Legutolsó kötvényekkel foglalkozó
cikkünkben (a cikket itt találja) részletesebben foglalkoztunk a közgazdasági
jelenérték számítással. Most a vállalti pénzügyek szintjén folytatjuk
vizsgálódásunk ezen a vonalon. A jelenérték számítás leggyakrabban a faktoring
ügyletek esetén bukkan fel a vállalti vagy wholesale ügyleteknél.
Mi is az a faktoring?
A
faktoring nem más, mint mikor a bank az ügyféltől megveszi egy harmadik fél
tartozását. Például "A" cég eladott 100 egységnyi árut "B"
cégnek 10 000 Ft/db áron, tehát "B" cég tartozik "A" cégnek
1 000 000 Ft-al, melyet egy előre meghatározott jövőbeli időpontban kell
kifizetnie. "A" cég tehát birtokol egy 1 000 000 Ft-os tartozást,
melyet faktoring ügylet keretében el tud adni "A" banknak. A kérdés
már csupán annyi, hogy mennyiért?
Itt
jelenik meg a jelenérték számítás a folyamatban. Tudjuk, hogy a követelés egy
jövőbeli időpontban mennyit fog érni, a hátralévő futamidőt, illetve az
aktuális kamatszintekkel is tisztában vagyunk. Mondjuk, hogy a fizetés 90 nap
(1/4 év) múlva esedékes, az aktuális kamatok pedig 5% éves szint körül
mozognak. Ekkor a jelenérték 1 000 000 / (1 + 0,05 * 0,25) = 1 000 000 / 1,0125
= 987 654 Ft. Természetesen ez csak egy egyszerű számítás a mechanizmus
szemléltetésére, valóságban a bank a kamatok ingadozását is figyelembe veszi
(emelkedő kamatszintek mellett se fizessen rá az ügyletre), az adós
fizetőképességét is belekalkulálja, illetve a bank is kapitalista elveken
működik, ergo szeretne keresni is az ügyleten, így általában plusz marzsot is
ráterhel a faktoring vevőjére.
Miért jó ez a cégeknek?
Lehetséges,
hogy a cég, akinek tartoznak, új beruházásba akar kezdeni, így szükségessé vált
kintlévőségeinek behajtása. Ilyenkor egyrészről kötheti a szerződés, vagy az
adott szó (verbális szerződés); vagy egyszerűen csak nem akarja felborítani a
kialakított jó viszonyt vevőjével. A "hitelezés" feladatát ekkor
átadja a banknak faktoring formájában (hiszen a késleltetett fizetés eleve a
két cég közötti áruhitel fogalmát merítette ki).
Másik
ok lehet, hogy további kereskedelmi ügylet bonyolításához van szüksége a pénzre
( készletek feltöltése, új áru vásárlása); ám forgóeszköz hitelre nem jogosult
gyenge pénzügyi helyzete miatt. Ezen esetekben lehet a leginkább kihasználni a
faktoring nyújtotta lehetőséget. Egyik oldalról faktoring esetében nem a
hitelező, hanem az adós cég pénzügyi helyzetét mérlegeli a bank (fenti példában
"B" cég), így ha hitelező cégünk nem is juthat hitelhez, faktoring
ügyleten keresztül megkaphatja a szükséges működő tőkét tevékenysége
folytatásához. Ez természetesen hátrány is lehet, hiszen gyenge pénzügyi
partner esetén nem fogom tudni faktorálni annak tartozását. Második előnye ezen
helyzetnek a faktorálás utáni erősebb pénzügyi helyzet, mely akár alkalmassá
teheti a céget hitel felvételére is. Ezt az első példával egybe fűzve (új beruházás
teszi szükségessé az adósságok behajtását) láthatjuk, hogy nagyobb beruházások
esetén ez rendkívül előnyös lehet egy faktoring ügylet, mivel az önrészt és a
felhasználható tőkét is növelni tudtam (önrész + elérhetővé vált hitel)
Faktoring hátránya
A
piacinál magasabb kamatok számításával a bank "megrövidít" minket
néhány százalékkal, így minden esetben kevesebb pénzt kapunk vissza, mint az
adósság lejáratig való tartása esetén kaptunk volna. Még az összeg elhelyezése
(befektetése) esetén sem garantált az eredeti összeg elnyerése, hiszen
"biztos" kamatok mellett csak a piaci szinteket érhetjük el, azon
felül pedig már plusz kockázatokat kell vállalnunk, tehát akár kevesebbel is
távozhatunk, mint kezdtük. Ezt az összeget fel lehet fogni, mint a faktoring
szolgáltatás díja.
