A magyar sajtót mostanában
rendszeresen elárasztják olyan politikai célú hirdetésekkel ami a magyar
gazdaság prosperitására hívja fel a figyelmünket. Habár véleményem szerint
kissé ízléstelen, hogy például egy MNB kampány reklám elé gyakorlatilag egy az
egyben oda lehetne tenni, hogy „fizetett politikai hirdetésünket
hallották/látták”, hiszen a jegybank normális esetben nem a kormány bábja egy
normális piacgazdaságban, érdemes az ilyen „híreket” / információkat szakmai
szemszögből is megvizsgálni.
MNB Növekedési Hitelprogram
Maga
a program meglepően józan intézkedés. Míg az angolszász világban sokkal
elterjedtebb a piaci forrás bevonás kötvényeken keresztül a vállalati
szektorban, addig a francia/német orientációban (ahová Magyarország is
tartozik) az elsődleges forrás a kereskedelmi bankok betét állománya. Ezen
témán hosszan lehetne elmélkedni, hogy vajon miért magasabb az angolszász
kultúrában élők kockázatvállalási hajlandósága, illetve hogy milyen
gazdaságpolitikai és gazdaságtörténelmi lépések vezettek idáig, ám akkor
eltérnénk cikkünk fő témájától, így csak az alapvető kijelentést tesszük meg,
egyenlőre. A fent említett ok miatt lehet azt mondani, hogy az elképzelés egy
átgondolt, sajátos mennyiségi lazítás, hiszen az elsődleges cél az olcsóbb
hitel, melyet hazai pályán a kötvényhozamok mélybe nyomásával nehezebben
lehetne elérni.
Az
olcsó hitel létre is jött, 2,5 % kamaton lehet beruházási forráshoz jutni. A
gond csupán annyi, hogy nem fogy annyira, mint kellene; a második hullám
keretének kihasználtsága 8,75% körül mozog. A meghirdetett 2 000 milliárd
forintos keretből május végéig 175 milliárdot folyósítottak. Bár vannak
bizalmat gerjesztő számok is: a folyósított hitelek 97%-a új hitel, azon belül
is 61 % beruházási célokra lett felvéve (nem forgóeszköz finanszírozásra).
További optimizmusra adhat okot, hogy május végi 175 milliárd egy hónappal
korábban még csak 126 milliárd körül mozgott. Mi okozta ezt a megugrást és
összességében miért ilyen alacsony az össz kihasználtság?
A
megugrást az első negyedéves rendkívül pozitív adatoknak lehet tulajdonítani.
De a propagandával ellentétben nem mi voltunk ilyen ügyesek. A magyar
gazdaságot a világgazdaságon belül két szóval lehet jellemezni: kicsi és
nyitott. Azon országok ismérve, melyek ezen kategóriába esnek, bármennyire is
szeretné a jelenlegi kormány, kevés gazdasági szuverenitással rendelkeznek. A
regionális fiskális politika „hatásköre” csupán az üzleti ciklusokra terjed ki,
az általános növekedési pálya a nagyobb gazdaságok teljesítményétől és
konjunktúrájától függ.
A
fiskális politika azonban épp az ellenkezőjét teszi az MNB politikájának. A
vállalti szektor adóztatása a személyi adók csökkentése mellett a terhek
áthárítását jelenti a lakosságról a cégekre. Bár itt fontos kiemelni, hogy a
cég nem fog éhen halni, csak a tulajdonosai, így mondhatjuk hogy a dolgozóról
áthárítják a terheket a cég tulajdonosaira, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy a
tőkésekre. Az egyetlen különbség a szocializmus és e között hogy előbbi
legalább internacionalizmust hirdetett. A vállalati adóterhek miatt alacsony
kamat mellett sem lehet gazdaságos a hitelfelvétel, valamint a belső konjunktúra
is elmarad a megfelelőtől. A hitelt
gazdasági szempontból egy termelési inputként szokták jellemezni. Ha nincs
kereslet a termékem felé nem veszek még több „alapanyagot”. A forgóeszköz, mint
csökkenő értékkel bíró tétel viszonylag rossz befektetés, a hitelt is ide lehet
sorolni, hiszen 2,5% veszteséget generál évente felhasználatlanul. Ha valami
nem kell, ingyen is adhatják, akkor sem fogy. A KKV szektort ellenben nem
terhelik magas adókkal, nem véletlen, hogy a kihelyezett hitelek 80,5 %-a (141
milliárd forint) ebbe a szektorba vándorolt. Ezt fel lehet fogni egy sajátos
oszd meg és uralkodj politikának is, de erre ebben az írásunkban inkább ki sem
térnénk.
Utolsó
említésre méltó témánk a „hihetetlen” ingatlanpiaci emelkedés. Amit itt
említésre méltó az az, hogy történelmi mélységekből pattant vissza a legtöbb
mutató, és egyről a kettőre jutni 100% növekedés, míg ugyan ez a növekedés 10
és 11 között már csak 10%; úgyhogy a propaganda százalékoknak érdemes először
utána járni, illetve hogy mennyire fenntartható ez a növekedési ütem.
