Az OPEC tagországai előző hét pénteken ültek össze,
annak érdekében, hogy ismét döntést hozzanak az olaj kitermelésének ügyében. Az
ülést megelőzően csak úgy repkedtek a nagy igazságok. Volt, aki biztos volt
abban, hogy a kőolajexportáló országok csökkenteni fogják a napi kitermelési
limitet és voltak, akik ennek a szöges ellentettjét állították. Nekik lett
igazuk.
Az ülést követő közleményből kiderült, hogy az OPEC
nemhogy csökkentette volna a kitermelést, hanem egyenesen 1,5 millió hordóval
tovább növelte a napi limitet. A gyakorlatban ennek a lépésnek sok jelentősége
nincsen, mivel az eddigi 30 millió hordós napi limitet már lassan több, mint
másfél éve folyamatosan túllépte. A döntés inkább egy üzenet a piac számára,
amivel tisztán kifejezte az OPEC, hogy esze ágában sincs meghátrálni.
Az olaj árfolyamának gyengélkedését több
tényezőhöz lehet kötni:
1)
Keresleti oldal:
A világgazdaság gyengélkedése
egyértelműen negatívan hat a fekete arany árára. A legnagyobb felvevőpiacnak
számító Kína jelenleg egy modellváltáson megy keresztül, ami egy lassúbb – remélhetőleg
stabilabb – gazdasági növekedést eredményez, így az ázsiai ország olajkereslete
is jelentősen csökken. (A héten közölt gyengébb kínai kereskedelmi adatok sem
adnak okot a bizakodásra.)
2)
Kínálati oldal:
Az olajkartell (élén Szaúd-Arábiával) célja, hogy
visszaszorítsa az amerikai piacszerzést. Az amerikaiak az évek során a palaolaj-kitermelés
technológiájának fejlesztésével komoly versenytárssá váltak, és ezzel növelni
tudták az olajpiaci részesedésüket. Az OPEC tagországai erre a folyamatra
reagálva döntöttek úgy, hogy „elárasztják” a világot olajjal.
A stratégia működik, mivel a palaolaj technológia
sokkal magasabb olajárfolyam mellett tud csak nyereséget elérni, szemben a
sivatagi kitermeléssel, ami jóval alacsonyabb költségekkel jár. Az olaj
árfolyamának drasztikus esése térdre kényszerítette a palaolaj szektor több
szereplőjét is, így a szektort ebben az évben a költségcsökkentések,
összeolvadások, illetve a fúrótornyok leállása jellemezte.
A költségekkel kapcsolatos tévhiteket fontos letisztázni.
Az alacsony olajár inkább az új beruházások megindítását tartja vissza, hiszen
a kitermelést megelőző, előkészítési folyamatok számítanak igazán költségigényeseknek. A
folyó áron történő termelésben már jóval kevesebb kárt okoz, ebben a szakaszban
ugyanis már rendkívül alacsony olajár mellett is képesek fenntartani a
kitermelést.
A jelenleg is rekordszinteken álló olajkészletek
pedig csak tovább emelkednek, köszönhetően a fentebb vázolt keresleti és
kínálati egyensúlytalanságoknak.
A szokásos kérdésre, miszerint mikor jöhet már a várt
emelkedés nehéz válaszolni. Véleményem szerint a közeljövőben, semmiféle komolyabb áremelkedést
nem fogunk tapasztalni ebben a szektorban. Az állítást két további tényezővel
lehet magyarázni. Amennyiben decemberben a FED valóban nekiáll a
kamatemelésnek, akkor a dollár egy újabb erősödési hullámba kezdhet, ami a
dollárban jegyzett nyersanyagokat ismét nyomás alá fogja helyezni. A másik
oldalon az iráni olajexport lassú megindulása szintén gátolja a fekete arany
áremelkedését. A piacon azzal számolnak, hogy az embargó feloldásával a
következő években az iráni olajexport közel a duplájára fog nőni. Ez
hozzávetőlegesen napi 6 millió hordót jelentene. (Azt sem szabad elfelejteni,
hogy jelenleg Irán rendelkezik a világ ötödik legnagyobb olajkészletével.)
De mégis mikor jöhet az áremelkedés?
Szaúd-Arábia teljesen érthetően
elmondta mi a célja: Ki akarják szorítani a piacról az OPEC-en kívüli
termelőket, azon belül is leginkább az amerikaiakat. Ebből kifolyólag kicsit
átfogalmaznám azt a kérdést, hogy mikor jöhet a fordulat. A kérdés itt
valójában az, hogy Szaúd-Arábia meddig lesz képes finanszíroznia a gazdaságát a
csökkenő olajexport bevételei mellett.
Lehet arról olvasni, hogy Szaúd-Arábia folyamatosan
fejleszt és próbálja magát függetleníteni az olajtól, de azért ne legyünk
annyira naivak, az ország még mindig az olajexportból származó bevételekből él.
Ezekből a pénzekből finanszírozza az luxus közszférát, a jóléti rendszerét, a
szociális rendszert, egyszóval ebből él.
A szaúdi vezetők azzal számolnak, hogy a következő
1-2 évben meg fogja hozni a gyümölcsét az általuk alkalmazott stratégia. A
kérdés, hogy ki fogja-e bírni a gazdaságuk. A szaúdi kormány kénytelen volt már a fiskális és
a monetáris eszköztárát is alkalmaznia annak érdekében, hogy ellensúlyozni
tudja az alacsony olajár által okozott hiányokat.
A szaúdi kormány több beruházást halasztott el,
folyamatosan hozzányúl a megtakarításaihoz, illetve a devizatartalékait
használja fel, hogy kompenzálja az alacsony olajár negatív hatásait..
Kiválóan látszik, hogy az olaj árfolyamának gyengülésével párhuzamos a szaúdi
devizatartalékok nagysága is csökkennek. (Ez a trend több OPEC tagországnál is megfigyelhető.) A devizatartalékok csökkenése mellett, növekvő költségvetési hiánnyal és lassuló gazdasági növekedéssel lehet számolni
az olajnagyhatalom esetében.
Azt nem lehet megmondani, hogy a szaúdi gazdaság
meddig bírja cérnával, de ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mikor
jöhet az olaj piacán a trendszerű fordulat, akkor ezek alapján a szaúdi
gazdaság teljesítményét lesz érdemes figyelni. Egy biztos, a szaúdi politikai a
végsőkig ki fog tartani annak érdekében, hogy visszaszerezze a piaci
részesedését. Kerüljön az bármibe is.
