12 február 2014

A forint shortok hátteréről

             Most kissé eltérünk eddig megszokott módszerünktől, melyben először egy elméleti példát vizsgálunk majd alátámasztjuk egy gyakorlatival, most a gyakorlat mögött álló elméletet fogjuk keresni. Ha valaki nyomon követte a forint mozgását az elmúlt két hétben elég turbulens időszaknak lehetett szemtanúja. Erre magyarázatul szolgálhat több fundamentális tényező is, mind külföldi, mind belföldi. Gondolok itt a FED tapering körüli spekulációra, mivel a munkaerő piaci adatok továbbra sem meggyőzőek az USA-ban, a török belpolitikai és pénzügyi helyzetre, amely hatása átgyűrűzött a lokális feltörekvő piacokra vagy a devizahitelek körüli huzavonára.



                Ezen tényezők önmagukban képesek megmozgatni az árfolyamot, ám az elmúlt napokban többször olyan jelenséget is láthattuk, hogy az EUR/HUF árfolyam 1-1,2% emelkedett majd esett többször egymás után egyetlen délelőtt vagy délután folyamán. Mivel makro adatok nem jöttek ki ilyen gyorsasággal két forgatókönyv lehetséges: vagy a piac maga sem tudja, hogy hogyan árazza be a forintot jelen helyzetben, vagy spekulatív tényezők bújnak meg a háttérben. Valószínűleg mindkettő igaz lehet bizonyos mértékig és a spekulánsok a bizonytalan helyzetet kihasználva húzzák vagy tolják magukkal a piacot.

Spekuláció az árfolyammal


                Mint több makro tényező is alátámasztja a forint igen sérülékeny helyzetbe került. Egy ügyes spekuláns ezt azonnal felismeri és kapva kap az alkalmon, hogy ebből a bizonytalan helyzetből minél jobban profitáljon. Mivel az elmúlt napok eseményeit látva a piac nagyobb valószínűséggel ugrik arra, ha a forint gyengül érdemes short pozíciót nyitni. Ez az alacsony költségek miatt is igen vonzó lehet.




                Mint a forex piaccal foglalkozó cikkünkben is bemutattuk az opciós és határidős kereskedésnél a két fél között egy kamat ügylet is meghúzódik, amit az "árfolyamba építve" bonyolít le az eladó és vevő. Egy EUR/HUF short pozíció felvételénél a brókerháznak (Forex vagy CFD kereskedő) el kell adnia a 2,85 % alapkamatú forintot és helyette a csupán 0,5 %-os irányadó kamatlábbal rendelkező eurot kell vennie, hogy lefedezze kitettségét a bankközi piacokon. Természetesen ezzel ő elméleti veszteséget könyvelne el, így a kamatkülönbözetet az ügyfélnek meg kell térítenie a pozíció tartási költségének formájában. A folyamatos kamatvágási tendencia tehát kitűnő táptalaja a forint elleni spekulációnak, mivel nem csak a meglévő pozíció feladására ösztönöz (kockázati prémium elve), de további short pozíciók nyitását is gazdaságosabbá teszi.