hoz körülbelül 6% hozamot. Az új befektetők akik pénzükre már csak 3% kapnának a banknál megrohamozzák az alapot és újabb 200 Ft friss tőkét fizetnek be. Mivel az alapkezelő sem tud csodát tenni, le is köti ezt a pénzt 3%-ra. Ekkor a teljes portfiolio áll 100 Ft 6%-os és 200 Ft 3% betétből. Némi számolás után láthatjuk hogy a napi hozamokat felévesítve az alap teljesítménye 4%-ra csökkent (súlyozott átlag számítással), így bár saját pénzükön magasabb hozamot értek el (az újabb befektetői rohamig) ám a korábbi hozamokat jelentősen csökkentették.

Kötvény alapok

                A kötvény alapok állami és vállalti kötvényekből egyaránt építhetnek maguknak portfoliot. Mindig tájékozódjunk első körben, hogy milyen típusú kockázati politikát folytat a választott alap, mielőtt még túllépnénk tévedésből saját kockázatvállalási képességünket.

                Ezen alapok teljesítménye szintén a kamatok mértékétől függ, ám a kamatok változásával fordított arányosságban. Ha van 100 Ft 5% éves kamatot fizető kötvényem, valamint az új kibocsátáskot már csak 3% fizetnek ugyan ezen típusú papírra az általam birtokolt kötvény ára felmegy, hiszem magasabb hozamot ígér. A kötvények árfolyama természetesen a csődkockázattól (aminek felárát a kamat tartalmazza), a kereslet kínálaton és a belső piac likviditásán át rengeteg faktor befolyásolja, de ha csak egy biztos támpontot szeretnénk befektetésünkhöz figyeljük a kibocsátó piac alapkamatait, hiszen ezekre mindig erősen reagálnak a forgalomban lévő kötvények.

Tőkevédett alapok

                Az alapokat sok szempont alapján be lehet sorolni, az egyik ezek közül, hogy az adott alap zárt vagy nyíltvégű e. A nyíltvégű alapba bármikor befektethetünk vagy kivehetünk pénzt, még a zártvégűek esetében vagy egy gyűjtési időszak majd egy pontos kifizetési dátum. Ezen alapok legelterjedtebb formája a tőkevédett alapok. Itt a befektetett tőkénk 100% garantáltan visszakapjuk, ám az inflációs tényezőt figyelembe véve így is veszteséget könyvelhetünk el (, hacsak a teljes időszakot vizsgálva nem szembesülünk deflációval). Ezek az alapkezelők az összegyűjtött pénzre diszkont árat számolnak, melyet betétbe helyeznek el, majd a fennmaradó összeggel valamilyen egyéb ügyletet (általában opciós ügyletet) kötnek.

               

             Az opció lehet hogy teljesen elértéktelenedik lejáratra, de az is lehet hogy hoz valamennyi plusz hozamot az alapnak, így a befektetőnek, de alaptőkénk a betét által biztosítva van.

Ha zártvégű, akkor hogyan tudom biztosítani a pénzem likviditását?

                Általában a kibocsátó intézet bevezeti valamelyik értéktőzsdére ezeket a papírokat, tehát harmadik fél bevonásával bármikor kereskedhetünk velük tőzsdei keretek között. Kecsegtető befektetési forma lehet például olyan alapok jegyének tőzsdei vétele, ahol az opciós rész rossz teljesítményt mutat. Például:

Egy alap aranyra kötött opciós ügyletet, de az árfolyam nem a várakozásoknak megfelelően alakult ezért az opció elértéktelenedett. Az eredeti befektető tudja, hogy csak az alaptőkéjét tudja visszaszerezni (vagyis a befektetési jegy névértéket). Befektetőnk egpróbál névértéken alul túladni a papíron a tőzsdén, remélve hogy a lejáratig ledolgozza veszteségeit vagy esetleg még egy kis pluszra is szert tesz. Új befektetőnk, a vevő biztosan jól jár a vétellel, hiszen névérték alatt vesz valamit, amit lejáratkor a bank névértéken vesz vissza a tőkevédettségnek eleget téve.

Amikor az inflációra is adót fizetünk - mikor éri meg?

                Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a befektető és befektetések legnagyobb ellensége nem más, mint az infláció. A legbiztosabb, bár kérdéses, mennyire jövedelmező módja a pénzünk elértéktelenedésének meggátolására ha olyan strukturált pénzügyi termékeket vásárolunk (legtöbbször kötvény formájában) melynek hozama infláció bázisú. Általában havonta vagy negyedévente van kamatmeghatározás ezen termékek esetében. Egyes esetekben olyan strukturált terméknél, ahol mondjuk deviza mozgáshoz van kötve a kamat fizetése lehet hogy naponta fizetnek kamatot a piac teljesítményét minél pontosabban lekövetve. Inflációnál más a helyzet, ennyire extrémen trend követőek nem tudunk lenni, mivel az inflációs adatokat képtelenség naponta leközölni. Negyedéves kamatperiódusokban esélyünk van felül vagy alul teljesíteni a piacot, hiszen mint bármely egyéb befektetés esetében, egy fix hozam mellett eltérő inflációs adatokkal kell számolnunk.

                Tegyük fel, hogy a kötvény amit vásároltunk infláció + 3%-ot fizet (az egyszerűség kedvéért évente, és feltételezzük, hogy éven belül stagnál az inflációs ráta). Első évben 10% kapunk pénzünkre 7% infláció mellett, úgy, hogy kamataink után 25% adót fizetünk be. Ekkor a reál kamat 0,47 %. Második évben 3 % infláció mellett 6% fizet nekünk a kibocsátó, így a reál kamat amennyiben az adózási szabályok nem változnak 1,46 %. Harmadik évben stagflációt figyelhetünk meg, 3% nominális kamat mellett 2,25% kamatot tehetünk zsebre.

