2014 rázós évnek indult a
feltörekvő piacokra nézve. Alig az első FED tapering után a főbb piacok mind
estek (indiai, indonéz, török, argentin, brazil, orosz (bár itt az ukrán
politikai feszültség is besegített) 6-8 % estek január folyamán); a feltörekvő piaci devizák leértékelődtek, több
helyen a kamatemelés is szükségessé vált a deviza árfolyamok kordában
tartásához (Törökország, India, Dél-Afrika). Izgalmas első negyedévet tudhatnak
maguk mögött ezek piacok, és a tőkekivonás csupán lassulni látszik, a trend még
nem fordult.
Végső
soron anomáliát okozott a piacokon a rengeteg ingyen pénz, amit a FED monetáris
lazítási politikája öntött a piacokra, így mondhatjuk, hogy ez az első
negyedéves korrekció nem is olyan meglepő. Persze utólag mindenki könnyen okos,
ezért a mostani cikkünkben azt vizsgáljuk miért nem szabadott volna
bekövetkeznie, és hogy mi hatott ezek a mechanizmusok ellen?
A deviza és gazdaság önszabályozó
mechanizmusa
A
következő néhány soron egy rendkívül egyszerű és sokat használt közgazdasági elvet/mechanizmust
fogunk bemutatni, mely mint egy önszabályozóként működik a piacok között. Első
körben egy igen fontos, ám a nagy tömegek (tömegek = választópolgárok; nem
közgazdászok) által nem ismert, nem megértett elvről ejtünk szót. Ez nem más,
mint hogy egyes gazdaságok teljesítményét, bármely meglepő ez az egyszerű
embernek nem a benne forgó pénz mennyisége, hanem a megtermelt javak mennyisége
tart fent. Ha egy évben 10 egységnyi áru készül és 100 forint forog benne,
nagyon leegyszerűsítve a szemléltetés kedvéért 10 Ft lesz egy egységnyi áru.
Amennyiben a gazdaságba belenyomunk még 100 Ft-ot 10 egységnyi árura 200 Ft
jut, 20 Ft lesz egy egység ára; az infláció 100%-ra szökött, mely később a
deviza keresztekbe is beárazza magát.
Tegyük fel,
hogy X és Y deviza keresztárfolyama kimozdul egyensúlyi szintjéből, X fel
illetve Y leértékelődik. Ekkor egy egységnyi X-ért több egységnyi Y devizát
kapunk. Mivel az árak nem változnak olyan gyorsasággal, mint a deviza keresztek
X gazdaság szereplőjének relatíve olcsóvá válik Y piacon megvenni az adott
terméket. Ahhoz, hogy mindezt megtegye el kell adnia X devizát és Y-t kell
vásárolnia, mellyel X árfolyamot lefelé, Y felfelé hajtja; vissza az egyensúlyi
pozíció felé.
Az elmélet
természetesen fordítva is működik. Erős külföldi deviza mellett kevesebbet
importálunk, hiszen több egységnyi hazai fizetőeszközt kell adnunk ugyan azon
ár kifizetésére devizában; illetve a másik piac számára rendkívül attraktívvá
válik a mi piacunk, és újból az egyensúlyi helyzet felé haladunk.
FED Tapering
A
fenti két elvet most egyesítjük, és megnézzük milyen hatással kellett volna
lennie a FED monetáris lazításának a piacokra. A FED semmi mást nem csinált
monetáris lazítás címén, „csupán” havi 85 milliárd dollárnyi pénzt öntött az
Egyesült Államok piacára. Hogy hogyan tette ezt? Kötvényeket és
jelzálogleveleket vett a bankoktól és a pénzügyi szektor egyéb szereplőitől.
Hogy ez miért pénznyomtatás? Az a különbség a között, hogy én vagy a FED ír egy
csekket, hogy az én számlámon kell hogy legyen fedezet. A jegybankok esetében
ez egyáltalán nem kritérium. És bumm, kész is a friss, ropogós több milliárdnyi
számlapénz.
Bár
a keresletet ez a rengeteg plusz pénz stimulálja, de csak hosszú távon, így
rövid távon mindenképp a deviza gyors leértékeléséhez kéne vezetnie. Amennyiben a
hazai deviza relatíve gyenge a külföldihez képest, a külföldi eszközök (javak
és értékpapírok egyaránt) drágulnak a hazai fogyasztó/befektető szemében így
nem vesz azokból. Legalábbis ez lenne az elmélet. Mert gyakorlatban
természetesen a rengeteg friss pénz a feltörekvő piaci indexeket is új
csúcsokra repítette, az egyensúly nem hogy helyreállt volna, de még nagyobb
szakadék képződött a tényleges és ideális helyzet között.
Miért történt ez meg?
A
mesterségesen alacsonyan tartott USA kamatszintek, illetve minden USA gazdasági
érdekeltség közös célja, a gyenge USD, tette ezt lehetővé, ezáltal egy
buborékot vagy anomáliát képezve a feltörekvő piacokon, mely semmi másra nem
alapult, csak arra a bizalomra, hogy a FED tovább önti a pénzt a piacokra ezzel
biztosítva a kellő likviditást az indexek emelkedéséhez. Ahhoz az emelkedéshez,
ami mögött nem állt akkora tényleges piaci növekedés, mint ahogy azt az indexek
indikálták, bár meg kell hagyni elég nagy löketet adott a piacoknak a plusz
likviditás, a reál GDP adatok magukért beszélnek a feltörekvő régiókban.
Természetesen ez a plusz
likviditás, itt már részben piaci árazás szintjén a kamatszinteket is
elmozdította a reális szintekről (alacsonyabbra, mint az ideális), amely később
kiigazításra került a sorozatos alapkamat emelések által Törökországban,
Indiában és Dél-Afrikában. Mindenesetre azt kijelenthetjük, hogy a tapering és a
buborék fújás addig nem lesz befejezve, amíg a FED nevetségesen alacsony
szinten tartja a kamatokat, ami mint a legutóbb megjelent FED jegyzőkönyvből
kiderült mégsem a közeljövőben lesz. Úgyhogy öveket becsatolni, még lesz egy
rázós utunk.