Rövid vs Hosszú kötvények

                Amikor kezdőként a kötvény piacokon kereskedünk előfordulhat, hogy nem értjük miért vannak megkülönböztetve a rövid és kötvények; illetve kötvény alapok a derivatívák szintjén. A válasz nem csupán a középtávú likviditásban rejlik, ennél két sokkal fontosabb szempontot kell mérlegelnünk, kezdő korunk után is, ezek pedig az eltérő volatilitás és kockázati szintek.

Eltérő volatilitás

                A kötvények árfolyama, mint tudjuk, negatívan reagál a kötvény hozamok emelkedésére illetve csökkenésére. Arra, hogy a hozamok mitől és hogyan változhatnak most nem térünk ki részletesebben, ennek lehet geopolitikai (egyezmény, háború, zavargás), gazdasági (kormányválság, alacsony deviza tartalékok a gazdaságban, deviza árfolyamok, infláció), fundamentális (a kibocsátó pénzügyi helyzete/mutatói) vagy spekulációs (különböző piaci várakozások) oka is. Ezen változásokban és hatásaikban a kötvény piacra egyetlen közös van: máshogy érintik a hosszú és rövid távú kötvény indexeket és árfolyamokat. Hogy átlássuk, mi ennek az oka ismerünk kell a diszkont érték kiszámolásának módszerét.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy diszkont érték alatt nem csak a diszkont kincstárjegyek működését, de bármilyen kötvényre alkalmazható matematikai/közgazdasági modellt értünk. Ha egy kötvény egy év múlva 100 Ft tőkét törleszt és 5 Ft kamatot fizet, akkor 105 forintra számolhatunk diszkont árat. Kincstárjegyek esetében a modell nem változik, csak átláthatóbbá válik; lejáratkor névértéket fizet. Nézzük tehát hogy működik az elmélet. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy lejáratkor mindegyik kötvény 100 egységet fizet (figyelmen kívül hagyva, hogy az most névérték, vagy tőke és kamat törlesztés). Ekkor a papír jelenértékét a következő képlettel tudjuk meghatározni:

100 / ( 1 + [ r * t ] ) = V

, ahol "r" az évesített nominális kamatot, t a hátralévő időt jelöli évben megadva. Így tehát ha egy kötvény egy éves futamideje alatt 5% fizet, akkor a jelenkori értéke: 95,24 (= 100 / 1,05). Amennyiben kibocsátás után a kamatszintek hirtelen 7% ugranak az új érték 93,47 (= 100 / 1,07). Láthatjuk, hogy az érték a fordítottan arányos a kamatszinttel.

Az idő szintén fordított arányosságban van a jelenértékkel, hiszen a számláló tagja, ha nő a hányados értéke csökken és fordítva. Ergo, a futamidő csökkenésével a jelenérték közelíteni fog a lejáratkori értékhez (kamatot szinten tartva).

Most képzeljük el, hogy reagál 1% kamat emelkedésre egy 3 hónapos kincstárjegy és egy 10 éves államkötvény. A DKJ esetében a nevező 0,0025 nő ( 0,01 * 0,25 évvel), jelenértéke 0,25% emelkedésnek megfelelő egy évre vetítve. Államkötvényünk esetében ugyan ez a változás 0,1 ( 0,01 * 10), tehát 10% emelkedésnek felelne meg egy éves papírt nézve. Láthatjuk, hogy a futamidő hosszúsága rendkívüli módon felerősíti az éves kamatszintek változását.

Eltérő kockázati szintek

                Mivel a piac jövőbeli irányát rendkívül nehéz, mondhatni lehetetlen pontosan megállapítani, egy hosszabb elköteleződésnél a befektető joggal várhat magasabb kockázati prémiumot, ezzel is egy "puffer zónát" biztosítva, hogy nem fizet rá befektetésére. Minél hosszabb az időtáv annál beláthatatlanabb a végső kimenetel, így nem véletlen, hogy hosszabb kötvények esetében magasabb az évesített kamatszint, illetve, hogy az éves kamat nagyobb mértékben nőhet/csökkenhet, mint rövidebb kötvények esetében. Ezen kamatszintek magas volatilitása szintén rásegít a hosszú kötvények magasabb mértékű árfolyamváltozására, hiszen nem csak a fenti függvény idő tényezője, de "r" azaz hozam tényezője is magasabbá válik.

Melyiket vegyem?

                Biztonságra vágyó, kockázatokat kerülő olvasóinkhoz inkább a rövid futamidejű kötvények illenek, míg a kalandvágyóbb befektetők spekulációs inkább a hosszútávú kötvények elégíthetik ki. Természetesen a fent bemutatott példák mellett vannak köztes megoldások is (1, 3 és 5 éve kötvények), valamint az egyes papírok az idő múlásával folyamatosan átkerülhetnek új, alacsonyabb kockázati osztályokba.

Árfolyam kockázatot nem kedvelői befektetők is természetesen vásárolhatnak hosszú kötvényeket, anélkül hogy befektetési stratégiájuk sérülne, amennyiben azt lejáratig képesek tartani. Ebben az esetben likviditási tényezőket kell figyelem előtt tartani; tehát árfolyam kockázatunkat likviditási kockázatra cseréltük. Ugyanakkor turbulens piaci környezetben, vagy folyamatosan emelkedő kamatok mellett megérheti kockázat kedvelőbb kereskedőknek is rövid alapokat vásárolni, hiszen ilyenkor a csökkenő futamidő miatti növekedés ellensúlyozhatja a kamatok változásának hatását.

Az Argentin deviza válság - fix deviza keresztek

                A következő néhány soron a fix devizakeresztekkel, valamint azok előnyeivel és hátrányaival ismerkedhetünk meg. Emellett egy jelenlegi példával élve bemutatjuk, hogy mi lehet a rendszer egyik legnagyobb buktatója. Ez a példa nem más, mint az Argentin Peso (ARS).

A fix devizakeresztek

                Időről időre egyes országok kormányai és jegybankjai amellett döntenek, hogy saját devizájukat egy másik, általában világpénz (USD, EUR) árfolyamához rögzítik. Ezt természetesen megtehetik, hiszen saját valutájuknak kibocsátása felett monopólium joggal rendelkeznek. Ez a módszer nem véletlenül elterjedt a fejlődő országok körében (Kína, Argentína, Montenegro), hiszen ezáltal egy viszonylagos pénzügyi stabilitást nyernek (nincs kiszámíthatatlan árfolyam ingadozás), illetve az adott országgal (vagy ez EU és EURO esetében gazdasággal) rendkívül megkönnyítik a külkereskedelmi kapcsolatok létrehozását. Ezen módszernek magától értetődő módon hátul ütői is vannak. Az egyik legnagyobb hátrány, hogy a monetáris önállóságuk részlegessé válik, csupán az árfolyamra vannak hatással, a kamatokat a kapcsolt deviza jegybankja határozza meg, közvetetten. Ha X és Y deviza között fix az átváltás, és Y devizában denominált eszközökre magasabb kamatot fizetnek addig áramlik Y gazdaságba a tőke, amíg a kamatszintek elérik a "market clearing" vagyis egyensúlyi szintet.

                Ha az árfolyamot gyengébb szintre állítunk, mint a piaci árazás lenne a jegybank fő feladata a deviza gyengítése, míg az "elméleti piaci" árfolyam el nem éri a kívánt szintet. Ellenkező esetben a deviza erősítésére van szükség, mely a jegybanki devizatartalékok felélésével biztosítható (saját deviza vásárlása). Ezen módszerek nem ismeretlenek a lebegő devizás országokban sem, hiszen árfolyam cél, ha ezalatt sávot értünk is, ezen gazdaságokban is létezik.

A monetáris unió buktatója - nem figyeltünk eléggé!

                A fix deviza keresztek jelensége nagyban hasonlít a monetáris unió intézményéhez. Két különböző tulajdonságokkal és mutatókkal bíró gazdaság piacai között a tőke szabadon áramolhat fix átváltással, amely monetáris unió esetében 1:1, míg fix devizakeresztnél bármi, előre meghatározott szint lehet; akár 1:1 is. Az egyik legnagyobb buktató ekkor a piaci buborék fújás, amit az olcsó hitel generál. Két példával is tudunk élni, hiszen a történelem megismétli önmagát, ha elsőre senki sem figyelt.

