A folyamatos görög hírözön szinte süketté teszi a
befektetőket, pedig a Dél-Balkánon túl is van érdekes sztori. Az elmúlt egy
hétben durrant egy kínai részvény lufi, de a hangját elnyomta az európai
zűrzavar. Miközben a gazdaság lassul a kínai politikusok és jegybankárok
próbálnak mindent megtenni a gazdaság stimulálása érdekében, a lakosság pedig
mind e mellett hitelből tömte ki magát részvényekkel.
A shanghai tőzsde nagyot szólt a múlt héten, több lépcsőben
összesen 22 százalékot esett korábbi június csúcsáról, ami 7 éves csúcsnak
számított. Azért aki korán ébredt még így is jól járt, a piac így az április
közepén elért szintjeihez tért vissza, ezzel együtt egy év alatt 96 százalékot
kereshetett rajta, aki még tavaly befektetett.
Tipikus lufiról nem beszélhetünk, hiszen nem volt teljesen
fundamentum nélküli a tőzsde rali. A részvénypiacokat csupán tavaly novemberben
nyitották meg a széles rétegek előtt, előtte éveken át piaci árazó hatás híján
stagnált az index, miközben a gazdaság 7 százalék feletti éves növekedést
tudott produkálni. A rossz hírek ellenére is a kapitalizmus úgy tűnik nyerőben
van, a tőzsdézők száma júniusban elérte a 90 milliót, ami több mint a
kommunista párt tagjainak száma (87,8 millió).
A legnagyobb gond, hogy ezek az emberek mindezt komoly
hitelekből finanszírozták, melyeknek átlagos kamatszintje havi 1,7 százalék
(évesített 22 százalékos effektív kamatlábnak megfelelő). A hitelheggyel
egészen addig semmi gond, amíg a tőzsde 1,7 százalékot meghaladó hozamokat tud
produkálni havi alapon, de egy 22 százalékos esés után rengeteg pozíció
mehetett a levesbe.
A legutolsó beszerzési menedzser indexek (HSBC PMI China) a
pozitív tartományban stabilizálódtak. Vagyis ha lehet hinni az indikátorokban,
akkor lesz itt növekedés, de csak stabil és alacsonyabb szinten, mint eddig
megszokhattuk.
A jegybanki reformokkal és a reálgazdasággal is meggyűlhet a
kínai politikusok baja. A kínai jegybank egyszerre akarja szabályozni a
kamatlábakat, devizaárfolyamot, és a szabad tőkeáramlás akar biztosítani mind e
mellett, ami egész egyszerűen lehetetlen feladat (angol ’Impossible Trinity’
fogalma). A legkézenfekvőbb megoldás a deviza leértékelése volna, azonban a
magas külső eladósodottság miatt ez nem opció a jegybank eszköztárában. Marad a
referencia lábak fokozatos csökkentése, valamint a tartalékok
megengedett/ösztönzött kisöprése. A gond, hogy a reálgazdaság oldaláról nem
mutatkozik kereslet a hitelek iránt, a kínai bankrendszer hitel/betét mutatója
75 százalékosra csökkent. A jegybank egyelőre a kötelező tartalékolási ráta és
referencia kamatlábak visszavágásával próbálkozik.
