Egy újonnan megjelent Bloomberg cikk azt vizsgálja, milyen
kilátásai lehetnek egy frissen végzett, európai gazdasági egyetemen tanult diáknak.
A szektor szerinti, vagy épp földrajzi elhelyezkedések megoszlását is érdemes
végig böngészni, én mégis három, ennél általánosabb mérésre fókuszálnék. A
kezdő átlagfizetés 105 000 amerikai dollár, az elhelyezkedés esélye 3 hónappal
a végzés után 86,5 százalék, míg az átlagos diákhitel, amellyel a diplomások távoznak,
27 372 dollárra rúg.
Gazdasági alapismeretek 1x1: egy projekt elméleti profitabilitása
egyenlő a sikerdíj szorozva a siker esélyével, mínusz a költségek.
Ergo, jelen példával élve, 86,5 százalékos esélyem van a 105
ezer dolláros fizetésre (90 825 USD), amely 27 372 dollárba került nekem; így
három és fél hónap alatt törlesztem a teljes tartozásom.
Ugyanakkor a cikkben az is látszik, hogy 60 000 dolláros
fizetésem MBA program nélkül s lenne, így a hozzáadott érték már csak 45 000
dollár. Így kalkulálva 38 925 dollárt keresek egy év alatt 27 372 dollár
befektetésével, még mindig megéri, egy évi tandíjat 8 és fél hónap alatt
fizetek vissza.
Rengetegszer hallom, hogy ismerős nem tud elhelyezkedni,
jelenleg meg nem nevezett diplomával. Pedig ő is kicsöngetett majd ugyan ennyit
(nem Magyarország), és fel van háborodva, hogy az egyetem jól lehúzta. A
különbség, hogy az elhelyezkedési esélyei, és későbbi hozzáadott értéke (amely
alapján a fizetését is számolják) jóval alacsonyabb. Valahogy a kereslet még
így is megmarad.
Ehhez kapcsolódóan: magyar felsőoktatás
A KSH adatai alapján ki lehet számítani, hogy mennyibe kerül
egy felsőoktatási diák az államnak éves szinten. A helyzet a számoltnál még
valamivel rosszabb is (drágább a magyar felsőoktatás), mivel ebben a
statisztikában a tandíjat fizető diákok is benne vannak, akik közvetlenül
hozzájárulnak saját oktatásukhoz.
Két tanulsága van a fenti ábrának. Egyrészt, nem véletlenül
használtam a hozzájárul szót, hiszen az átlag magyar felsőoktatási tandíj nem
fedezi a fent számolt költségeket. Ergo, ők is államilag támogatottan tanulnak,
csak nem mindegy milyen mértékben.
Másrészt, a magyar megtérülés jóval gyorsabb, mint a nyugati
példa. Jelenleg a fizikai és szellemi munkát vállalók közötti bérkülönbség 160
000 forint havonta, 1 920 000 forint évente (KSH: 2.1.36/2.1.37). Ezzel a hozzáadott
értékkel körül belül fél évbe telne kifizetni a tandíjat, amennyiben nem az
állam tenné helyettünk.
Ugyanakkor itt az állam fizet. A fent számított többletből
végül 307 200 forint SZJA kerül az államhoz, így az államháztartás csupán két
és fél év alatt látja viszont a befektetett összeget (Egyéb adókkal,
járulékokkal nem számolunk, feltételezve, hogy azok valóban az egészségügyben, nyugdíjrendszerben,
stb. kötnek ki).
Az elhelyezkedési esélyekről
Az itthoni számítás ugyanakkor 100 százalékos elhelyezkedést
feltételez, így annak relatív olcsósága ([feltételezett] tandíj/hozzáadott
érték éves alapon) ezzel magyarázható lenne. Vagyis, ha feltételezzük, hogy a
piac racionális, és a két egyetemi diploma között szabadon választhat az ember,
úgy az itteni 5,3 hónapnak meg kéne egyeznie a külföldi 8,5 hónappal.
Ez akkor lehetséges, ha itthon nem 100 százalékos
elhelyezkedési aránnyal számolunk, csupán 62 százalékos esélye van az embernek képzettségének
megfelelő munkát találni egy magyar diplomával. Az a tény, hogy a magyar diákok
egyre nagyobb hányada választja a külföldi intézményeket két dolgot jelenthet:
1. az elhelyezkedési esélyek rosszabbak 62 százaléknál; 2. a piac irracionális.
Természetesen ez csak egy leegyszerűsített modell, amely
tisztán közgazdasági elveket alkalmaz a felsőoktatás intézményére. A döntés
meghozásában nyilván olyan faktorok is közre játszanak, hogy ki mennyire
kalandvágyó, ki tudja megfizetni, milyen a diákok nyelvtudása, milyen a megszerzett munkabér vásárló ereje stb. Azonban aki
gazdasági pályára készül, annak mindenképp érdemes eljátszani ezzel a
gondolattal.