                A görög válság: az európai válságot sokak szerint az USA buborék kipukkadása okozta, ám mások szerint ez csak felszínre hozott egy mélyben lappangó problémát. Az európai monetáris unio létrehozásával nem csak egyszerűen egy közös devizát nyert a piac, hanem minden egyéb, deviza mögött álló kockázati és kamatszinteket, valamint inflációs mutatót is egységesítették. Mint fent írtuk, a fix átváltással a kamatszintek kiegyenlítik egymást (market clearing), így kockázatos piacok is alacsony kamatok mellett juthatnak hitelhez. Ha a kamat kisebb, mint a kockázati mutatók az előírnák elkerülhetetlen a túlzott hitelfelvétel. Ez fújt egy buborékot a görög államadósság szintjén (valamint az ír és spanyol ingatlan piacokon, csak úgy, mint az Egyesült Államokban). A 2008 válságot követően a hitelezés befagyott, és az európai gazdasági mechanizmusok és életképtelenné váltak ezzel.

                Miért fontos ez a mi témánkban? Mert nem ez volt az első eset, csak ezt valamiért mindenki mellékesnek tartotta. 1998-2003 között Argentínában hasonló történet ment végbe. Az Argentin peso és Amerikai dollár közötti átváltást 1:1 állapította meg az Argentin kormány a '90-es évek közepén.  A hitel csak úgy dőlt, az infláció normális mértékre esett vissza (tartva az USA trendet). Rövid távon minden szépen működött. Egy pont után azonban rengeteg befektetőnek rá kellett jönnie, hogy rossz üzletet csinált, biztonságosnak hitt befektetések bedőltek, elkezdődött a tőkekivonás, a Peso rendkívül gyorsan túlértékelté vált, és a jegybank nem tudott lépést tartani. 2002 január egytől a új átváltási érték 1:3 volt az USD/ARS esetében, azaz a a Peso 200 % gyengült! Emellett a munkanélküliség 23 % nőtt, 1998-99 között a GDP 21% csökkent. De ez valahogy az EUR esetében senkit sem zavart.

Mai Argentína - virágzó illegális piac

                Az elmúlt néhány hónapban újabb sorozatos gyengülésen ment keresztül az argentin fizetőeszköz. Az ok megint nem más, mint a deviza tartalékok megcsappanása, valamint a gazdaságba vetett bizalom csökkenése. A peso másodjára is túlértékelté vált.

                Normális körülmények között a fix árfolyam tartott deviza privát átváltása senkinek sem érdeke. Minek adjam el 4 árfolyamon, ha a jegybank 5-ért megveszi tőlem? Miért vegyek 6-ért, ha a jegybank 5-ért adja el? Ha alacsonyabb az árfolyam az eladónak nem áll érdekében üzletet kötni, ha magasabb a vevő nem akar vásárolni. Az üzlet semmiképpen sem jön létre. Ennek ellenére Argentínában virágzik a dollár illegális piaca, ahol 12-13 szinteken váltják a dollárral szemben. Hogy lehetséges ez?

                A válasz a Gresham törvényben rejlik. Sir Thomas Grasham I. Erzsébet angol királynő udvarának "pénzügyi szakértője" volt. Az ő nevéhez fűződik a jó és rossz pénz fogalma, valamint az az elmélet, hogy a rossz pénz kiszorítja a jót. Az egyetemes elv az, hogy az alulértékelt (jó) pénzt az emberek megtartják érték megőrzés céljából, a rossz (felülértékelt) pénzt pedig forgalomban tartják.

A konkrét megfigyelés: I. Erzsébet hatalomra jutásának idején új pénzt veretett, melynek névértéke megegyezett a forgalomban lévő érmék névértékével, ám arany tartalma magasabb volt. A magasabb aranytartalmú (alulértékelt/jó) pénzt az emberek szívesebb tartogatták, míg a rosszabb minőségű pénzen túladtak. Minek adjak kétszer annyi aranyat az piacon, ha ugyan azt az értékű árut kapom meg fele annyiért?

A dollár és peso esetében ugyan ez történik. A dollárt szívesebben tartogatják az emberek, mint valódi értékmegőrzőt, míg a túlértékelt peson előszeretettel túladnak. A dollár eltűnt a körforgásból, és az egyetlen hely, ahol hozzá lehet jutni az az illegális deviza váltó.

Deviza piacok 2014 - A monetáris politika hatásai

A következő cikkben elsősorban az előző, kötvény piacokkal foglalkozó elemzést egészítjük ki, vizsgálva annak hatásait a főbb devizákra, illetve egyéb külső hatásokat is vizsgálni fogunk, mint például a lehetséges Japán válság, valamint a Bank of Japan monetáris politikája. Előbbinél azt a makrogazdasági modellt vizsgáljuk, melyet a bankok is alkalmaznak a határidős és opciós devizaárfolyamok meghatározásánál.

Hozam különbözetek és deviza árfolyamok
 

                A tőkepiaci folyamatok közül magától értetődően csak azokat a folyamatokat érdemes vizsgálni, ahol a tőke saját gazdasági és piaci határain kívül keresi helyét a világban. Nem kell feltétlenül országhatárokban gondolkodnunk, elég például az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) által kibocsátott USD és EUR kötvénysorozatokra gondolnunk. Számos kisebb gazdaság kormánya alkalmazza a külföldi (elsősorban USD vagy Európa szomszédságában EUR) devizában denominált kötvények kibocsátását, ezáltal maguk a kormányok válhatnak deviza hitelessé. Ennek előnyeiről és hátrányairól itt olvashat bővebben.

                A kötvények iránti kereslet-kínálat (mint minden más esetében is) meghatározza a kötvény árfolyamát, mely hatással van az adott kötvény hozamára. Az egyszerű közgazdasági elmélet szerint addig kellene a magasabb kamatok felé áramolnia a tőkének, míg a "market clearing", azaz piaci egyensúly be nem áll. Ilyen esetet vizsgálva a kamat különbözetek a következő matematikai összefüggés útján befolyásolják a deviza árfolyamokat:

1 + R₁ = (1 + R₂) * e / e'

ahol "R₁" a hazai, "R₂" a külföldi kamatlábakat, "e" a jelenlegi, " e' " pedig a jövőbeni devizakeresztet jelöli. Fenti egyenletünket átrendezve:

(1 + R₁) / (1 + R₂) = e / e'

                Ezt az összefüggést használják a bankok határidős deviza árfolyamok meghatározásánál. (A vizuális magyarázatot megtekintheti itt.) Mit árul el nekünk ez az egyenlet? Ha a kiinduló deviza (R₁, legyen az hazai vagy külföldi) kamata magasabb akkor a jövőbeni árfolyam kisebb lesz, ha megegyezik R₂-vel akkor a spot árfolyamot kapjuk, ha alacsonyabb akkor magasabb árat kell fizetnünk a jövőben. A bankok ekkor a deviza irányadó kamatlábával számolnak, így néhány kritikus tényezőt figyelmen kívül hagyhatnak: a vállalt kockázatok és az infláció. Az inflációval kiigazított reál kamatlábakra ugyan úgy áll a fenti összefüggés, csupán az (1+R) nominális kamatok el kell osztanunk (1 + i) - vel, ahol 'i' az infláció mértékét jelöli. A kockázati oldalt is figyelembe venni bonyolultabb, ott is alkalmazható az "egy egységinyi kockázatra" mekkora kamat jut, mely esetben egy kockázati hányadost kell bevennünk az egyenletbe annak finom hangolásához, ám ennek a módszernek a hátránya, hogy a kockázati kedv percek alatt változhat, így sosem kapunk valós értékeket.

                Logikai, kevésbé elrugaszkodott és túlontúl egyszerű módon úgy lehet leírni a jelenséget, hogy idegen papír vételekor a papír és devizája iránt is többlet kereslet mutatkozik, árfolyamuk felfelé mozog, míg eladáskor mindkettőn túl kell adnia befektetőnknek, így áruk párhuzamosan lefelé fog korrigálni.