                Mint ahogy a számítások mutatják ilyen termékek megvétele kizárólag alacsony inflációs nyomás mellett éri meg, hacsak nem tudunk olyan ajánlatot találni ahol a kamatprémium magas inflációs bázis mellett is messze meghaladja az adókötelezettségeinket.

Hogyan számítjuk a reál kamatlábat?

Első lépésben levonjuk az adózott részt a nominális értékből.

Másodjára (1+n) / (1+i) = 1+r függvényt használjuk, ahol n a nettó kamat, i az inflációs ráta, r pedig a reál kamatlábat jelöli.

CFD - avagy a kapzsiság ára

                Napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a CFD-k, hiszen kényelmesen bármi elérhető velük, alacsony összeggel is óriási profitra tehetünk szert és egyaránt nyithatunk long vagy short pozíciót. Legalábbis a kereskedési platformok ezt hangoztatják, ami önmagában igaz is, de közben elfelejtenek említeni egy apróságot, hogy ugyan ilyen könnyen és kényelmesen el is veszíthetjük a teljes megtakarításunkat.

                Aki még esetleg nem találkozott vele a Contract For Difference (CFD) avagy különbözetre kötött kontraktus a modern lóverseny legkifinomultabb formája. Egy szerény letét elhelyezése után fogadhatunk, avagy spekulálhatunk, hogy az általunk favorizált index, részvény, kötvény, ETF vagy deviza merre fog elmozdulni. Bármi elérhető vele, tovább gerjesztve a laikusok befektetési vágyát. A CFD lényege hogy a vételi és eladási árfolyam különbözetét a vevő vagy az eladó megtéríti a másiknak attól függően, hogy a vevő mire spekulált. A képlet egyszerű. Tegyük fel hogy X részvény jelenleg 100 dolláron forog. A "spread betting" brókercégnél (már a nevében is a "fogadás" szó sejlik fel a befektetés vagy kereskedés helyett) mondjuk 10 dollár letét elhelyezésével letehetjük voksunkat mondjuk az X részvény növekedése mellett, tehát 100 dollárnyi részvényre nyitottunk egy long pozíciót csupán 10 dollár felhasználásával. Kész is a tízszeres tőkeáttétel.

          Tegyük fel, hogy a papír 5% emelkedett, jelenleg 105 dolláron áll, örülünk, zárjuk a pozíciót, visszakapjuk a 10 dollár letétünket plusz az 5 dollárnyi árfolyamkülönbséget. 15 dollárral távozunk 10 dollárral indultunk, 50% haszon 5% emelkedésből.

           Ellenkező eset, feltételezzük, hogy most 5% zuhan az árfolyam. Máris csak 5 dollár maradt a zsebünkben, hiszen a letétből levonja a cég a megtérítendő összeget, végeredményben pénzünk felét elvesztettük egyetlen ügyleten.

           Sokak kárára manapság forognak 30 sőt 50 tőkeáttétellel CFD-k a különböző spreat-betting cégeknél, ezért ha arra adnánk a fejünk, hogy számlát nyitunk egy ilyen cégnél először mindig az legyen a kérdésünk, hogy milyen tőkeáttétellel kereskedünk, hiszen ötvenszeres aránynál egy 2% árváltozás hatására elveszthetjük összes megtakarításunkat.

            Kibocsátónak lenni a legjobb üzlet. Ők nem kockáztatnak semmit, hiszen ha az általunk favorizált papír esése eléri a letétünk összegét automatikusan kistoppol bennünket a rendszer, zárják a pozícióinkat és esélyünk sincs visszaszerezni megtakarításunk. Ezen felül marzsolhatják a CFD-ket, számlavezetést és jutalékokat számolnak fel. Nem véletlen, hogy az USA-ban tiltva van ezen instrumentumok használata.

A kockázatvállalás ördögi köre

          Amennyiben mégis arra adjuk a fejünket, hogy CFD-vel próbálunk magasabb hozamokat elérni az első bukás után könnyen letörhet a kezdeti lelkesedés. A százalékban gyakran két számjegyű veszteséget vagy leírjuk, ami igen fájdalmas, vagy megpróbálhatjuk visszaszerezni, ám ha nem akarunk erre hónapokat esetleg éveket áldozni maradnunk kell a kockázatos, tőkeáttételes termékeknél.

         Míg mondjuk ha közvetlenül részvényt tartottunk volna a portfolionkba akkor esetleg egy 5% zuhanás utáni 5% növekedéssel csak 0,25% veszettünk volna (100*0,95*1,05=99,75) a tőkeáttételnek köszönhetően ez a hányad is sokszorosára nőhet (példánkban 2,5 %-ra). Minden esetben magasabb piaci korrekció szükséges a korábbi veszteség kompenzálására, de tőkeáttétel nélküli ügyleteknél érdemes fontolóra vennünk, hogy ezért az elhanyagolható hányadért megéri e tartani a pozíciónkat.

Akkor ne vegyünk CFD-t egyáltalán?

      Önmagában nem tartom rossz eszköznek ezen termékek vásárlását, ha tisztában vagyunk saját korlátainkkal (mind pénzügyi, mind pszichológiai) és ha eléggé tudjuk diverzifikálni portfolionkat ahhoz hogy a CFD-k által generált extrém kockázatokat ki tudjuk védeni.