Emelkedő maginfláció, javuló beszerzési indexek és
konjunktúra, az olajárak bázisának csökkenése, növekvő GDP, talpra álló
periféria (kivéve görögök), mi kell még? Az Európai Központi Bank szerint még
több pénz.
Mindig érdeklődve szemlélem a piacok viselkedését, van
növekedés, a központi bank erre még rá is kontrázik csökkentett betéti rátával
és fél évvel kitolt lazítási programmal, ami egy szűk fél milliárd euróval
növeli a gazdasági övezet likviditását, és az indexek pánikszerű esésbe
kezdenek a hírek hallatán. Persze már a kezdődő tőzsdézők is tudják, hogy a
piac inkább várakozásokat áraz, mintsem tényeket, és jelenleg a bejelentés nem
nőtt fel a várakozásokhoz. Szerepet játszhatott még néhány long pozíció
automatikusan zárása, ráerősítve az esésre.
Két dolog hiányzott a befektetőknek: az árazások inkább -0,4
százalékos betéti rátát vártak, amit végül csak -0,3 százalékos mélységbe
vágott a jegybank; illetve a mennyiségi lazítás havi keretének megemelése 60
milliárd euróról 75 milliárd euróra sem valósult meg.
Az euró ennek hatására gyors erősödésbe kezdett, ami
lerántotta magával a részvényárakat is.
Érdemes megnézni, hogy az elmúlt
hetekben, egy két fejlődő piaci turbulenciától eltekintve, a kereskedők az
EUR/USD egy az egyes mintájára adják-veszik az európai részvényeket. Ez éppen
azért érdekes, mivel a gazdasági fellendülés elsődleges motorja a belső konjunktúra
lehet, nem az export. Ha az európai fogyasztói bizalom megmarad, és a FED
várható kamatemelése valóban mini recessziót okoz 2016 során a tengerentúlon
úgy elég komoly félreárazások lehetnek majd az európai részvényekben. Érdemes
lehet majd hosszú-távú beszállókat keresni.
Mérésekről
Az ábrán látható GDP számok negyedéves bővülést mérnek; a
PMI azaz beszerzési menedzser index 50 pontos érték felett indikál bővülést (az
ipar is bővül, csak lassabban, jelenleg az övezet 70 százalékát kitevő
szolgáltatás szektor ábráját látjuk); a fogyasztói bizalom egy indexszám, így
nem az érték a fontos, hanem a trend, az pedig erősen növekszik; míg a
fogyasztási számok magukért beszélnek.
A központi bank lépését részben a gyenge inflációs adatokkal
magyarázta, amelyek valóban kiábrándítóak. Ugyanakkor a maginfláció szilárdan
1-1,3 százalékos sávban mozog, és az olajárak bázishatása is kikerül lassan a
mérőszámból.
A cikk elején nem véletlenül írtam likviditást pénz helyett,
a pénz elég tág fogalom, a multiplikátor hatáson keresztül ebből a fél
milliárdból könnyen lehet még dupla ennyi.
Az infláció mérését amúgy személy szerint elhibázott
lépésnek tartom. Bár mellette szól, hogy könnyen mérhető, és a pénzmennyiség
szabályozásán keresztül befolyásolható a stabilitása, de épp ez lehet a
gyengéje is. A kúszó (1-4 százalékos) infláció valóban az egészséges gazdaság „tünete”,
de amikor 42 fokos láz után veszek egy hűtőfürdőt, és bár fokkal kevesebbet
mérek még nem mondanám magam gyógyultnak.