A kötvény kibocsátások hatásai - EUR/USD

                Előző cikkünkben megemlítettük a FED lassítási politikáját, valamint az Európai kötvény piac bővülését a Görög magán és közszféra újra piacra lépésének következményeként. Előbbiből következik, hogy a dollárt gyengítő hatások megszűnnek és az amerikai államkötvény piac is visszakerül piaci árazásba. Ám mielőtt ez bekövetkezne közel 200 milliárdnyi friss dollár fog a piacra kerülni, mely keresni fogja helyét világban, így a relatíve pozitív kockázati kedv még fenn maradhat a következő fél évben. A kockázati étvágy csökkenésével az amerikai kis befektetők nagy része, illetve a biztonságra vágyó külföldiek jelentős része is valószínűleg kiszáll a kockázatosabb termékekből, és újra az USA állampapírpiacán kezd befektetési tevékenységbe. Ez a kockázatos eszközök (mint például leendő/meglévő görög papírok) növekedését majd esését jelentené, magával rántva az EUR/USD devizapárt. Feltehetően nem véletlen, hogy a Görög pletykák fél év utáni kibocsátásról beszélnek, amely időszakba már egy letisztultabb képet kapunk a piacokról és a tapering befejezésének hatásairól. Annyi bizonyos, hogy egy kedvező görög kibocsátás tovább erősíthetné a már így is magasan járó EUR/USD árfolyamot.

forrás: finance.yahoo.com

Japán Yen

                A japán yen kiemelt figyelmet érdemel a következő néhány hónapban. A Bank of Japan egy éve kezdte yen kibocsátási programját, melynek célja a deflációs nyomás leküzdése és a gazdasági növekedés beindítása a yen gyengülésén keresztül. Bár az egy év alatt a yennek sikerült a 80-as szintről a 100 szint fölé gyengülnie a dollárral szemben, az elmúlt néhány hónapban megrekedt az árfolyam a 95-105 szintek között. A gazdaság is csak lassú ütemben bővül (2,6 % év/év alapon 2013-ban), a válság előtti szinteket még mindig nem érte el a reál GDP.

                Ám ennél egy sokkal égetőbb probléma a Japán gazdaságra nézve az államadósság hatalmas mérete (227% GDP-hez mért adósság 2013 végén!!), melynek megnövekedő kamatterhei romba dönthetik az államháztartást. (Részletesebb beszámolót itt találja)

                2014 minden szempontból turbulens év lesz a devizákat tekintve, rengeteg világpiaci változás megy végbe a következő 3 negyedévben, év végére pedig kiderülhet, hogy sikerenek mondható e a fejlett gazdaságok válságkezelése.

forrás: finance.yahoo.com

Kötvény piacok 2014

Az elkövetkező néhány hónap kritikus lehet a befektetések világában. A FED valószínűleg befejezi eszközvásárlási programját az év közepére, napvilágot láttak olyan híresztelések, hogy a Görög állam már az év második felétől bocsáthat ki 5 éves állampapírokat, számos alap felülsúlyozta vállalati kötvény portfolioját. Egyértelműen a kötvények játszották a főszerepet az év első negyedévében, és úgy látszik meg is maradnak a figyelem középpontjába. A kérdés csak az, merre tovább?

A FED lassítás hatásai

                A FED, mint valószínűleg mindenki tudja már, havi 10 milliárd dollárral csökkenti eszközvásárlási programját 2013 decemberétől kezdve. 85 milliárdos mértékről indulva ez azt jelenti, hogy ha nem változtatnak a politikán akkor júliusra teljesen elzárhatják a pénzcsapokat. Ez minden bizonnyal egy piaci átsúlyozást és korrekciót jelent egyes eszközosztályok (leginkább részvény és kötvény piacokat) figyelembe véve. A program indulásakor a FED vásárlása gyakorlatilag kiszorította a kötvény piacról az érdeklődőket, akik így kénytelenek voltak más, kockázatosabb eszközök felé elmozdulni. Ennek a többlet keresletnek volt köszönhető a tőzsdei indexek gyors növekedése, így nem kizárt, hogy az ár-apály elvét követve korrekciót is okozhat a hatás eltűnése. Nem véletlen, hogy míg a bevezetés hirtelen sokk volt, addig a lassítást előre meghatározott mértékkel végzik.

                Az "apály" ideje alatt a kevésbé kockázat kedvelők valószínűleg eggyel visszafelé fognak elmozdulni. A következő állomás a vállalti kötvények piaca. Itt igen körültekintőnek kell lennie befektetőnknek, hiszen az igazán nagy pénzeket már átmozgatták ide, ám még mindig van tér további hozam csökkenésre. Természetesen vállalati kötvények között is van különbség, így például egy EU vagy USA kötvény kockázata átlagban kisebb, mint egy feltörekvő piacé.

                Olyan pszichológiai faktorokat is számításba kell venni, mint a többlet likviditás megszűnésétől való félelem, mely az eszközvásárlási program teljes leállításánál fog tetőzni, illetve a kockázati konformáció. Utóbbi alatt azt értjük, hogy az ideiglenesen kockázatosabb eszközökbe fektetők közül a pozitív tapasztalat hatására többen maradhatnak ezeknél az eszközöknél, torzítva ezzel az ár-apály mechanizmust.

FED eszközök növekedésének lassulása:

forrás: federalreserve.gov

A piaci forrásbevonás és hátrányai

                Görögország kötvénypiaca újra éledezni kezdett. A  Piraeus Bank, amely a legnagyobb görög bank a mérlegfőösszeget tekintve, március 18.-án 500 millió euró értékben bocsátott ki kötvényeket. A kötvényekre hatszoros túljegyzés volt, holott névértékre vetített hozama csupán 5% a papírnak. A banknak 2013-ban 1,7 milliárdos adózás előtti eredménye volt, szemben a 2012-es 1,1 milliárdos veszteséggel, tavaly júniusban 7,3 milliárd euróval növelték tőkéjét, melyet a 170 milliárdos EU és IMF segélycsomagból allokálták a bankra. Mi ezek között az összefüggés? A piaci forrásbevonásánál egy igen fontos tényezővel kell számolni a hitelt felvevőnek és hitelezőnek is, ez pedig az erkölcsi kockázat. A hitelezőnek ez egy plusz kockázat, míg a felvevőnek ennek megfelelően egy költség sáv, amit meg kell téríteni hitelezője felé. Legtöbbször, amikor azt mondjuk "beárazza a piac" arra gondolunk, hogy az erkölcsi kockázatot árazzák be, vagyis azt, hogy kire is bízzuk a pénzünket. Úgy tűnik a Piraeus esetében e fenti intézkedések elegendőnek bizonyultak az relatíve alacsony kockázati felár eléréséhez.

                A Görög állam szintén visszatérhet a tőkepiacokra ebben az évben. Holott 3 és 6 hónapos kötvényaukciókra már került sor az elmúlt hónapokban (míg a rövid futamidő ellenére is viszonylag magas kockázati felár mellett) több görög forrás is megemlítette egy 2014-es 5 éves futamidejű 1,5-2 milliárd euró értékű kötvénysorozat kibocsátását. Hivatalos bejelentés még nem történt, egyenlőre csak lehetséges koncepcióként kezelik a hírt. Itt szintén kérdéses, hogy a fentebb említett okok kapcsán hogy alakul a kockázati étvágy, bár azt erősen befolyásolhatják a tartósan alacsony kamatszintek is.

                A visszatérés lehetősége egy valamit biztosan indikál: a kockázati szintek elértek egy olyan szintet, hogy a Görög állam elgondolkodhasson az EU, IMF párostól való függetlenedésről. Miért függetlenedés? Semmilyen ideológiát vagy nemzeti érzelmet nem veszünk itt számításba. Arról beszélünk ilyenkor, hogy az EU és IMF kölcsönök mellé bizonyos kötelezettségek is jártak/járnak, melyekkel a két szervezet pontosan az erkölcsi kockázatot igyekszik csökkenteni. Ezért is lehet a Monetáris Alaptól a piacinál olcsóbb hitelhez jutni.

Miért van erre szükség?

