Az elmúlt két hónapban kimondottan hektikusan viselkedtek a
piacok, ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom kicsit leegyszerűsíteni a képet,
és valami érdemleges következtetést levonni. A januári hónapban látottak
alapján két megközelítés él a befektetők fejében. Vannak, akik már a „várva
várt” nagy esés előszeleként értelmezik a mostani általános piaci gyengeséget,
de vannak, akik ezzel szemben természetes korrekcióról beszélnek.
A helyzet az, hogy nehéz bármelyik oldalra is egyértelműen letenni
a voksomat. Nem jut eszembe olyan alkalom, amikor egy válság úgy kezdődött
volna, hogy a befektetők teljes bizonyossággal számítottak rá. Itt viszont
fontos megemlíteni azt a híres szállóigét, miszerint „a piac önbeteljesítő.” A két megközelítést talán metaforikusan
közelebb lehet hozni egymáshoz: „ A golyó már a csőben, a kérdés csak az, hogy
valaki meghúzza-e a ravaszt vagy sem.”
A ravaszon jelenleg több tényező tartja a láthatatlan ujját.
Európában nyoma sincs az inflációnak
Az EKB március 10-én fogja tartani a soron következő
monetáris ülését, ahol a piaci szereplők várakozásai szerint Mario Draghi
további lazításokat vezethet be mind konvencionális, mind nem-konvencionális
oldalon egyaránt. A negatív betéti kamatok további csökkentése mellett a
jelenleg 60 milliárd értékű havi eszközvásárlási programjának is kibővítheti
mennyiségi és minőségi korlátait, annak érdekében, hogy a fogyasztások és a
beruházások emelkedésén keresztül sikeresen elérjék a középtávú 2 százalékos
inflációs célt.
Brexit
A legfrissebb hírek szerint a britek június 23-án fognak
dönteni arról, hogy továbbra is az Unió tagjai akarnak-e maradni vagy sem. Ez a
tényező nem csak gazdaságilag, de politikailag is komoly nyomást helyez az Unióra.
A folyamatos geopolitikai feszültségek – legyen szó az oroszokról, a görög
válságról, terrortámadásról, menekültkérdésről – állandó fejtörést okoznak
Európának. Ilyen események közepette már csak hab lenne a tortán, ha a britek a
kilépés mellett döntenének.
Fürdünk az olajban
Igaz a kitermelés továbbra sem csökkent, de a legnagyobb
kitermelők (OPEC, Oroszország, Irán) megállapodtak, hogy a kitermelést a januári
szinteken befagyasztják – ezt már egy fél sikernek is el lehet könyvelni. A
kínálati oldalon pozitívumként hozható fel, hogy az amerikai olajfúró tornyok
száma hétről-hétre folyamatosan csökken, de ezzel együtt az olajkészletek
rekordszintű, 505 millió hordós mennyisége lefelé mutató kockázatot jelent.
Kína növekedésének kilátásai
Továbbra is nagy kérdés, hogy mennyire lesz eredményes a
kínai „puha földet érés”. A előző éves 6,9 százalékos bővülés után, a gazdaság strukturális
átalakulása miatt Kína növekedési üteme egészen 6,2 százalékig csökkenhet. Ez a
szerényebb növekedés mindenképp kockázati forrás a világgazdaságra nézve, mivel
ennek a lassulásnak legnagyobb hányadát azok a nehézipari szektor szereplők teszik ki, akik eddig a legnagyobb importigénnyel rendelkeztek.
