November folyamán lezárult a Budapesti Értéktőzsde
akvizíciója, így az intézmény az MNB többségi tulajdonába került. Tegnap az
éves közgyűlésre is sor került, így már az új vezetés is a helyére került,
nincs hát technikai akadálya, hogy az új évvel a Nemzeti Bank dédelgetett álma
is megvalósuljon.
A tervekről már sokszor szó volt gazdasági sajtóban,
röviden: magasabb likviditás, több résztvevő cég, és a tőkepiacok sokéves
pangásának megszüntetése, az aktivitás felpörgetése. Ehhez szeretne az új
vezetés legalább évi 5 tőzsdei bevezetést (eleinte állami cégek kerülhetnek
részben magán kezekbe), kis és középvállalatokat is a parkettre csábítani,
valamint a lakossági befektetéseket is bátorítani.
Az eszközök is készen állnak: a vállalati oldalon, jogi,
pénzügyi tanácsokkal látnák el a cégeket, akár ingyen, adókedvezményeket
adnának a belépőknek, valamint befektetői oldalról is élne az adókedvezmények
lehetősége.
A jól ismert befektetői botrányok miatt ugyanakkor a
szabályozói oldal szigorodhat, ami jelenthet némi negatívumot a vállalati/bevezetői
oldalon.
Ugyanakkor van egy ennél is lényegesebb faktor, ami miatt
most a tervekkel kapcsolatos szkepticizmusomnak kell hangot adnom:
Ahol nincs érdemi beruházás, ott nem fognak befektetőket keresni.
Hiába előnyös számomra a tőkebevonás, ha nincs rá szükségem. A változások
sikerességéhez inkább kellene a kormányzat támogatása; különadók kivezetése, kiszámítható adópolitika, a munkaerő versenyképességének növelése az oktatási rendszer támogatásával, gazdasági liberalizáció, fair közbeszerzési eljárások, és talán a legfontosabb egy
globalizált világban: a nemzetközi és európai izoláció megszüntetése.
A jelenlegi helyzettel kapcsolatban (karácsonyról lévén
szó), a Reszkessetek betörők Frank bácsija jut eszembe: „Az ingyen út sem
fenékig tejfel”. Csak azért, mert olcsó tőzsdére mennem, még nem biztos, hogy
kell is.
