… vagy csak
szarakodunk itt? Utóbbi Mel Brooks Fényes nyergek c. művéből átvett örökérvényű
mondás. Őszintén szólva én csak kapkodom sokszor a fejem, amikor a szaksajtóban
több millió vagy épp már milliárd dollár értékeltségű startupokról számolnak be.
Valóban ennyi jó ötlet születik a világban, vagy ez csak egy modern
aranyláz/buborék?
Személyes
tapasztalatom szerint az ötletek három nagyobb csoportba sorolhatóak: meglévő ötletek új megközelítése, avagy a már
létező dolgok digitalizálása; a meglévő digitális megoldások fejlesztése, és az
olyan ötletek megvalósítása, melyhez a távlatot valóban a digitalizáció
nyitotta meg.
Gazdasági
szaksajtóban, értelem szerűen, leginkább a pénzügyi szolgáltatást nyújtó, vagy
ehhez kapcsolódó termékekkel foglalkoznak. A továbbiakban én is csak ezekkel
foglalkoznék, és nem mutatom be a legújabb személyi edző alkalmazást, amely
kiszámítja hány kalóriát futottam le. Ennek oka: ezekre több rálátásom van,
illetve nyilván az olvasót is talán ez érdekli jobban.
Amiket
gyakorlatilag naponta ki lehet vesézni: új pénzküldő szolgáltatások, „közösségi”
finanszírozás, vagyon és kockázat kezelési alkalmazások. Vegyük szépen sorra.
Pénzküldés. Új
dolog? Nem. Digitalizáció? Nekem már a netbankolás is elég digitálisnak tűnt.
Akkor hol rejlik az ereje? Gyakorlatilag minden ilyen applikáció arra
hivatkozik, hogy talált egy a banki szolgáltatásoknál olcsóbb módszert a
pénzküldésre.
A megvalósítások
gyakori alapjai: bankon és gyűjtőszámlákon keresztül, ezzel igazából csupán a
nagytétel olcsóságát használták ki, ügyes, de én nem nevezném innovatívnak.
Másodjára, mindenkit mindenkivel összekötő hálózat. Vagyis mindenki vezet
számlát mindenki másnál, nem áll ott a bank mint egy elszámoló ház középen.
Ezzel az egyetlen gond, hogy nem ugyan azt a szolgáltatást nyújtja. Miért? Mert
kockázatosabb. Mi van ha a nekem tartozó ügyfél számláján likviditási problémák
merülnek fel. Magyarul nem tud fizetni. Ki jár utána? A harmadik módszer: a
benyújtott fizetési igények nettó teljesítése. Azonban a pénzmozgások
volumenének csökkenése (pláne deviza piacokon) megnöveli a likviditási
kockázatokat, így végső soron a volatilitást is. Plusz, az tisztázatlan, hogy
ki állja a deviza konverzió kockázatát.
Pénzküldésnél van
egy alkategória, mégpedig a bankkártyás és egyéb eszközt (például mobilt)
felhasználó módszerek. Itt valóban új módszerekről van szó, nem csak egy ötlet
új alkalmazásáról. Azonban sokszor ezek is még kiforratlanok. A minap olvastam
egy olyan eljárásról, ahol az irányító számom és email címem segítségével
fizetek. Ezeket gyakorlatileg bárki tudhatja, így egy algoritmus gondoskodik a
biztonságról: megjegyzi a vásárlási szokásaimat, és ha eltérő mintát tapasztal
letiltja a terhelést. Mi van ha épp külföldön akarok fizetni?
Közösségi
finanszírozás. Új dolog? Gratulálok, kitaláltátok a bankot. Egy alig pár
évszázados technikát. Sokszor komolyan nem értem ki mibe látja bele az
innovációt. A lényeg általában, hogy a felhasználóktól összegyűjtött betéteket
az alkalmazás kihelyezi a hitel igénylőihez. Ezt megelőzi egy hitel minősítés,
amit saját algoritmus alapján végeznek.
Azon túl, hogy
meglévő ötletet bujtatnak új köntösbe, valóban van egy újdonság. Egy fél éve
volt szerencsém részt venni a Glasgow-i Közgazdasági Fórumon, ahol az előadók
között szerepelt egy brit startup alapító is, hasonló profilú céggel. Az illető
arról próbálta meggyőzni a hallgatóságot, hogy a bakoknak gyakorlatilag
befellegzett, ilyen applikációk átveszik a banki hitelezés funkcióját a
gazdaságban. Némileg kétkedve hallgattam az urat, majd az előadás végén, amikor
volt lehetőség kérdezni a következő felől érdeklődtem: ki viseli a kockázatot?
A betétesek, természetesen; kaptam a választ.
Ezen elkerekedett
a szemem, és mielőtt az asszisztens hölgy kikapta volna a kezemből a mikrofont
gyorsan kérdeztem még egyet. Mi van ha én nem akarok kockázatot vállalni? Nem
megyek rá a rizikós 8 százalékra, adják oda a biztos 4-et. Ezt az előadó nem
értette, miért ne akarnék 8-at keresni?
Bizony a bank
azért keres többet, mivel azzal kalkulál, hogy például a kihelyezett hitelek 4
százaléka nem térül meg. Ezt, példánkban, ráterheli a maradék 96 százalékra. És
ne próbálják azt se elmagyarázni, hogy az ő algoritmusuk tökéletesen szűri a
hitelképességet. De milyen jó lesz, ha egy válság esetében a +8 százalékból
hirtelen – 40 százalék lesz. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg ennek
következtében a hitelezési hajlandóság még lejjebb ülne, mint banki rendszer
esetében.
Vagyon és
kockázat kezelési applikáció. Itt valóban van némi újdonság, hiszen a
digitalizáció megnyitotta a távlatokat a gyors, egyszerű és pontos kalkuláció
felé. Az egyetlen gondot talán az jelenti, ha a vagyon kezelése is megmarad
matematikai szinten. Nem sok technikai kereskedésből meggazdagodott milliárdost
ismerni, fundamentálisat viszont annál többet; így ha ezt a helyzet áll fent
egy alkalmazásnál, akkor ezt én a fogyasztó megtévesztésének tekinteném.
Azonban marketing fogásnak nem rossz.