                Állami szinten. mint minden nyugati államnál az államháztartás fenntartása, és a fentebb írt politikai függetlenedés felé való elmozdulás miatt szükséges visszaállni a piaci finanszírozási formára. A görög kormány valószínűleg úgy értékeli, hogy már stabil annyira a gazdaság, hogy a fiskális önállósodás ne döntse romokba azt. A GDP-hez mért államadósság még így is magas, de csökkenő pályára állt: 170,3% (2012) ról 156,9 %-ra (2013) csökkent, holott a gazdaság még mindig negatív növekedést produkál! Ugyanakkor a deflációs nyomás alól kezd kikerülni a gazdaság (-2% CPI (2012); 0% CPI (2013)), ami jó hír az adósoknak, hiszen a reál kamatok csökkenek ezáltal.

               A pénzügyi rendszernél sorozatos tőkekivonást figyelhettünk meg a válság évei alatt, ezen elveszett források pótlása és ezáltal a befektetések növelése lehetnek a folyamat fő mozgatórugói.

forrás: Bank of Greece

Buborék elkerülése - Piaci diverzifikáció

                 Az elmúlt néhány napban több olyan cikk is megjelent, mely egy esetleges részvény buborék jelenlétére hívta fel a figyelmet a nyugati tőzsdéken. A IPO-k (Initial Public Offering; vagyis a cégek első tőzsdei részvénykibocsátása) száma új magasságokba emelkedett, megdöntve a 2007-2008-as csúcsot és a 2000-2001-es csúcs magasságait súrolva. Emellett több bennfentes elkezdte eladni részvényeit, mely szintén utalhat egy bika piac végére. Az sem sok jót sejtet, hogy egyre magasabb állomány az, melyet a befektetők, spekulánsok és kereskedők hitelből, vagyis tőkeáttétellel vettek meg. Utóbbi jelenségre már felhívtuk egyszer olvasóink figyelmét. Ha már minden dollárt részvényekbe raktunk és elfogyott a likviditás a piacról onnan már csak lefelé van. A FED pénzcsapok elzárásával pedig a többlet likviditás jelentősen apad. Természetesen ez a jelenség is bizonyos feltételek mellett fejti ki teljes hatását. Ilyen lehet például egy túlzott vételi nyomás, azaz piaci mánia, mely esetben mindenki csak venni akar. Amennyiben eladókat is találunk abban az esetben csak magas forgalomról beszélhetünk. Persze ezek előbb utóbb mániához vezetnek, hiszen ha mindig csak felfelé megy az árfolyam minek adjam el? Hogyan tudjuk ezt elkerülni? Hogyan lehet "buborék védetté" tenni portfolionkat, illetve a piacot?

                A válasz egy rendkívül sokat emlegetett módszer: a diverzifikáció. Igyekezzünk pénzünket minél többféle, minél színesebb eszközosztály kompozícióban tartani. Ez bika piacok idején is hatékony stratégia, hiszen kisebb korrekciók/visszaesések ilyenkor is bekövetkezhetnek, melyet ekkor csak portfolionk egy bizonyos hányada szenved el, míg a teljes vagyonunk képes lekövetni a legszélesebb értelemben vett piaci növekedést. Buborék esetén ha teljesen nem is sikerül megmenekülnünk tompíthatjuk a sokk élét. Amennyiben nem diverzifikáljuk portfolionkat a bika piac idején nagy valószínűséggel abba az eszközosztályba, eszközbe fogjuk rakni, amely a legjobban prosperál, azaz hosszútávon a leginkább buborék gyanús. Hacsak nincsenek bennfentes információink (itt természetesen legális úton értjük az információ beszerzését, pl. a cég alkalmazottjaként, a cikk nem hivatott senkit sem ösztönözni illegális információk beszerzésére), akkor viszonylag kis esély mutatkozik arra, hogy pontosan eltaláljuk a kiszállási pontot mielőtt túl késő lenne.

                Sajnos a diverzifikáció hátulütője lehet, hogy sokszorozódnak tranzakciós költségeink, illetve hogy nem rendelkezünk elegendő tőkével bizonyos eszközök megvásárlásához. Ilyen esetekre kiváló megoldást nyújthatnak a befektetési és ETF alapok, melynél már kis összegért is részesülhetünk az amúgy drága eszközök (ingatlan, nemesfém) hozamából.

Mibe érdemes fektetni, ha hosszú távú biztonságra vágyok?

                Az idők próbáját eddig a sztereotípiáknak megfelelően olyan eszközök állták ki, mint az ingatlan, illetve a nemesfémek. Eddig. A 2008-as válságot, majd később az Ír piac összeomlását is ingatlan buborékok okozták, illetve az arany árfolyama is jelentős esésen ment keresztül 2012-2013 évben. Cikkünk inkább a nem-konvencionáis eszközök használatára hívná fel a figyelmet.

                A pénzpiaci alapok rendkívül jó döntésnek bizonyulnak átmeneti időszakokban, hiszen alacsony, de kockázat mentes hozamokat kínálnak a likviditás teljes biztonsága mellett. Egy portfolio kialakításakor a likviditásra mindig fektessük kellő hangsúlyt, így egy esetleges jövőbeli veszteség után is maradnak tartalékaink, illetve egy nem várt kiadás esetén sem kell kiszállnunk nyerő pozíciónkból.

                A jó minősítésű kötvények közvetlen megvétele is biztos stratégiának bizonyulhat. Miért közvetlen? A fix lejárattal nyerünk egy biztos pontot, mellyel számolni tudunk. Ez nem más, mint a névérték törlesztése. Futamidő alatti értékesítés esetén fennáll a tőkeveszteség kockázata. Ennek kiküszöbölésére alkalmas a fent említett likvid pénzpiaci alap vétele.

                Opciók, határidős és ellenirányú ügyletek. A leghatékonyabb, kifinomultabb és költségesebb módja pénzünk védelmének. Első kettővel szintén egy-egy biztos pontot, kapaszkodót nyerhetünk egy jövőbeni időpontra, opció esetén még kötelezettségünk is csak részleges. Természetesen ha megvettük az opciós jogot, majd a piac kedvező mozgása miatt nem éltünk vele főhet a fejünk az extra kiadások miatt, de a "biztosítási szakma" már csak ilyen.

                Az ellenirányú ügyletek esetén a blog rövid, de tartalmas történetén belül először szólalunk fel a tőkeáttételes kereskedés mellett. Ahhoz, hogy pozíciónk lefedezését tőkeáttétel nélkül tudjuk megoldani egy azonos méretű likvid összegre lenne szükség, melynek rendelkezésre tartása roppant bonyolult eset. Egyrészt nem előnyös pénzünk felét ilyen célok végett pamlagon hagyni, illetve a befektetett rész növekedése miatt rendkívül nehéz megmondani mekkora összegre lesz szükségünk.

Példa: 100 dollárt rakunk S&P 500 indexet követő ETF-be. Egy éven belül 20% emelkedést várunk. Ekkor egy esetleges lefedezés céljára 120 dollárt kéne céltartalékolnunk. Ebben az esetben az 50-50%-nál is rosszabb arányt kapunk.

Megfelelő módszer lehet egy kisebb összeg elkülönítése ilyen célokra (akár pénzpiaci vagy likviditási alapban), mellyel kedvezőtlen piaci mozgások esetén képesek vagyunk egy ellenirányú ügyletet nyitni tőkeáttétel mellett.

Példa: 100 dollárt S&P 500 indexbe fektetünk. 20 dollárt elkülönítünk fedezet céljára. Egy év múlva 20% növekedés után piaci korrekció következik be. 20 dollárunkkal 6-szoros tőkeáttétel mellett nyitunk egy S&P short pozíciót (például CFD-n keresztül) 120 dollár értékben. Ekkor 120 dollár long illetve short pozíciónk is van, bármerre megy a piac a két oldal vesztesége/nyeresége kiegyenlíti egymást. A növekedés folytatódásával zárjuk short pozíciónkat, veszteség nélkül. Az egyetlen felmerülő "veszteség" a tőkeáttételes eszköz tartásának költsége lehet, hiszen a tőkeáttételes rész után a szolgáltató kamatot számít fel nekünk (hiszen használjuk a pénzét) díj vagy jutalék formájában. De önmagunkat ismételve: a biztosításnak sajnos ára van!