Bajban lehetnek a bankok
A bankok az alacsony irányadó kamatok, illetve a vergődő olaj-
és a gázszektor miatt is egyre nehezebb helyzetben találják magukat. Érdemes
szem előtt tartani, hogy az olaj árának drasztikus csökkenése komolyan
redukálja az olaj- és gázszektor jövedelmezőségét. Ennek két vonzata van: a
meglévő hitelek visszafizetése nehézkessé válhat a szektor szereplői számára,
ami növeli a bankok portfóliójában lévő szereplők default rátáját, vagyis
csökkennek a bankok bevételei, illetve a kevésbe kecsegtető üzlet láttán a
bankok már magasabb költségek mellett hajlandóak megfinanszírozni az
olajpiachoz köthető vállalatok tevékenységét. Mind a két vonal csökkenő banki ügyfélkört,
ebből kifolyólag alacsonyabb nyereséget jelent.
A FED-ról már nem is beszélve...
Igaz, hogy az amerikai gazdaság ereje szemmel látható –
lehet itt gondolni a munkaerőpiac helyzetére - de ettől függetlenül ott is
vannak törékeny pontok. A bizalmi
indexek alapján közel sem olyan acélos a helyzet, de ezt tovább lehet fokozni
az infláció jelenlegi szintjével. Igaz, hogy a legutóbb közölt januári adatok
felülmúlták a várakozásokat, de továbbra is jelentősen elmaradnak a kitűzött 2 százalékos
céltól. Az amerikai jegybanknak természetesen a saját gazdaságának
teljesítménye mellett a többi ország szereplését is figyelemmel kell kísérnie,
és nem függetlenítheti magát a világgazdasági történésektől. Ezek alapján pedig
könnyen belátható, hogy az idei évre jósolt négy kamatemelés helyett
elképzelhető, hogy csak 1-2 fog megvalósulni. (vagy egy sem!) A következő
monetáris ülés március 16-án esedékes, meglátjuk, hogy a döntéshozók hogyan
vélekednek a piaci mozgásokról.
A piaci hangulat attól függ, hogy az említett tényezők
alakulására a befektetők hogyan fognak reagálni. Elképzelhető, hogy Draghi egy
nagy volumenű, kiterjesztett monetáris politikát vezet be, a britek nemmel
szavaznak, az olaj árfolyama stabilizálódik/emelkedik, a kínai növekedési
félelmek csökkennek, a bankok alkalmazkodnak, és a FED megfelelően alkalmazza a
monetáris eszköztárát. Ezzel szemben az a szcenárió is szóba jöhet, hogy a
felsorolt események egyike elcsúszik és meghúzza azt a bizonyos ravaszt.
A jelenlegi fundamentumok és a grafikonok (részletes elemzése nélkül) alapján összefoglalom, hogy mire számítok a következő
napokban-hetekben.
A korábbi heteket többek között a részvénypiacok
gyengélkedése, a dollár leértékelődése, az arany szárnyalása, illetve az olaj
nagymértékű volatilitása jellemezte. Pár napja ez a hangulat megváltozott és
minden eszközben az ellentétes folyamatok játszódtak le.
Mik a várakozások?!
Az S&P 500 és a DAX Index grafikonjára támaszkodva úgy
gondolom, hogy a részvénypiacon átmenetileg egy kisebb megálló következik. Mind
a két index egy ellenállási zónába érkezett, aminek az áttöréséhez még egy újabb
lélegzetvétel lesz szükséges, ami a napos és a négyórás chartokon is látható.
 |
| S&P 500 napos grafikon |
 |
| S&P 500 négyórás grafikon |
 |
| DAX napos grafikon |
 |
| DAX négyórás grafikon |
 |
| Arany napos grafikon |
 |
| Arany négyórás grafikon |
 |
| Brent napos grafikon |
 |
| EUR/USD napos grafikon |
 |
| EUR/USD négyórás grafikon |
A fundamentumok és az árak összehasonlítása alapján hosszabb távon én
inkább optimista vagyok és úgy gondolom, hogy a megszokottnál kicsit
csapkodósabb január után lecsillapodnak a kedélyekés a részvénypiacok ismét
emelkedni, a dollár ismét erősödni fog, az olaj pedig szép lassan a drágulás
útjára lép. A feszültség oldódásával az arany, illetve a japán jen inkább gyengülő tendenciát fog mutatni.
