Mialatt a FED épp azt fontolgatja, hogy mikor
sokkolja a befektetők többségét egy idei kamatemeléssel (jelenleg szeptember
vagy december van terítéken), addig a szóban forgó mennyiségi lazítás épp a
véghajrára tartogatja erejét.
Természetesen rémhírként jelent meg a minap az
az ábra, ami bemutatja, hogy a válság óta eljött ez első negyedév az amerikai
részvénypiacon, amikor az üzemi eredmények alulmúlják a részvényesek
juttatásait. Azonban nem kell feltétlenül kapzsi kapitalistákra asszociálnunk a
hír hallatán, és az S&P 500 tagjai sem fogják lehúzni a rolót emiatt.
Az amerikai mennyiségi lazítást számtalan
intrika érte, mondván, hogy terminológiája miatt csak a Wall Street profitál
belőle, és a reálgazdaság nem részesül a központi bank éltető forrásából. Itt
érdemes egyik oldalról megemlíteni, hogy az amerikai átlag háztartás
megtakarításának mintegy 40 százaléka van részvényekbe elhelyezve, ami
leginkább nyugdíj megtakarításokat képez, így hosszabb távon ezek a befektetők
is profitálnak
De a lényeg most jön: a kinyomtatott dollár
milliárdok egy jelentőse része lecsapódott a vállalati szektorban, akik ezt
részvény visszavásárlásokon keresztül juttatták el a tulajdonosoknak. Miért nem
osztalékként? Egy, a vezetők valószínűleg tudták, hogy az ekkora mértékű
kifizetések (a részvény állomány 6 százalékkal csökkent a válságot követően a
BCA felmérése alapján) csak átmenetiek. Részvény visszavásárlási programokat
könnyebb visszavonni, mint osztalékot csökkenteni. Kettő, az alacsonyabb
részvényszám az egy részvényre jutó eredménymutatókat pozitívan befolyásolja,
így a menedzsment is jobb színben tűnik fel. Emellett miután a készpénz nem
termel profitot, így az eszközarányos megtérülést is lehetett javítani.
Azonban úgy tűnik a vállalatok elkezdték
leépíteni készpénzállományukat az utóbbi hónapokban. Miért jó ez a gazdaságnak?
A készpénz egy része ezáltal bekerül a körforgásba, élénkíti a keresleti
oldalt, és végső soron inflációt okozhat. Ezzel a FED egy rég dédelgetett álma
válhat végre valóra.