Magasabb célok

                Racionális diverzifikáció esetén nem csak magunkkal de a piac egészével is jót tehetünk. Ha minden befektető lebontaná kellő mértékben portfolioját, és tartaná annak súlyozását, a mániák, ezáltal a buborékok kialakulási esélye és méretük jelentősen csökkenne, illetve kisebb volumenű és ritkább korrekciók lennének jelen a piacon. Természetesen minden érmének két oldala van, a növekedési ütem is lassulna. Összességében egy alacsonyabb kockázatú eszközt kapnánk, amit piacnak hívnak. A kérdés csak az, hogy épp mekkora a kockázati étvágy?

Swap - az olcsó hitel titka

                       A következő néhány soron a Swap ügyleteket, azon belül is a kamatswapokat mutatjuk be részletesebben. A Swap önmagában egy értékpapír csere ügylet. Mint ilyen gyakorlatilag bármilyen értékpapírra köthető, az egyetlen megkötés, mint a derivatíváknál általában mindig, hogy a két félnek előre meg kell állapodni az üzlet pontos paramétereiben. Leggyakoribb formái a kamat és deviza swapok, illetve az hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. Természetesen ezeket lehet keverni is, például változó kamatozású deviza hitelt cserlni fix kamatozású forintra, mely esetben deviza és kamatláb swapot is végrehajtottunk. A hitelviszonyt megtestesítő swapok leggyakoribb formája  CDS (Credit Default Swap, magyarul Kötvény Kockázati Swap), melyekről itt olvashat bővebben.

                A swapok ellenőrzött módon mindig egy bankon vagy egyéb pénzintézeten keresztül bonyolódhatnak le, akik díjaikat marzsok útján szedik be ügyfeleiktől. Egy kereskedelmi bankon belül ez az "intézet" lehet maga a Treasury osztály, illetve a nyugati világban lehetnek befektetési bankok, vagy külön ezen ügyletre szakosodott swap bankok.

Hogyan működik egy swap ügylet?

                Példánkban két céget vizsgálunk, melyeknek két különböző kereskedelmi bank nyújt hitelt, illetve egy swap bankot, mely a cserét bonyolítja. Az egyszerű bemutatás kedvéért a két cég azonos volumenű hitelt akar felvenni. "A" cég jó hitelminősítésű és fix kamatozású hitelt szeretne (5% kamatlábon), mivel így fenntarthatja a kedvező feltételeket a törlesztés egész ideje alatt. "B" cég rosszabb hitelminősítésű, de még kaphat hitelt, csak magasabb kamatok mellett, így ő változó kamatozású hitelt szeretne (BUBOR + 3%), bízva abban, hogy a törlesztés ideje alatt lejjebb mennek a kamatlábak, így az ő tartozása is kisebb lesz. Alap esetben mindkét cég felvenné a hitelt a neki megfelelő kondíciókkal, ám itt lép közbe a swap bank.

                "A" vállalatnak azt tanácsolja, hogy vegyen fel változó, "B" vállalatnak, hogy fix kamatozású hitelt, majd kössön rájuk egy swap ügyletet. "A" cég így felvesz hitelt BUBOR kamatlábon, míg "B" cég 6% fix kamatozású kondíciót kap. A SWAP bank ajánlatot ad "A" cégnek, hogy fizet neki BUBOR-t 4,5% kamatért cserébe. "B" cég is kap egy ajánlatot, hogy kapnak 4,5% kamatot BUBOR + 0,5% kamatlábért. Nézzük, hogy állnak most szereplőink. A bankok továbbra is megkapják a hirdetmény szerinti kamatlábat, nincs változás. "A" cég fizet BUBOR-t, kap BUBOR-t és fizet 4,5%; tehát összesen 4,5% kamatot fizet a meghirdetett 5% helyett. "B" cég kap 4,5% és fizet 6% illetve BUBOR+0,5%, ez összesen BUBOR + 2 % kamat, amikor ajánlat szerint csak BUBOR + 3% mellett kaphattak volna hitelt. Végül a SWAP Bank: kap 4,5% és fizet 4,5%, valamint kap BUBOR+0,5 és fizet BUBOR-t. Tehát összesen 0,5% fix jövedelme van.

Miért adott a SWAP bank ilyen alacsony kamatlábakat?

                A SWAP Banknak nincs kihelyezett tőkéje, így kockázatai is sokkal alacsonyabbak, ennek megfelelően számítja a kamatlábakat.

Mitől működik a SWAP folyamat?

                A SWAP cserék alapja egyik oldalról a különböző kondíciók (hitelminősítés, külföldi/belföldi hitelfelvevő) közötti különbség adja, másik oldalról pedig a az eltérő piaci várakozások. Utóbbit minden ügyletnél figyelembe lehet venni, például: miért ad el valaki részvényt amikor én venni akarok? Fenti példánknál maradva "A" cég emelkedő, míg "B" cég csökkenő kamatokra számít, illetve a banki kamatmarzsok különbsége (fix-nél 1%; változónál 3% különbség) is a bankok várakozásaiból ered; emelkedő BUBOR mellett is megmarad a 20% kockázati különbség.

Mikor találkozhatunk SWAP-okkal?

                A leggyakoribb eset amikor két különböző ország cégei cserélnek kamatot, mivel mindkettő saját bankjánál kedvezőbb feltételek mellett kap hitelt, ám valamilyen okból (terjeszkedés, akvizíció, befektetés) a másik piac hitelére van szüksége. Másik ilyen esetünk a fent leírt különböző piaci várakozások esete, amikor egy adott gazdaságon belül két szereplő különbözően látja jövőjét.

Egy ismeretlen hitelező

                Előző cikkünkben a választási ígéretek adózási oldalát vizsgáltuk, illetve azok lehetséges gazdasági következményeit. A most következő néhány soron tovább boncolgatjuk a témát, maradunk az államháztartás makroökonómiai oldalánál, és a következő ciklusok egyik buktatójára hívjuk fel a figyelmet. Vizsgálódásunk során továbbra is maradunk az egyszerű modellek használatánál, pontos számokat ugyan nem kapunk, de a fő irányelveket fel tudjuk vázolni, valamint igyekszünk a közérthetőséghez minél közelebb maradni.

                Mostani cikkünk központi témája a túlzott adóztatás a gazdaságban és annak hosszú távú következményei, illetve megismerhetjük a mai állam(ok) legnagyobb hitelezőjét. A legfontosabb amit ilyenkor kérdezünk, hogy beszélhetünk e túlzott adóztatásról? Bár a válasz összetett; bizonyos értelemben, a korábbi trendeket figyelembe véve túl van adóztatva a gazdaság.

Forrás: data.worldbank.org

A fentebbi ábrákon az államháztartás bevételeit a mindenkori GDP százalékában, felvett külső források nélkül kékkel láthatjuk, illetve ezt kiegészítve pirossal az év/év alapon mért GDP növekedést szintén százalékban kifejezve. A rendszerváltást követő közvetlen időszakról sajnos nem áll rendelkezésünkre adat az államháztartást illetően. 1995 óta viszont megfigyelhetünk egy stabil gazdasági növekedést, illetve ezzel párhuzamosan az államháztartás zsugorodását a GDP százalékában mérten. A 2006-ig tartó ciklus során stabil 4% növekedés láthattunk, míg az államháztartás 42 %-ról 38 % közelébe tudott süllyedni a GDP-hez mérten. Ezek után egy enyhe emelkedés, a Bajnai kormány ideje alatt enyhe csökkenés, majd 2010-2011 között 39% közeléből 48%-ra emelkedett az állami bevételek súlya. Ez legnagyobb részben a válság adóknak és az államosított nyugdíjpénznek volt köszönhető. Miért volt erre szükség? A válság kezelés alatt jelentősen (8%-al) nőtt a GDP-hez mért államadósság. A FIDESZ kormány a zsugorodó gazdaság mellett fenn akarta tartani a magas költekezési szintet, illetve csökkenteni az államadósság mértékét. Utóbbi az adatok alapján nem sikerült.

Forrás: data.worldbank.org

Miért káros a túlzott állami forrásbevonás hosszútávon?

