Imádom figyelni, ahogy a FinTech startupok havonta
feltalálják a bankolást. Itt van nekünk például egy sor pénzküldő rendszer,
amely a bankoknál olcsóbb, azoktól független megoldást ígér. A működési elv
csupán annyi, hogy egyes országok között csupán a nettó összegeket küldik el
.Például ha én utalok Németországba 100 eurót, illetve egy ismeretlen német
utal Magyarországra 100 eurót azt a rendszer összepárosítja, és az én pénzem
megy a magyar címzettnek, a német utalás pedig a másik németeknek. Ha országok
közötti eltérés van. az valóban elutalják… banki csatornákon. Csak úgy mint a
belföldit. Ne legyenek illúzióink, a pénzküldés gomb megnyomásával nem
digitalizálódik pénzünk és nem száguldanak át a bitek fénysebességgel címzett
tárcájába. (Ilyen is lesz, ez a BitCoin) A pénzküldők csupán a nemzetközi
utalások egy részét spórolják meg, a pénz útja ugyan úgy számlákon keresztül
vezet.
Miután a világ utalási problémáját egy hétvége alatt meg is
oldották a jövő Steve Jobsai, Zuckerbergjei és Gatesei meg is volt a következő
nagy ötlet: minek a bank a hitelezéshez? Elég egy csinos applikáció, amelyen
egymásnak küldözgethetnek pénzt a megtakarítók és a hitelfelvevők.
Ragyogó ötlet, elvégre hitelbesorolást az utca végi Mari
néni kisujjból elvégez, tisztában van az eszköz transzformáció fogalmával, és a
kockázati felárakat is beárazza a füles foteléből. Persze túlzás, hiszen nem
kell nekünk ehhez érteni, az a csinos kis app majd kiszámolja nekünk egy
pusztán matematikai algoritmus segítségével kinek mennyiért biztonságos hitelt
nyújtanunk. Például egy amerikai palaolaj termelő, aki még sosem késett a
fizetéseivel, alacsony a margin kihasználtsága, van néhány ingatlanja és nem
mellesleg fél éven belül csődbe megy, elég jó hitelkilátásokkal rendelkezik az
algoritmusok alapján. Mi itt a probléma? A kvantitatív elemzés valóban fontos,
de a visszatekintő számok legtöbbször semmit sem jelentenek.
Kis banküzemtan: az egyike a több eszköz transzformációknak
a kockázati transzformáció, melyet a bank a betétek gyűjtése és hitelkihelyezés
közben végez. A kamatfelárak egy része (válságosabb időben 100+ százaléka) províziókra
megy el. Gazdasági fellendülésben könnyű belehinni a rendszer sikerességébe, de
az első recesszív környezetben tömegek fognak elpártolni, amikor kénytelenek a
tőkéjük jelentős részét leírni veszteségként. Bár az applikációk már rájöttek a
diverzifikáció fontosságára, nem tudom, hogyan tudnak 0,1 százalékos nem
teljesítést elérni (szinte kivétel nélkül 99,9 százalékos sikerrátával
kecsegtetnek, százat mégis túlzás lenne írni), amikor a nagyobb (európai)
bankok akár két számjegyű nem teljesítő hitelállomány rátával rendelkeznek.
Persze majd mindenki jól meglesz sértődve, amikor elveszíti megtakarításait (az
Egyesült Államokban már arra is biztatnak, hogy a nyugdíj takarékod is helyezd
ki peer-to-peer hitelekbe), és a szabályozók hogy gondolták hogy nem léptek
közbe. (Aki ebbe nem hisz nézze meg a kínai árnyék bankszektor esetét). Éljen a
gazdasági Darwinizmus!
