A
hét közepén az Európai Központi Bank újabb kamatvágás mellett döntött, illetve
nyilatkozatuk szerint az eszközvásárlási programjukat is előkészítik ha továbbra
sem javulnak a gazdasági mutatók az euró zónában. A nagy jegybankok közül
(Federal Reserve, Bank of England, Bank of Japan és European Central Bank) az
európai az utolsó aki ehhez az eszközhöz akar nyúlni, már a nem konvencionális
eszköztárba esik a már bevezetett negatív kamatráta is a bankok által a
jegybanknál parkoltatott pénzekre. Mostani kitekintőnkben azt nézzük meg, hogy
milyen a jelenlegi monetáris helyzet a négy nagy gazdaságban, illetve hogy hol
lehet a jelenlegi folyamatokból profitálni az egyszerű befektetőknek.
ECB
Mint
a bevezetőben írtuk többszörös kamatvágást hajtott végre a nyár első hetének
közepén az Európai Központi Bank (ECB). Az irányadó kamatlábat 0,15%-ra, a
bankközi kamatlábakat 0,4%-ra illetve a jegybanki betéti kamatot -0,1%-ra
módosították. A negatív ráta elég nagy port kavart a szaksajtóban, Janet Yellen
amerikai jegybankelnök piaci anomáliákra figyelmeztet, míg nagyon sokan a dán
és svéd jegybankok korábbi döntésének sikerességével érveltek a határozat
mellett.
A
döntés szükségszerűségét a továbbra is mélyen cél alatti, deflációs határhoz
közeli inflációs mutatóval magyarázzák elsősorban. Az még kérdéses, hogy a
bankok hajlandóak e áthárítani a negatív kamatokat ügyfeleikre, vagy a
versenyben maradás érdekében tartják a pozitív kamatokat, ahogy az skandináv szomszédainknál
megfigyelhető volt. Utóbbi a bankrendszer jövedelmezőségét nagyban alááshatná,
mely esetben bekövetkezhet egy piaci korrekció a bankpapírok esetében, érdemes
lesz a meghirdetett kondíciókra figyelni a következő egy-két hónapban, ha
valaki nyugati bankok papírjaival akar kereskedni.
Mint
Magyarországon úgy az eurózónában is általános problémája a bankrendszernek a
magas betéti és alacsony hitelkihelyezési ráták összeférhetetlensége.
Egyszerűbben: mindenki a bankoknál akarja parkoltatni a megtakarításait, de
hitelt senki nem akar felvenni, így a bankoknál pamlagon állnak óriási
összegek, ahelyett, hogy ez a tőke a gazdasági felépülést gyorsítaná. A negatív
ráták áthárításával ezt a problémát orvosolni tudná a szektor (a betétek
apadnának a veszteség hatására, míg a hitel még olcsóbbá válna; utóbbi feltevés
kérdéses: ha valamit a piac nem akar akkor ingyen sem kell neki). Ez új
eszközök felé terelné a befektetőket (kötvények, részvények), és egy esetleges
kötvény vásárlási program hatására egy az egyben a privát szektor
finanszírozását szolgálnák ezek az összegek.
FED és BoE
A
két angolszász ország jegybankjai ugyan azzal a kellemes problémával néznek
szembe: működött a lazítás. A kérdés már csak a kamatemelések „mikor”-ja. Bár
egyenlőre mindkét jegybank vezetése erősen dovish nyilatkozatokat tesz a kérdés
kapcsán, a makrogazdasági mutatók mást akarnak sugallni. Az Egyesült
Királyságban megindultak a bérmutatók felfelé, mely igen komoly inflációs
nyomás alá helyezheti a gazdaságot, ha kamatpolitika oldalán az ilyenkor kívánt
hatás elmarad. Az USA-ban inkább kínálati oldalról mutatkozik az inflációs
veszély, pozitív gazdasági mutatók jelentek meg a tavaszi hónapra vonatkozóan (
a téli akadozást már kivétel nélkül minden elemző az időjárás visznotagságainak
tudja be), mely pozitív hírek enyhén elkezdték emelni a többek között egész USA
pénzügyi válságért felelős lakáspiaci indexeket.
BoJ
A
távol-keleti szigetország gazdasága úgy tűnik gyógyuló félben van, a mag és
egyéb inflációs adatok is kikerültek a negatív tartományból. Az egyetlen
tényező itt, ami aggodalomra adhat okot az állam rendkívüli eladósodottsága,
melyről több korábbi cikkünkben is szó esett már. Az infláció hatására emelkedő
nominális hozamszintek komoly terhet jelenthet a japán fiskális politikára. Ha
állami szinten ki is mászik japán az adósság csapdájából a szükségszerűen
emelkedő kötvénypiaci hozamszintek miatt logikus lépés lehet a befektetők
részéről a japán kötvények rövid távú eladása.
