15 szeptember 2015

FED és a nyersanyagok

Sokat használt közhely, hogy egy monetáris döntést meghozni olyan, mint félrerántani a kormányt az alapján amit a visszapillantóban látunk. Vagy épp nem látunk, mint például az áhított infláció. A döntéshozóknak azt kell mérlegelni, hogy milyenek lesznek a kondíciók egy, két, öt év múlva.

Mára túlságosan természetesnek vesszük, hogy egy jegybanknak inflációs célja van, és ez alapján határozza 
meg a kamatokat. Mindez nem is nyúlik olyan régre vissza, az első jegybank, aki meghatározott inflációs célt állított fel az Új-Zélandi Központi Bank volt 1990-ben. Hazánkba csak 2001-ben jutott el az újmódi, míg alig másfél évtizeddel később, ami monetáris történelemben rövid idő, már a piaci szereplők természetesnek veszik, sőt kissé meg is botránkoznak, ha a jegybank nem követi inflációs célját.

Ugyanakkor egyszerű közgazdasági szempontból a gazdaság deflációra van ítélve. Amennyiben a gazdaság egészségesen fejlődik úgy egyre kevesebb alapanyag, idő és energia felhasználásával tud előállítani egyre több terméket. Ez elkerülhetetlenül árversenyhez vezet, hiszen ha meglévő szereplők fenn is tartják az árszinteket a megnövekedett profit marzs új szereplőket vonz be a piacra.

Hasonló történt, történik a nyersanyagok, azon belül is az olaj piacán. Amikor körül belül egy éve rohamosan elkezdett süllyedni az olaj ára még viszonylag kevés negatívumot lehetett hallani. Sőt, gyakoriak voltak olyan vélemények, hogy ez csak egy túltermelési válság, a fogyasztók még jól is járnak az árcsökkenéssel, és a piaci tisztulással helyreáll a rend. Azonban az Egyesült Államokban gyakorlatilag havonta találnak ki új technikákat a palaolaj kitermelésére, így gazdaságossá tenni a kitermelést alacsonyabb árfolyam mellett is. 
Ennek következtében túlkínálat keletkezett a piac.

Forrás: Opec, Hozam Vadász

Az hordónkénti ár a tavalyi nagy esés után 45-50 dollár környékén stabilizálódott. Innen még egy 10-20 dolláros emelkedés következett, majd az iráni megállapodás és a kínai lassulás hírére újra lefelé vette az irányt a fekete arany árfolyama. A fenti grafikon fényében ez igen érdekes, a jelenlegi 40-50 dolláros sáv a 2008-as válság szintjére lökte az árfolyamot. Az utóbbi hetek zuhanása már inkább a keresleti oldal várható szűkülésével vannak összhangban. A 2009 utáni bővülést az Ázsiai régió adta, míg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában inkább csökkent a kereslet az olaj és olajipari termékek iránt.

Forrás: Opec, Hozam Vadász

Forrás: Opec, Hozam Vadász
 
Visszatérve a deflációs témakörhöz, a kapacitás bővítések, piaci részesedésért folytatott árharc és Ázsiai lassulással kapcsolatos félelmek rányomják bélyegüket az energia és nyersanyag piacra. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni róla, hogy az infláció egy relatív mérték, mely nagyban függ a bázisától. 
Forrás: Opec, Hozam Vadász

Habár a kínai lassulás, deviza leértékelések, és konjunktúra csökkenés beárazása még nyomás alatt tarthatja az árszinteket a csökkenő bázis stabilizálná az energiahordozó deflációját az év végére, feltéve, hogy a fekete arany képes lesz tartani a jelenlegi szinteket.