                Bruttó fizetésünk alapvetően három felé oszlik meg: adó, megtakarítás, fogyasztás. Cégek esetében is beszélhetünk ezen három kategóriáról, mely esetben a fogyasztás származtatott fogyasztás módján jelenik meg; amit a cég profitjából nem adóra költ, illetve nem megtakarítja az osztalék/bérek formájában a háztartásokhoz kerül. A fogyasztás a gazdaság motorja, mint tudjuk. Ennek növelésével, akár szervezett (állami kiadások) útján, növelni tudjuk gazdaságunkat. A továbbiakban egy egyszerű példával élve mutatjuk be mi történik az adó szintek emelésével.

Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a cég adózás utáni eredményét teljes egészében kifizeti alkalmazottainak/tulajdonosainak. Így nem kell különbséget tennünk céges, illetve magán megtakarítások között, egy könnyebben átlátható modellt kapunk. Második feltételezésünk, hogy az állam nem képes külső forrás bevonására.

 Átlagosan valaki 100 forintot keres példánkban. Ennek 20% befizeti az államnak, mint adó, 20% félreteszi megtakarítási célokból (késleltetett fogyasztás, nyugdíj) és a maradék 60% elkölti. Ekkor az állam 20 forintot tud költeni, emberünk 60 forintot költött és 20-at takarított meg. Most emeljük az adó mértékét 30 %-ra. Ekkor emberünk vagy fenntartja 3:1 fogyasztási/megtakarítási modelljét, mely esetben 52,5 forintot költ és 17,5 forintot takarít meg, vagy ami még valószínűbb, hogy továbbra is 60 forintot költ és már csak 10-et rak félre. Mindkét esetben csökkent a megtakarítási szint, és növekedett az össz fogyasztás (magán + állami). Bár a jelenlegi keresleti/termelési görbét emelni tudtuk, hosszú távon a kevesebb megtakarítás miatt visszaeshet a kereslet (késleltetett fogyasztás elmaradása, vagyonosodási hatás).

Miért fontos ezt belátnunk?

Makroökonómiai egyszerű szorzót alkalmazva: ΔY/ΔG = 1 / 1-C' ; ahol ΔY a GDP növekedés, ΔG a kormány kiadások növekedése, C' pedig a fogyasztási hajlandóság (fenti példánkban 0,6); illetve ΔY/ΔT = - C' / 1 - C' (ahol ΔT az adóbevételek változása) . Mivel C' kisebb mint egy: 1 / 1-C' > C' / 1-C', tehát ha 100 forintot beszedek adóban és egy az egyben kormány kiadásra költöm a kiadás növelése erősebben hat a gazdaságra mint az adók negatív hatása elvesz; gazdaságunk bővül. Honnan ez a többlet pénz? Nem, a közgazdászok és pénzügyminiszterek nem mágusok, nem a semmiből teremtették. Ez az összeg pontosan az, amit a megtakarítások csökkentésével (első eset, ahol megmarad a X:Y fogyasztási/megtakarítási arány!!! és megtakarításaink magasabbak) elvettünk a privát szférától. Fenti példánkat kicsit átalakítva: 20 Ft adó, 52,5 Ft fogyasztás és 17,5 Ft megtakarítás mindkét esetben adott, a maradék 10 Ft a sarkalatos pont. Alacsony adók esetén ebből 7,5 fogyasztás/2,5 megtakarítás; magas adók mellett mind a 10 Ft (állami) fogyasztásra megy el. Ilyen esetben saját jövőbeni énünktől vettünk fel hitelt! a jelenkori kiadások finanszírozására. Tehát aki meg fogja ezt fizetni mi magunk vagyunk X év múlva.

                A nyugdíjak államosítása ennél is szemléletesebb módon "vett kölcsön" jövőbeni magunktól. Ha nem is azok akik nyugdíjba mennek, vagy azok akik épp akkor aktívak a munkaerőpiacon, vagy az állam külső forrás bevonásával, de mi magunk fogjuk megfizetni valamilyen módon. A közgazdaság nem csodafegyver. Azt kell eldöntenünk hogyan osszunk fel különböző szereplők között egy bizonyos összeget, nem csak egy időben, de idő kontinuumokon belül is! Mert valaki mindig fizetni fog.

Választási ígéretek - gazdasági forgatókönyvek

                A napokban jelent meg az MSZP választási programja, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter pedig szintúgy néhány napja a Portfolio.hu konferenciáján ismertette saját nézőpontját a gazdaság helyzetéről illetve kilátásairól. Úgy tűnik elkezdődött a választási kampány és ígérgetés, de érdemes ilyenkor megvizsgálni mi mennyire fenntartható, illetve milyen hatással lesz a gazdaságunkra .A politikai, ideológiai és szociális részét nem fogjuk megvizsgálni a programoknak, csak a fiskális illetve makrogazdasági oldalra fogunk koncentrálni, egyszerű makrogazdasági modelleket alkalmazva. Alapvetően két grafikon az ár-mennyiség (kereslet-kínálat) valamint a termelés-fogyasztás fog segítségünkre lenni a vizsgálódásban (a számok csak jelzés értékűek, semmilyen formában nem tükrözik a valóságot; csupán az elmélet bemutatására szolgálnak)

A Varga-program lehetséges forgatókönyvei

                Feltehetően a Fidesz folytatná a személyi adók relatíve alacsonyan tartását és inkább az üzleti szféra adóztatására koncentrálna továbbra is a következő ciklusban. Sőt, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter belengette az egyszámjegyű SZJA lehetőségét is. Ez minden bizonnyal növelné az háztartások nettó bevételét (ha nem is egy az egyben, mivel az nincs garantálva, hogy a bruttó bérek fixen maradnak) ezáltal a fogyasztást is serkentené, hosszabb távon inflációt generálva. Ám a jelenlegi kormány egyik legfőbb célja, hogy 3% alatt tartsa az államháztartási hiányt, így valószínűleg az ezáltal teremtett lyukat újabb vállalati adók kivetésével kompenzálná. Ez a modellünkben a keresleti görbe megemelkedését vonná maga után, növelve az árszinteket és csökkentve a termelést.

                Ahogy ábráinkon is látszik az alacsonyabb SZJA önmagában növelné az árszinteket (magyarán infációt generálna), illetve a gazdaság teljesítményét is rövid távon. Hosszabb távon az infláció miatt a reálbérek csökkennének eredeti szintjükre, ezzel visszaállítva a gazdaságot az eredeti egyensúlyi helyzetébe. Kijelenthetjük tehát, hogy a jótékony hatás csupán átmeneti.

                A megnövekedett vállalati terhek a kínálati görbe emelkedését okoznák, ahogy fentebb írtuk. Természetesen a Fidesz az elmúlt négy évben többször is megerőszakolta a piaci mechanizmusokat (rezsicsökkentés, bankadók áthárításának gátlása) így valószínűsíthető, hogy most is ezzel az eszközzel élne. Ebben az esetben a kínálati görbe természet a helyén maradna, ám a csökkenő profitabilitás a beruházások ( Y = C + G + I + NX ) csökkenéséhez vezetne. Lássuk először azt a verziót, amikor hagyják végbe menni a piaci folyamatokat.

                Ezen (valószínűtlen esetben) semmi nem történt a termeléssel, körül belül eredeti áll helyzetébe tért vissza, ám az árak jelentős emelkedésen mentek keresztül, elinflálva ezáltal a nettó bérek emelkedését, sőt a reál bérek valószínűsíthetően csökkennek az új egyensúlyi helyzetben (feltételezve, hogy a monetáris politika nem tesz semmilyen lépést). Itt megjegyezném, hogy amennyiben kamatot emelnének a jegybankárok az a keresleti görbénket balra/lefelé tolná el kisebb recessziót okozva ezzel (,hiszen kevesebb mennyiségű pénz forogna a gazdaságban).

                Abban az esetben ha a szektorokra kivetett plusz adóterhek áthárítását módjában van megakadályozni a kormánynak úgy a visszaforgatott nyereség lesz kisebb, csökkentve ezáltal a belső keresletet. Ezen forgatókönyvben tehát a a kínálati görbe nem mozdult el, a magasabb bérek (alacsonyabb SZJA) növeli, míg a csökkenő beruházások csökkentik a keresleti oldalt. Amennyiben a bérek hatása erősebb az árak és a termelés rövid távon emelkednek, amennyiben a beruházások csökkenése dominál a termelés és az árszint csökken rövid távon.

