Pénzügyi zsargonban is többször megjelenik a hátszél, szembe szél (angol headwind/tailwind) kifejezés, mint a gazdasági fellendülést támogató, illetve hátráltató külső faktorok metaforái. A januári mennyiségi lazítás bejelentését követően több közgazdász, befektetési guru, és pénzügyi portál is optimizmusának adott hangot. Az euró leértékelődésével és a nyomott reálkamatok mellett létrejött ugyanis egy közgazdasági „szentháromság”: gyenge deviza, alacsony kamatkörnyezet, és (a Központi Banktól függetlenül) alacsony nyersanyag árak. Utóbbi az Eurózónára, mint nettó nyersanyag importőrre pozitív hatást jelent.
Ezek mind hátszélnek
számítottak Európa gazdaságát tekintve, azonban az év későbbi szakaszaiban
először a Görögország jövőjét övező bizonytalanság, majd nyár vége felé a kínai
és feltörekvő piaci lassulástól való félelem némi szembe széllel szolgált.
Míg az Atlanti-óceán
másik oldalán épp a kamatemelési ciklus veheti kezdetét decemberben, addig az
öreg kontinensen épp további lazításról beszélnek. Felröppentek olyan
híresztelések többek között, hogy az eddigi 60 milliárd helyett 75 milliárd euróra
emeli a havi lazítási keretet, illetve hogy az eddig is negatív 0,2 százalékos
betéti ráta tovább csökkenhet -0,3, -0,4 százalékra. Úgy néz ki, hogy az eddigi
támogató faktorok nem bizonyultak elegendőnek. Személy szerint a támogató
mivoltukat is részben vitatom. Vegyük hát sorra őket.
Alacsony
nyersanyagárak: valóban nehéz vitatkozni azzal az érveléssel, hogy egy nettó
importőr gazdasági blokk többen nyer, mint veszít az árak csökkenésén.
Ugyanakkor érdemes a nyersanyagárak esésének okát is figyelembe venni. Az
árak kétféle módon csökkenhetnek: fix kereslet(i görbe), és bővülő kínálat
mellett, ekkor az árak csökkennek, de a volumen nő. A másik lehetőség a fix
kínálat(i görbe) és csökkenő kereslet, mely esetben mind az árak, mind az
eladott mennyiség csökkenést mutat.
Helyzetünkben
elég vegyes a kép, de összességében (nem csak az olajat, de egyéb
nyersanyagokat is tekintve), inkább a világpiaci kereslet csökkenése, és a
világgazdasági növekedés lassulása okozza az árak összecsuklását. Ilyen
helyzetben, amikor eleve a kereslet okoz fejfájást nehezen lehet feltételezni,
hogy az alacsonyabb árak támogatóan hatnak, épp azok egyensúlyozzák ki az amúgy
is törékenynek látszó egyensúlyt. Arról nem is beszélve, hogy Európa gazdaságát
már nem az ipar, de a kevésbé nyersanyag igényes szolgáltatások dominálják.
Gyenge
fizetőeszköz: a válságot követően valóban export orientálttá vált Európa összességében,
és a leértékelt deviza valóban segíti ezt. Azonban a fent említett olcsó
nyersanyagok pozitív hatásait (ha egyáltalán vannak) ez csak gyengíti.
Forrás: Bloomberg, Yahoo Finance
Alacsony
kamatkörnyezet: itt újfent megtaláljuk a kereslet hiányát. Az elmúlt években
inkább az adósságok leépítése volt jellemző a gazdasági blokk egészére,
így ismét mondhatjuk, hogy az
alacsonyabb „árak” csupán lekövetik a piacot, mintsem támogatják azt.
forrás: Európai Központi Bank
További
érdekesség, hogy a bankszektor majd négyszeresére növelte jegybanki betéti állományát,
mióta 2014 júniusában negatív betéti rátát állapítottak meg. Ez érthető is volna
a hitelezés felpörgését követően, hiszen a pénz mozgatásához, illetve a
likviditási kockázatok fedezéséhez szükséges a magasabb jegybanki tartalék.
Ahogy azonban a fenti ábrát is látjuk nincs szó ekkora fellendülésről.
forrás: Európai Központi Bank
Az alacsony
kamatkörnyezet egy ponton azonban valóban kifejti hatását. A szuverén államok fiskális
oldalról mozgásteret nyertek, hiszen kevesebbet kell kamattörlesztésre
fordítaniuk, így a szűkös európai előírások mellett is képesek lehetnek
gazdaságukat ösztönözni. Ennek a lehetőségnek ugyanakkor a fent említett
előírások, és Brüsszeli kontroll miatt megvannak a maga korlátai.
Összességében
tehát a „szentháromság” hátszele nem tombol, épp csak fújdogál, amit egy
feltörekvő piaci lassulás könnyen kompenzálhat, vagy akár meg is fordíthat.
