A kínai kiábrándító pénteki beszerzési menedzser indexe (Caixin
Manufacturing PMI) a gazdasági zsugorodás jeleit mutatta, jelentős részben
ennek köszönhető a hétfői kereskedés mint egy 8 százalékos zuhanása a Shanghai
parketten.
Egyes források szerint a második negyedéves kínai GDP
számok is azért csúszhattak egy bő hetet, mivel kozmetikázni kellett rajtuk,
hogy ne múlják alul a 7 százalékos várakozást/kormány célt. A növekedés ennek
megfelelően épp 7 százalék lett, legalábbis papíron. Ezzel trükközni úgy lehet,
hogy miután a gazdaságban elsősorban a nominális növekedést mérik, alul lehet
becsülni GDP deflátort (inflációt vagy pénzromlást), így a reál növekedést
kissé felfele húzni.
A hírekre az európai indexeket is elkezdték adni, amit a
(leginkább) német autógyártóknál még meg is lehetne érteni, hiszen forgalmuk
jelentős részét bonyolítják immár Kínában. Azonban a jelenlegi gyorsjelentési
szezonnál kellemes meglepetést és emelkedést (esésnél is lehet „kellemes” a
meglepetés ha a vártnál kisebbet bukunk) produkáló papírok árfolyama is lefelé
vette az irányt.
Ezalatt a ma megjelent hitelezési bővülést úgy tűnik
figyelmen kívül hagyták a befektetők, míg egy hónapja Görögország tette rá a
szemtakarót mindenkire, most Kína vette át ezt a szerepet. Vagy talán tényleg
lassulunk?
Az olajár tovább esik, bár itt nem egyértelmű a kép: az
Iráni megállapodás is nyilván megmozgatta a befektetők várakozásait, az
esetleges FED kamatemelés sem hat pozitívan a fekete arany árfolyamára (az
ezzel párhuzamosan erősödő dollár miatt), illetve nyilván olyanok is akadtak,
akik már a Kínai recessziót árazzák.
A hozamok sem nyújtanak igazi mankót. A rövid távú
ingadozásokat inkább a kockázati kedv hajtja, az Egyesült Államokban a FED
kamatemelése körüli bizonytalanság is borzolja a kedélyeket, míg Európában a
reál kamatok és inflációs várakozások is jönnek lassan lefelé júniusi
csúcsukról. Különösen érdekes ez a németeknél, hiszen ott mindig is volt
növekedés, az indikátorok azóta sem romlottak el, és a feszes munkaerő piaci
helyzet mellett náluk üthet be legerősebben és leghamarabb a EKB tantrum
bombája és az infláció.
Azonban utóbbi a benchmark több periféria hozammal
szemben, a németekhez árazzák például a spanyol vagy portugál felárakat, így az
EKB-nak egyáltalán nem mindegy, hogy hol állnak a német hozamok. Az adómorálból
ötösre vizsgázó állammal azonban szerencséje van, rekord alacsony
forrásbevonásra kerül sor 2015-ben Németországban. Olyannyira, hogy hacsak nem
csoportosít át az EKB az eszközvásárlásaival, akkor a júliusi német nettó
kibocsátás negatív lesz (fogy a kötvény a piacról), míg Augusztusban éppen
nullára jön ki.
Egyszóval egyenlőre nincs egyértelmű jel, a főbb indikátorokba
mind bezavarnak külső források, illetve kozmetikázott kínai adatokkal
találkozhatunk. A legutóbbi beszerzési menedzser index azért is kelthetett
ekkora pánikot, mivel ha már kozmetikázva is csak csökkenő trendet tudnak
felmutatni, akkor tényleg gond van.
Ezzel együtt (az autóiparon kívül, ahol a kínai
fogyasztás erősen bekavar) Európa mennyiségi lazítása már lassan érezteti
hatását, Amerikában pedig a felhalmozott készpénz állomány egy darabig még
ellensúlyozhatja az erősödő dollár hatásait. Várhatóan a kínai vezetés is folytatja a stimulust, azonban a strukturális váltás mellett kérdéses, hogy ez mennyire lesz érezhető.
