Az amerikai jegybankként
funkcionáló FED lassan fél éve folytatja a monetáris lazítás kivezetését a
piacokról, az Európai Központi Bank esetében csak találgatások folynak, lesz e
érdemi lazítás, a pozitív jegybanki kommunikáció egyre kevésbé bizonyul hatásosnak,
a piacoknak már bizonyítékra lenne szüksége, de úgy tűnik az még várat magára.
Az egyetlen komoly pénzpumpa jelenleg a japán jegybank, vagyis Bank of Japan
kezében van. Immár több mint egy éve folytatják a hihetetlen mértékű
pénznyomtatást, mely úgy tűnik kezdi meghozni hatását és 2013 második felétől
az infláció elkezdett felfelé kúszni a szigetországban. A legnagyobb nyertes
kétségkívül a Tokiói Értéktőzsde volt, a Nikkei 225 index 2013 során 52,4%
emelkedett. Mi vezetett ehhez az intézkedéshez, és merre tartunk jelenleg?
Rövid történelem
A
második világháborúból vesztesként kikerülő Japán gazdasága romokban hevert. A
gazdasági regenerálódás azonban nem váratott sokat magára. A '60-as években
10%, 1970-es években 5%, míg az 1980-as években 4% volt az átlagos év/év alapon
számolt reál növekedés. Ezt a hihetetlen mértékű növekedést elősegítette a
tőkekiáramlás korlátozása, a védelmi kiadások csökkentése (< 1% a mai
napig); a fejlett technológiák átvétele, adaptálása és fejlesztése, illetve a
húzóágazatok magas állami támogatása. Természetesen az ilyen mértékű növekedés
euforikus érzelmeket okozhat, amely egyenes út a buborékok kialakulásához. Az
1990-es években több ingatlan és tőzsdei buborék is kipukkadt, deflációt okozva
ezzel, a növekedést pedig 0,5% visszaszorítva. Erre válaszként 2001-2006 között
végbevitték az első monetáris lazítást a szigetországban, mely elhozta az újabb
gazdasági bővülés hullámát 2002-2007. A válságot követően a fiskális politika
lazításával próbáltak életet lehelni a gazdaságba, ám ennek az érának a 2011
tsunami katasztrófa vetett véget. 2012 végétől indult a második monetáris
lazítási hullám, mely az idei év, 2014 végéig 1,4 billió dollárt hivatott a
gazdaságba pumpálni. Hogy jobban átérezzük a program súlyát ez a FED
pénzpumpájának 160%-a lenne a program végére.
Hatások
A
monetáris lazítás önmagában megosztja a politikusok és közgazdászok népes
táborát. Az ellenzők azt vallják, hogy hiába a pénz pumpálása, ha a bankok és a
háztartások nem akarnak részt venni a hitelezésben a fogyasztás sem fog
elindulni. Jelen helyzetben ki szokták emelni a Japán kormány egyik legnagyobb
gyengeségét is, ami nem más, mint a 224% GDP-hez mért államadósság. Az emelkedő
infláció mellett az emelkedő kamatok olyan terhet rónának a japán
költségvetésre, hogy gyakorlatilag minden bevételét a kamatok törlesztésére
kellene fordítani, mely az adósság növekedését exponenciális pályára állítaná.
A
támogatók az eddigi eredményekkel szeretnek példálózni, a pozitív hatások
megfigyelhetők voltak a szigetországban 2002 és 2007 között, illetve mintha az
USA gazdasága is éledezne, a legutóbbi téli adatokat sokan csak az időjárás
számlájára írják, mondván ez csak szezonális ingadozás volt és nincs mitől
tartani. Természetesen a dovish Janet Yellen nyilatkozatok (kamatemelések
eltolása) is a pozitív hangulatot segíti elő.
A
pénz és tőkepiaci eredmények azonban magukért beszélnek. A nikkei gyors
emelkedése, a beinduló infláció, az alapok jó teljesítménye és a yen gyengülése
mind azt mutatja, hogy középtávon a jegybank elérte célját.
