Tegnapi napon az MNB monetáris
tanácsa 15 bázisponttal 2,7 %-ra csökkentette az irányadó kamatlábat. Ezzel
(mint ahogy már hónapok óta sorozatosan) rekord alacsony szintre került a
magyar alapkamat. A forint természetesen heves eséssel reagált hiszen a piacokon
5-10 bázispontos esés volt az elemzői konszenzus, ezáltal a piaci várakozás is
és e szerint árazták be a fizetőeszközt. Miért volt, van a kamatvágásokra
szükség, és hová vezethet a folyamat? Mostani elemzésünkben ezekre a kérdésekre
fogunk koncentrálni.
Mi a cél?
Az
elsődleges cél a válság okozta keresleti sokk hatás leküzdése a fogyasztás
élénkítésével. Makroökonómiai szempontokat vizsgálva a válság, illetve a hitel
válság a fogyasztás csökkentésére és a megtakarítások növelésére, adósságok
ledolgozására késztette a magánszférát. A kereslet csökkenése a potenciális
(hosszú távú) kínálati görbe bal oldalára lendítette a gazdaságot (B egyensúlyi
pont) , jelentős kibocsátási rést nyitva ezzel. Ekkor két választása van a
monetáris és fiskális döntéshozóknak. Egymástól eltérő eszközökkel
megpróbálják eredeti szintjére emelni a fogyasztást, ezáltal a keresleti görbét
(A egyensúlyi pont) (fiskális: Állami beruházások; Monetáris: alacsony
kamatlábak, likviditás többlet nyújtása), vagy a hagyni a piac önszabályozó
funkcióját életbe lépni és hagyni, hogy az új (C) egyensúlyi pontba süllyedjen
a gazdaság.
Jelenleg
Magyarországon mindkét politika a kereslet élénkítését próbálja elősegíteni (ha
olykor nem is tudatosan), ám ez olykor komoly összeférhetetlenséget okoz a
monetáris és fiskális érdekeltségek között. Az alacsony kamatlábakkal a Nemzeti
Bank a forintot is gyengíti a nemzetközi piacokon, ami bár a külkereskedelmi
mérlegre pozitív hatást gyakorolhat, még abban a tekintetben is, hogy az import
termékek drágulása az inflációs rátát és várakozásokat is felfelé mozdíthatja
el, ezáltal közvetve ösztönözve a fogyasztást. Hátulütője a dolognak a sokat
emlegetett deviza hitel és annak törlesztése. Ha a jegybank komolyan gondolja a
320-as EUR/HUF szintet az a magyar államadósságot nem kevesebb, mint 1,312 %
emelné (41% deviza adósság; ~3,2% árfolyam gyengülés a 310 szinthez
viszonyítva!!), ami nem kis plusz terhet róhat a kormányra. A kamat vágásával
továbbá olcsóbban juthatunk hitelhez (bár ez leginkább csak a cégekre
vonatkozik a NHP miatt) az egyik oldalról, megtakarításainkért pedig egyre
alacsonyabb reál kamatot fizetnek, így az elhalasztott fogyasztás egyre kevésbé
vonzó.
EUR/HUF árfolyam 2014/02/18
Hová vezet mindez?
Bár
egyenlőre az államadósság mértéke stagnál (köszönhetően többek között a vártnál
magasabb gazdasági növekedésnek), hosszabb távú gyenge forint esetén még
emelkedést is produkálhat, ami az állampapír hozamok emelkedéséhez, így adósság
spirálhoz vezethet. Másik oldaról ha normalizálódna a forint árfolyama a másik
végletbe taszíthatja az államadósságot: egyre alacsonyabb kamatok
túlköltekezésbe torkollhatnak, majd az így emelkedő ráta és hozamok miatt
kerülhet bajba a költségvetés és a gazdaság (ahogy az történt Görögországban az
euró válság előtt).
A
privát szféra sincs sokkal jobb helyzetben. A cégek és magánemberek egyaránt
beszorultak a devizahiteleik magas költségei és a kecsegtető alacsony forint
kamatlábak közé. Természetesen sem a köz sem a magánszféra nincs kárhozatra
ítélve amíg képes egyensúlyozni a két véglet között, és megtalálni az optimális
megoldást a kamatok és árfolyamok tengerében. Véleményem szerint a monetáris
politikának jelen helyzetben és jelen mutatókat figyelembe véve sokkal inkább a
szint stabilitását, mintsem a további monetáris lazítást kéne kommunikálnia,
hiszen utóbbival a két véglet közötti mozgásteret igencsak leszűkíti, növelve
ezzel a hitel válság lehetőségét.
További tartalomért keressen minket Facebookon!
További tartalomért keressen minket Facebookon!