Napjaink egyik legnagyobb, és a világtörténelem örökös problémája a devizahitel. Nem csak a magyar lakosságra gondolok ennél a kijelentésemnél. A magyar államadósság 41% szintén deviza alapú hitel vagy devizában kibocsátott állampapír (www.akk.hu; 2014/01/26). De tekintsünk tovább a mai Magyarországnál térben és időben. Az első világháború országaitól kezdve a mai fejlődő piaci gazdaságokon át mindeki ugyan attól a jelenségtől szenved, melynek neve: a devizahitel. Joggal kérdezhetjük, hogy ha ennyiszer buktak már bele mi lehet az, amiért mégis megéri felvenni?
A kezdetek
Mint a bevezetésben említve volt, egyáltalán nem egy újkeletű jelenséggel állunk szemben. Az első világháború alatt számos nyugati szövetséges ország, gondolok itt elsősorban Franciaországra és az Egyesült Királyságra, hatalmas mennyiségű "áruhitelt" vett fel az USA-tól, amerikai dollárban elszámolva. A háború végével ezek az államok nem tudták visszafizetni adósságukat, mivel az ipari termelés mélypontjára esett, a nemzetközi és kereskedelmi kapcsolatok megbomlottak, az inflációs mutatók pedig szélsőséges értékeket mutattak, mindkét végen. Itt érdemes megjegyezni, hogy míg a belső adósság csökkentésére kitűnő módszer az infláció gerjesztése, úgy devizahitel esetében plusz terhet róhat az adósra. Új gazdasági modell kialakítására volt szükség.
Ez az új gazdasági mechanizmus két fő alkotóelemből állt. Első lépcsőben számos ország újra bevezette az arany alapú devizát az infláció meggátolása, a kredibilitás helyreállítása és a keresztárfolyamok stabilizálása érdekében. 1926-ra 39 ország vezette be az úgynevezett Breton-Woods-i rendszert. Második lépcsőnk egy új gazdasági körforgás kialakítása. Ebben az időszakban az elsődleges termékek közel 50%-át az alul iparosodott (mára már sok fejlődő országgá avazsált) országok állították elő, melynek jelentős részét olyan iparosodott országokba exportálták, mint az Egyesült Államok. A képlet úgy nézett ki, hogy az európai államok ezen országokba exportáltak elsősorban ipari termékeket, dollárért cserébe. Az egész körforgás az amerikai dollár milliárdok cirkulálásán alapult, melynek a 1929 világ válság következménye és lezáró aspektusa is volt.
Napjaink
Miért vesznek/vettek fel napjainkban deviza alapú hitelt a magán és állami szektorok? Nos az állami szféránál lehet magyarázat a már meglévő külső hitelek törlesztése, új forrásbevonások, vagy a háztartásokhoz hasonlóan az alacsonyabb kamatok a vonzóak. Ha meglévő hiteleinknél az árfolyamok kedvezőtlenül alakultak olcsóbb megoldás lehet újabb devizahitelt felvenni, mint saját valutánkat beváltani a törlesztéshez. Az új források bevonása szintén szerepet játszik, amikor egész egyszerűen a saját piacunk már szinte illikviddé vált és nem tudunk már több hitelt felvenni róla. Az alacsonyabb kamatok mindkét felvevőnél döntő fontosságú lehet. A válság előtti időkben elsősorban ez a tényező játszott szerepet a háztartások eladósodásánál. Devizában maga a bank is olcsóbban jutott forrásokhoz a bankközi piacokról így saját marzsával növelve még mindig olcsóbban tudta eladni azt. Sajnos arról sokan megfeledkeztek, hogy az árfolyam ingadozásaival adósságuk értéke is nőhet vagy esetleg csökkenhet. (A válság előtt másik rendkívül népszerű termék volt a multicurrency hitel, melynél kettő esetleg több deviza között tudtuk napi szinten átváltani adósságunkat. A hitelezés ezen formája 2008 után gyakorlatilag megszűnt, és ezeket a hiteleket befagyasztották egy bizonyos (általában az aktuális) devizába, sokszor komoly veszteségeket okozva ezzel a hitelfelvevőnek hosszútávon.)
A működési elv
Példánkban 1 000 eurot fogunk felenni, 250 EUR/HUF árfolyamnál, 5% kamattal, egy éves futamidőre. Itt máris érdemes megjegyeznünk, hogy bankunk vagy más hitelintézetünk kettős tevékenységet folytat, és csakúgy, mint a deviza vételnél/eladásnál itt is külön marzsot számít fel euronk beváltásakor. Az elv ugyan az, csak a megnevezések mások: folyósítási és törlesztési árfolyamok. Tegyük fel, hogy ez a marzs 5-5 forint. Ekkor 1 000 euronkat 245 árfolyamon váltja be bankunk, ám nekünk 255 árfolyamon kell törlesztenünk azt. Máris a kamatokat figyelmen kívül hagyva 245 000 forintért cserébe 255 000 kell visszafizetnünk, kamatokkal kiegészítve 267 750 HUF a teljes tartozásunk (1 000*1,05*255).
Ha ezeken felül évközben a középárfolyam is a 300 szintre emelkedik (305 törlesztési árfolyam) adósságunk máris 320 250 forintra duzzadt, ami az induló tőkénk tekintetében ~30,7% kamatnak felel meg (320 250/245 000 = 1,307142857).
Ezek a különbségek épp úgy hatással vannak az államok adósságszerkezetére, mint a háztartások és vállalatok esetében, hiszen a kétoldalú árjegyzés egyaránt működik a nemzetközi piacokon (kevésbé standarizált keretek között).
Mint bemutattuk, rengeteg hátránya és előnye is lehet a devizahiteleknek, mely eszközök mind a mai napig sikerrel megőrizték létjogosultságokat a pénz és tőkepiacokon. A helyes biztpsítéki és kockázati politikával mai nap is rengeteg potencia rejlik ezekben az eszközökben. Aki esetleg többet szeretne megtudni a devizahitelek működésének részleteiről keresse fel az alábbi linken a PSZÁF (MNB) által közzétett fogyasztóvédelmi tájékoztatót.
http://felugyelet.mnb.hu/data/cms422907/Devizahitelek.pdf