                Ha a csökkenő beruházások hatása az erősebb újra két lehetőséggel állunk szemben. Vagy megtalálja a fiskális/monetáris politika a módját a kereslet ösztönzésének és közbelép, vagy a munkanélküliség emelkedésével csökkenti a gazdaság a kialakult negatív kibocsátási rést. Mint láthattuk egyik esetben sincs hosszabb távú fellendülés, sőt egy két forgatókönyv esetében még recessziót is generáltak a bevezetendő intézkedések.

A baloldali koalíció forgatókönyvei

                Adózás szempontjából itt valamivel egyszerűbb helyzettel állunk szemben. A többkulcsos SZJA bevezetésével csupán a jelenlegi szint terheinek újraosztására tett ígéretet a koalíció. A 3% alatti költségvetési hiány betartását Mesterházy is céljának tűzte ki, hiszen általa fogalmazva "ez kőbe vésett szabály".

                A bankadót azzal a feltétellel csökkentenék, hogy a bankok az így megtermelt plusz nyereséget visszaforgatják a gazdaságba. Ezzel csökkentenék az állam bevételeit, növelnék a beruházások szintjét, tehát a keresleti görbe rövid távon felfelé mozdulna el, inflációt generálva és magasabb termelést eredményezve. Természetesen ezáltal máshonnan kéne pótolni az így elveszett adóbevételeket, ám a megnövekedett termelés/fogyasztás a fogyasztási adók bevételeit emelné, tehát nem egy az egyben kéne ráterhelni más szektorra a kiesett állami bevételeket.

                Hosszabb távon itt is visszaállna az egyensúly, vagy a bérek emelésével további inflációt generálva vagy a reálbérek csökkenése miatt a belső fogyasztás csökkenés visszatolná a keresleti görbét eredeti pozíciójába. Ám hosszabb távon itt lehet egy jótékony hatás: mégpedig a vállalati beruházásoknak köszönhető gazdasági bővülés, mely esetben hosszabb távon is fenntarthatóvá válna a magasabb termelési szint. Miért nincs ez a Fidesz forgatókönyvei között? Több oka is van. Első, hogy a lakosság kevésbé szervezett összességében, mint a bankszektor így irányított befektetésekről aligha beszélhetünk. Második,  csökkenő reálbérek miatt nem igazán lenne motiváló erő a spórolásra, minden ember gyarló, igyekeznének a megszokott életszínvonalt fenntartani. Harmadik, ha sikerül spórolni és betenni egy bankba vagy befektetési alapba a pénzt előbbi valószínűleg nem innovációra költene belőle, hiszen a fuldokló csak levegőért kapkodni ér rá, illetve a magas adóterhek miatt nem is kockáztatná a befektetéseit.

                Mindkét oldal (jobb és bal egyaránt) gazdasági szempontból, és itt különösen erős hangsúlyt fektetnék a gazdasági szóra, egy igen előnytelen közös platformon vannak, mégpedig az alacsonyabb keresetűek adóterheinek csökkentésén. Sajnos a csúf igazság az, hogy ezek a rétegek jelenleg többségben vannak a magyar lakosságon belül, életszínvonaluk messze elmarad a nyugati sztenderdektől. Egy ilyen réteg a befolyó plusz pénzből valószínűleg nem fogyasztási hanem létfenntartási javakra költene elsősorban, valamint a spórolás is csak másodlagos. Természetesen szociális államban élünk, bármelyik párt is alkossa a kormányt, és mint ilyen nem engedhetjük meg magunknak az alacsonyabb rétegek sanyargatását a gyorsabb fejlődés érdekében.

                További szociális támogatásokat is ígért a koalíció választási programjában, ám az egyenlőre tisztázatlan, hogy ezekhez honnan szeretnék előteremteni a megfelelő  forrásokat. Emellett szerepel programjukban az alapvető élelmiszerek árának csökkentése is, mellyel újfent az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőknek kedveznének elsősorban. Itt is felmerül a kérdés, hogy miből akarják pótolni az így kiesett bevételeket?



További tartalomért keressen minket Facebookon!

Mi lesz veled Bitcoin?

                Az internetes bróker társadalom február utolsó napjaiban a Bitcoin körüli fejleményektől volt hangos. Valószínűleg olvasóink többsége már értesült róla, hogy az Mt. Gox japán bitcoin tőzsde, mely piaci kapitalizációját tekintve a legnagyobb Bitcionnal foglalkozó kereskedőházként funkcionált vállalatok között, csődöt jelentett február 28.-án. Március 2.-án pedig az egyik Bitcoin bank, a Felxcoin volt kénytelen csődöt jelenteni, miután egy hacker támadás során a bank online számláját "teljesen kipucolták " (Business Insider). Bár utóbbi tragédia nem volt annyira súlyos, mint a tőzsdei bukás (850 000 BTC-nak lába kélt) , itt 896 Bitcoin úszott el. Az offline tartott egyenlegeket nem érte kár, tulajdonosaik ki lesznek fizetve a következő napokban.

                Az árfolyam ugyanakkor úgy tűnik figyelmen kívül hagyja a híreket. Hétfői napon az árfolyam célba vette a 700 dolláros szintet (egyes tőzsdéken fölé is ment) , ám a legtöbb piacon 688 dollárnál visszafordult és a tegnapi napon 670 közelében zárta az európai kereskedést. Az utóbbi hónapokban láthattunk hatalmas eséseket és emelkedéseket is az árfolyamban, valamint a két nagy Bitcoin "pénzintézet" csődjét is figyelemmel követhettük, felmerül tehát a kérdés, hogy mi vár a Bitcoinra, illetve hogy ilyen körülmények között mennyire alkalmas fizetőeszköznek.

Mik a kilátások?

                Az Bitcoin elterjedése óta kapott hideget és meleget is egyes kormányoktól. Míg az USA-ban átmenetileg még be is tiltották, Kína a kezdetektől (az ismertség kezdetétől) támogatta. Ősszel megjelentek az első Bitcoin ATM-ek, több pénzmosási botrányt is sikerült túlélnie, az árfolyam járt 100, majd 1200 és újra 500 dollárnál is fél év leforgása alatt. A közgazdászok táborát kevés dolog osztotta meg ennyire az elmúlt években, mint a Bitcoin jelenléte a pénzpiacokon.

                Robert Schiller, amerikai Nobel-díjas közgazdász, a Yale egyetem professzora egyike a Bitcoint bíráló szaktekintélyek népes táborának. Habár hallhattunk/olvashatunk már tőle olyan megjegyzéseket, hogy a Bitcoin nem más, mint egy buborék, hétfőn a New York Times-nak adott interjújában kissé enyhített nézetein. Ugyan még mindig életképtelennek tartja az eszközt jelen formájában, mégsem jósolja eltűnését. Véleménye szerint több problémakört is meg kell oldani a Bitcoinnal kapcsolatban, hogy az életképes legyen a piacokon. Mindhárom probléma a Chileben az 1960-as években használt "kvázi-deviza", az UF (Unidad de Fomento) elvén alapszik.

                Az UF egyik nagy előnye volt, hogy vásárló ereje konstans volt, az infláció mozgását egy az egyben lekövette. A árak, kölcsönök, ingatlan értékek illetve fizetések is UF-ben lettek számítva, ezáltal stabil monetáris hátteret teremtettek az amúgy magas inflációval küzdő gazdaságban. A Chilei Peso és UF árfolyamát a Chilei Központi Bank először évente majd havonta jegyezte az fogyasztói árindexek alapján.

                Schiller szerint a Bitcoin, mint digitális UF kerülhetne forgalomban ezzel fixálva vásárló erejét, alkalmassá téve ezzel az internetes vásárlásra. Továbbá megoldást jelenthetne ha egy kormány, központi bank mögé tudna állni a kibocsátásban, illetve le tudnának szerződni egy internetes fizetésben jártas céggel (például PayPal vagy Square), mely szavatolni tudná a tranzakciók és számlák biztonságát. Interjúja során annak a lehetséges fejlesztésnek is hangot adott Schiller, melyben több különböző fogyasztói kosarat állítanak össze különböző felhasználói célcsoportokra tekintettel, elősegítve ezzel a mindenki számára előnyös infláció követést, és az eszköz minél szélesebb körű elterjedését. Interjúja végén megjegyezte, hogy véleménye szerint a jelenlegi Bitcoin közösség egyik újítást sem nézné jó szemmel.

