A kérdésünk egyszerű,
ugyanakkor a válaszunk a kérdésre már kissé összetettebb. A legjobb kérdéssel
válaszolni: kinek? Egy gazdaság nagyságára/prosperitására rengeteg különböző
érdekcsoport lehet kíváncsi, de mindegyikük másik számot szeretne hallani. A
szaksajtón belül rendkívül felkapott téma a „Kína hamarosan a világ legnagyobb
gazdasága lesz” kérdéskör. Sajnos ez az állítás koránt sem állja meg a helyét.
Az egyik mutató (vásárló erő paritáson vett össz GDP) valóban megközelítette az
USA nagyságrendjét ( Kína 12 000 milliár dollár, USA: 15 000 Milliárd
dollár), de még itt is évekbe telik (jelenlegi trendeket előre vetítve 2020-ra)
megelőzni a mai világelsőt. Arról nem is beszélve, hogy az össz GDP PPP-n való
mérése igen elterjedt, ám rendkívül haszontalan, hiszen világpiaci méretekben
senkit nem érdekel, hogy te otthon mennyit keresel, csak az hogy mennyit tudsz
költeni a közös piacon; ott viszont nem számít az otthoni árszinted. Most
lássuk milyen számokról egyéb beszélünk.
Össz GDP nominális szinteken:
Amikor a világ
nagyhatalmait hasonlítjuk össze ez a legmegbízhatóbb szám. Mint a bevezetésben
írtuk a vásárló erő paritáson vett GDP a világpiacokon nem számít, amikor épp réz
vagy gabona beszerzéséről van szó a nominális összeg a mérvadó. Ugyan így, ha
Japán azt nézi mekkora flottát képes kiépíteni a kínai szomszéd a vásárló erő
paritásnak alacsony szerepe van az egyenletben. Egyszóval, ez a mutató alkalmas
igazán a világpiaci súly meghatározására. Hol tart itt Kína? 8 000 és egy
néhány száz milliárd dollárnál, szemben az USA továbbra is 15 000 milliárd
dollárt számláló teljesítményével. Hiába a csodálatos növekedési ütem (ami nem
mellesleg jelenleg úgy tűnik át fog állni egy fenntarthatóbb egy számjegyű
pályára) itt még a 2020 is túl közeli dátum.
Egy főre jutó GDP nominálisan és PPP-n:
Amikor mint cég
fontolgatjuk az adott piacra történő belépést inkább ezt a kettő mérőszámot
érdemes bevenni az egyenletünkbe. Nominálisan az átlag (medián) egyén vásárló
erejét mérhetjük fel az export/import piacokon, míg PPP-n a belső piacon. Itt
mindkét mutató fontos lehet, hiszen lehetséges, hogy 10 000 $ / év
nominális és 20 000 $ / év PPP alapon vett mutatók mellett 1 000 $
import cikkekre és szolgáltatásokra költeni nem olyan megterhelő, mint pusztán
a nominális szint sugallná, hiszen egyéb (hazai) termékekre még így is van 18 000
$-nyi vásárló erő paritáson vett kerete az illetőnek.
Itt Kína jelenleg a 6 600$/fő/év
nominális és 11 500 $/fő/év PPP adatokon áll, ami a nyugati szintek hatoda illetve
negyede. Ami mégis rendkívül vonzó lehet a nyugati cégeknek, az az, hogy a
középosztály rendkívüli mértékben bővül, és ezen osztályok már jobban nyitnak a
nyugati márkák és szolgáltatások felé, illetve, hogy a felső 10 % (ami Kínában
160 millió fogyasztót takar) felelős a fogyasztás 30 %-áért, így az ő esetükben
leegyszerűsítve 20 000 $ nominális és 34 000 $ PPP-n vett értékekről
beszélhetünk, melyek már meg is haladják például a közép-európai régió (cseh,
lengyel, szlovák, magyar) teljesítményét, valamint a fogyasztók száma is 160
millió a 65 millióval szemben.
Gazdaság és politika
Egy május eleji
bloomberg elemzés Kínát a politikai stabilitás miatt vállalkozás „barátabb”
státuszba sorolta, mint az Egyesült Államokat. Ez valóban nyomós érv lehet egy
üzlet felállításánál, ám számos negatív hatása is van az államberendezkedésnek.
A kommunizmus bukása most ünnepli 25. Évfordulóját, világszerte népszerű téma a
volt kommunista blokk és a máig szocialista Kína elmúlt huszonöt éve. Az
1989-es diák lázadás az egész világban mély nyomot hagyott, a Kínaiak sokszor
hangoztatták a napokban, hogy mint ilyen ez egyszeri volt a történelmükben,
jelenleg stabil az ország. De vajon tényleg az? Kína jelenlegi vezetője, Xi Jinping,
korrupció ellenes harca során rengeteg nagyhatalmú ellenséget szerzett, párton
belül is a The Economist tudósítója szerint. Az államvezetés már nem tűnik
olyan egységesnek, mint anno, ám Jinping vasmarokkal tartja egyben országát
egyenlőre, még a volt populista védelmi minisztert is elítéltette korrupció
vádjával, nehogy veszélyt jelentsen az államhatalomra.
Ha a belső bomlás nem
volna elég a Világban napokban közzé tett tanulmánya szerint a gazdasági
teljesítmény növekedésével párhuzamosan, és szinte egyenes arányban növekedett
a társadalmi nyugtalanság okozta incidensek száma az elmúlt 20 évben. Előbbi 2 000
$/fő/évről 11 500 –ra (PPP), míg zavargások (melyek egyenlőre csak kisebb,
lokális méreteket öltenek) 30 000/évről 180 000/évre. Ilyen politikai
háttérrel kétséges, hogy mi lesz 2020-ra.
