Négy nap alatt kétszer kellett felfüggeszteni a kereskedést
a kínai börzéken, miután a napon belüli zuhanás elérte a 7 százalékos küszöb
szintet. Az újév első csütörtökjén sikerült mindezt a fantasztikus teljesítményt
a nyitástól számított negyed óra alatt elérni.
Az első, hétfői bungee jumping után, egy jó szocialista,
tervutasításos vezetéshez hűen, a döntéshozók azonnal ígéreteket tettek az
árfolyamok megtámasztására; ’mert a piac akkor is azt csinálja, amit mi mondunk’.
Erre rákontrázva szerdán a leértékelték/hagyták leértékelődni belső
fizetőeszközük árfolyamát a fixing rendszeren keresztül. Míg egyik oldalról nyugtatnak
a szép ígéretekkel, addig a másikon pánikot keltenek, és elismerik a problémát
a devizapiaci, ipart ösztönző intézkedésekkel. Ez a kettősség önmagában nem túl
bizalomgerjesztő, de nem is célravezető.
Kínai onshore és offsore jüan relatív teljesítménye
forrás: Bloomberg
A leértékelés okai
A kínai gazdasági modell nem fenntartható. Anélkül, hogy túl
sok szót ejtenénk az elcsépelt témáról a lényeg velősen: a külső exportra
termelés már nem működtethető motor a gazdasági növekedéshez, a belső
fogyasztás pedig nem tudja egyik napról a másikra átvenni az export húzó erejét.
Ezt legjobban a vállalatok és vállalati profit marzsok fogják megérezni: túl kapacitás
jött létre a gazdaságban a világgazdasági momentum növekedésére spekulálva. Ez
a momentum épp lassulóban van. Ennek tetejében, az eszközárakban is globálisan
defláció van, így a bevétel szűkül, miközben a kelleténél
több eszköz
törlesztését végzik a vállaltok.
Az egész jelenség a Minsky hitelciklus elmélettel könnyedén
magyarázható: eleinte az üzlet fellendülőben van, az igények bővülését pedig
hitelből tudom fedezni. Később, arra spekulálva, hogy a trend megmarad, veszek
fel hitel, végül adósságspirálba/Ponzi sémába kerülök. Utána jöhet a pukkanás,
avagy a Minsky pillanat.
Kínában épp egy ilyet folyamat játszódik le; túlzott
hitelboom, a relatív kereslet pedig csökken a fent említett módon. A jüan
leértékelés az deflációs nyomást hívatott tompítani, illetve a versenyképességet visszaállítani, hiszen a dollárt követve minden egyéb devizával szemben felértékelődik a kínai deviza.
Emellett egy tőkemenekítés is folyik, amely jelentős nyomást helyez a kínai fizetőeszközre. 2015 második felében a kínai jegybank igyekezett a devizatartalékok apasztásával csökkenteni a nyomást, de látszólag ezt a törekvését mostanra feladta.
Ami a siker útjában áll
A GDP 10 százalékával megegyező dollár hitel van a kínai vállalatoknál. A dollár kamatok emelkedése mellett így a tőketartozás is emelkedni fog (jüanban). A hitelköltségek emelkedését próbálja a jegybank likviditás pumpálással ellensúlyozni, így viszont a devizára helyez nyomást, egyszóval a gazdaság bekerült a lehetetlen háromszög és egy ezzel járó ördögi kör kellős közepébe.
forrás: Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS)
Ami a tőkekivonást illeti: a további leértékelődéstől tartva én még inkább ki akarnám menekíteni a vagyonom, ha gazdag kínai lennék. Plusz a reálgazdasági/politikai/környezeti tényezők sem szólnak a maradás mellett.