                Természetesen sokan ellenzik Schiller nézeteit és a felsorolt intézkedések bevezetése elég valószínűtlennek látszik a jelenlegi helyzetben. A Bitcoin egyenlőre decentralizálva és csalások, rossz sajtó közepette is köszöni jól van. A piaci hozzáállást figyelembe véve valószínűsíthető, hogy még sokáig fennmarad az eszköz magas volatilitása.

CDS - Miért érdemes felgyújtani a szomszéd házát?

                A következő néhány soron bemutatjuk a CDS termékeket, valamint azt a kapzsiságot, ami egyszer már romba döntötte a nyugati pénzügyi rendszert és máig kitart, béklyóban tartva ezzel a piaci konszolidáció folyamatát.

Credit Default Swap

                A CDS (azaz Credit Default Swap) gyakorlatilag nem más, mint egy pénzügyi biztosítási kötvény. A CDS eladója kötelezettséget vállal a vevő veszteségeinek előre meghatározott fokú megtérítésére, amennyiben a kötvény kibocsátója fizetésképtelenné válik. Honnan a swap elnevezés? Jogilag ez a biztosítási és biztosított kötvény cseréje. A biztosítási díj az úgynevezett CDS felár, avagy kockázati felár. Ez nem más mint a közgazdasági kockázati prémium; melyet a CDS vevője fizet az eladónak a biztosításért cserébe. A kockázati prémiumról itt olvashat bővebben.

CDS-t mindenkinek!

                Most rátérünk a "Miért gyújtsuk fel a szomszéd házát?" kérdésre. Rengeteg befektetési bank és pénzügyi biztosító (a legnagyobb mértékben az AIG, American International Group Inc.) adott el CDS-eket olyan vállalatoknak és magánembereknek, akik nem birtokolták a biztosított papírt.  A motiváló erő nem más, mint a kapzsiság.

                Ez épp olyan mintha egy házra a tulajdonoson kívül mások is biztosítást kötnének. Ők nem hasznonélvezők, de a díjakat így is fizetik. Miért éri meg nekik, kérdezhetnénk? A biztosító társaságnak nyilvánvalóan előnyös, hiszen tízszer-hússzor annyi bevételhez jut, mint normális esetben. Az ügyfelek egyetlen módon járhatnak jól: ha leég a ház, és a biztosító fizet.

                Példánkból kiindulva az ügyfél úgy csinálhatja meg a szerencséjét ha "felgyújtja azt a bizonyos házat". A pénz világában ez még egyszerűbb is, mint gondolnánk, ha minden érdekel shortolja a papírokat (márpedig valószínűleg fogja) az önmagában eséshez vezethet. Már csak hab a tortán, hogy a biztosított termékek, a sub-prime hitelektől függő derivatívák, szaknevükön CDO-k az ingatlanpiac helyzete miatt amúgy is gyenge lábakon álltak. Ami ez után történt az már történelem, a biztosító fizet, mindenkinek, majd természetesen csődöt jelent ilyen terhek mellett. Az állam ezután kimenti, és adóbevételekből fizetik ki a "biztosítási csalást".

Ki a hibás? Természetesen könnyű a spekulátorokra mutogatni, hiszen ők gyújtották a világra a házat, de ugyanakkor melyik racionális biztosító ad el olyan kötvényt, ahol a biztosítás tárgya nincs az ügyfél birtokában? Ezek a bankok és biztosítók mind ki lettek segítve a 2008 válságot követően adófizetői pénzből, ám a derivatívákat azóta sem szabályozták le, így továbbra sincs komoly akadály az előtt, hogy ez még egyszer megtörténhessen


További tartalomért keressen minket Facebookon!

Határidős indexek - az igazi időjós

Mi is az a határidős index? Ennek a megértéséhez ismernünk kell a határidős ügyletek alapjait. A határidős ügylet nem más, mint hogy egy előre hozott vásárlást hajtunk végre, ahol a terméket egy előre meghatározott, későbbi időpontban írnak jóvá nekünk. Első formája a gabona kontraktus határidős kereskedése volt. Korabeli példánkkal leírva a jelenséget: a pék 6 hónapra előre kifizette a gabona termelőt, aki 6 hónap múlva leszállította neki a megbeszélt mennyiségű gabonát. Persze a tőzsdei spekulánsok hamar rájöttek, hogy mint oly sok mindennel, ezekkel a gabona kontraktusokkal is remekül lehet kereskedni. Mondjuk felvásárolom a kontraktusok nagy részét, majd csak jóval drágábban adom tovább a szorult helyzetben lévő tényleges felhasználónak. A tőkeáttételes kereskedés (ahol csak letétet kellett fizetni a kontraktusra) tovább fokozta az ehhez hasonló spekulációkat. Hol itt a buktató? Ha nem tudjuk eladni a kontraktusunkat időben nekünk szállítják le az árut, ami nem feltétlenül érdekünk. Ezen probléma kiküszöbölésére alkották meg a bekerítés (angolul squeez vagy corner) módszert. A módszer lényege, hogy a vevő megakadályozza az eladónak a termék leszállítását, így az kénytelen magasabb értéken visszavenni azt, nehogy konfliktusba kerüljön az elszámolóházzal. Természetesen manapság ezt a világpiacok összekapcsolódása, szigorúbb ellenőrzések miatt nem ilyen egyszerű megcsinálni, de a bekerítés modern formáit a mai napig gyakorolják egyes spekulánsok.

                A határidős index nem más, mint az egyes indexek ETF-jeinek határidős kontraktusa. Például jelen értéke a BUX indexnek 18 000 pont. Spekulátorunk arra számít, hogy egy év múlva 19 000 ponton fog állni a BUX index, ezért nyit egy long pozíciót az aktuális áron, ami az egyszerűség kedvéért szintén 18 000. Egy év elteltével bejönnek a számításai, megkapja a vásárolt ETF-eket és túl is ad rajtuk 19 000 árfolyamon. Így egy év leforgása alatt 5,5% hozamot ért el.

Mitől függ az aktuális ár?

                Az aktuális árat meghatározó faktorok elsősorban nem az index jelenlegi értéke, hanem a várakozások és az aktuális kamatszintek. Fenti példánkat tovább gondolva, ha állampapírt vásárolva 5% körüli hozamot kapna emberünk akkor valószínűleg nem kockáztatna határidős indexekkel. Ez esetben egy olyan ár mellett döntene, ami az ő várakozásihoz mérten megéri a kockázatot. 19 000 pontos várakozás esetében egy 18 000-nél alacsonyabb áron volna hajlandó vásárolni, hogy a hozamok kárpótolják a vállalt kockázatért.

Miért érdemes határidős ügylettel spekulálni?

                Ezen módszernek megvan az az előnye a szimpla módszerrel szemben, hogy olyasvalamivel kereskedhetünk ami nincs is igazán a birtokunkban. Ez egyrészről megkönnyíti a tőkeáttételes kereskedést (bár ez az opció egyre ritkább a kereskedőházak körében), az árucikkekkel való spekulációt elérhetővé teszi (arany, réz, olaj, gabona, ezüst), valamint a fix futamidő támpontot adhat mind a sepkulációnál, mind befektetésnél.

Mit tudhatunk meg ezen indexek alakulásából?

                A válasz egyszerű: a piaci várakozásokat. Ha emelkedik valamelyik határidő termék árfolyama, akkor a piac többsége emelkedést vár, így gyakran ez az optimista hangulat a normál indexeknél is meglesz. Különösen nagy előnyét lehet ennek évezni a tőzsdei indexekekkel való kereskedésnél. Sok határidős index a tőzsde nyitvatartásán kívül is kereskedhető a világpiacokon, így jól előrejelzik az aznapi hangulatot és várakozásokat sokszor jóval a nyitás előtt.