A 2015 év minden második híre, elemzése, ábrája, bejegyzése
olaj, vagy legalábbis nyersanyag kapcsolt volt. A korszak vége kifejezés nem
csak a nyersanyag szuperciklus végét jelöli, de amennyiben nem lő vissza 80
dollárig a fekete arany árfolyama, úgy személyesen én sem érzem értelmét több
szót pazarolni a témára.
Egyszóval egy korszak lezárult, és kezdünk egy újat. A piaci
árazás korszaka köszöntött be, hála a Szaúdi/kartell intervenciónak, és ha
valaki ebben iróniát érez, nincs egyedül. A kartellek akkor működnek
hatékonyan, ha ők a kizárólagos ellátói a piacnak. Az amerikai palaolaj
forradalom, orosz, ausztrál, brazil, távol-keleti olajkitermelés miatt ez aligha
igaz az OPEC szervezetére. Épp a piaci részesedés (~40 %) növelése miatt
kezdtek árversenybe a tagok, amit nem csak a világgal, de
önmagukkal is folytatnak.
Az elképzelésben van azonban egy kisebb szépséghiba, ami
miatt az ábrán látható kompetitív időszak valóban beköszönthet. Az árfolyam
esések hatására mind a palaolaj, mind a konvencionális forrásokból származó
kitermelők növelték hatékonyságukat. Egy tartós olajár visszapattanás esetén
meglenne az a technológia, amivel újra érdemes lenne megnyitni a csapokat
egyes, most veszteségesen működő régiókban. Ez rakhat egy cap-et, azaz felső
korlátot a hosszú távú egyensúlyi olajárra.
Az olajár szuperciklus vége a nyersolaj piacának méretét is
megviseli, és ez az igazán fájó pont. A beruházások/petrodollárok/kötvények és osztalékok
kifizetését az akadozó dollárbevételek mind lassítják, ez gyakorolja a negatív
hatást a világgazdaságra és a tőkepiacokra. Amíg ezen a téren nem jön tisztulás
(kötvény és vállalati csődök, banki leírások, devizák beárazása, szuverén
alapokból történő nettó tőkekivonás megszűnése), addig az eladói nyomás is
megmarad a piacokon.
