27 július 2015

Akkor most tényleg lassulunk?

A kínai kiábrándító pénteki beszerzési menedzser indexe (Caixin Manufacturing PMI) a gazdasági zsugorodás jeleit mutatta, jelentős részben ennek köszönhető a hétfői kereskedés mint egy 8 százalékos zuhanása a Shanghai parketten.

Egyes források szerint a második negyedéves kínai GDP számok is azért csúszhattak egy bő hetet, mivel kozmetikázni kellett rajtuk, hogy ne múlják alul a 7 százalékos várakozást/kormány célt. A növekedés ennek megfelelően épp 7 százalék lett, legalábbis papíron. Ezzel trükközni úgy lehet, hogy miután a gazdaságban elsősorban a nominális növekedést mérik, alul lehet becsülni GDP deflátort (inflációt vagy pénzromlást), így a reál növekedést kissé felfele húzni.

A hírekre az európai indexeket is elkezdték adni, amit a (leginkább) német autógyártóknál még meg is lehetne érteni, hiszen forgalmuk jelentős részét bonyolítják immár Kínában. Azonban a jelenlegi gyorsjelentési szezonnál kellemes meglepetést és emelkedést (esésnél is lehet „kellemes” a meglepetés ha a vártnál kisebbet bukunk) produkáló papírok árfolyama is lefelé vette az irányt.
Ezalatt a ma megjelent hitelezési bővülést úgy tűnik figyelmen kívül hagyták a befektetők, míg egy hónapja Görögország tette rá a szemtakarót mindenkire, most Kína vette át ezt a szerepet. Vagy talán tényleg lassulunk?

Az olajár tovább esik, bár itt nem egyértelmű a kép: az Iráni megállapodás is nyilván megmozgatta a befektetők várakozásait, az esetleges FED kamatemelés sem hat pozitívan a fekete arany árfolyamára (az ezzel párhuzamosan erősödő dollár miatt), illetve nyilván olyanok is akadtak, akik már a Kínai recessziót árazzák.

A hozamok sem nyújtanak igazi mankót. A rövid távú ingadozásokat inkább a kockázati kedv hajtja, az Egyesült Államokban a FED kamatemelése körüli bizonytalanság is borzolja a kedélyeket, míg Európában a reál kamatok és inflációs várakozások is jönnek lassan lefelé júniusi csúcsukról. Különösen érdekes ez a németeknél, hiszen ott mindig is volt növekedés, az indikátorok azóta sem romlottak el, és a feszes munkaerő piaci helyzet mellett náluk üthet be legerősebben és leghamarabb a EKB tantrum bombája és az infláció.

Azonban utóbbi a benchmark több periféria hozammal szemben, a németekhez árazzák például a spanyol vagy portugál felárakat, így az EKB-nak egyáltalán nem mindegy, hogy hol állnak a német hozamok. Az adómorálból ötösre vizsgázó állammal azonban szerencséje van, rekord alacsony forrásbevonásra kerül sor 2015-ben Németországban. Olyannyira, hogy hacsak nem csoportosít át az EKB az eszközvásárlásaival, akkor a júliusi német nettó kibocsátás negatív lesz (fogy a kötvény a piacról), míg Augusztusban éppen nullára jön ki.

Egyszóval egyenlőre nincs egyértelmű jel, a főbb indikátorokba mind bezavarnak külső források, illetve kozmetikázott kínai adatokkal találkozhatunk. A legutóbbi beszerzési menedzser index azért is kelthetett ekkora pánikot, mivel ha már kozmetikázva is csak csökkenő trendet tudnak felmutatni, akkor tényleg gond van.



Ezzel együtt (az autóiparon kívül, ahol a kínai fogyasztás erősen bekavar) Európa mennyiségi lazítása már lassan érezteti hatását, Amerikában pedig a felhalmozott készpénz állomány egy darabig még ellensúlyozhatja az erősödő dollár hatásait. Várhatóan a kínai vezetés is folytatja a stimulust, azonban a strukturális váltás mellett kérdéses, hogy ez mennyire lesz érezhető.