A következő néhány soron egy
olyan monetáris megszorításról beszélünk amelyet a válság évei alatt sikeresen
használtak az nyugati bankrendszerekben és amelyet sokak figyelmen kívül
hagynak, amikor a banki hitelek kamatait és ezek különbségét (kamat spread)
vizsgálják. Természetesen ahhoz kétség sem fér, hogy a banki és bankközi
kamatok alacsony mértékénél történelmi számokról beszélhetünk, de van egy pont,
amit be kellett áldozni a stabilitás érdekében, és nem hogy lazítás helyett
szinten tartás, de szigorítás volt szükséges. Ez a pont nem más, mint a bankok
által használt tőkeáttétel csökkentése, tőkemegfelelésük javítása.
A
tőkeáttétel nem egy különleges tőzsdei vagy befektetői kifejezés. Egy egyszerű,
nem pénzpiaci cégnél is beszélhetünk tőkeáttételről, mint könyvelési
fogalomról. Ez egész egyszerűen a forrás oldalon a nem tőke osztályokhoz könyvelt
egyenleg. Mint bank ezt a tőkeáttételt nyújtják számunkra a betétesek és a
bankközi hitelek, melyekből eszköztranszformációs folyamatokon keresztül a
kihelyezett hitelek tetemes mennyisége keletkezik eszköz oldalon. Mint tudjuk
magasabb tőkeáttétel mellé magasabb tőkére vetített hozam várható.
Példa: bankunk 100 Ft tőkével, és
900 Ft betéttel rendelkezik, melynek teljes egészét kihelyezi hitelekbe
(valóságban természetesen ilyen nem történhet meg, már csak likviditási
problémák és jegybanki kötelezettségek miatt sem). A kihelyezett betétek után
10% kamatot szed a bank, míg a betétek után 5% fizet. Saját 100 Ft tőkéjén így 10
Ft-ot keres, míg a 900 Ft betétek kifizetése után 900*0,05 azaz 45 Ft tesz
zsebre. Mi van, ha egy új jogszabály miatt
már csak 5-szörös tőkeáttételre van lehetősége bankunknak? Már csak 30 Ft
keres, jövedelmezősége a felére majdnem csökkent. Ha fenn akarja tartani az
korábbi szintet a kamat spread-et 5 %-ról 10%-ra kell emelnie, így a hitel
kamatai 10 %-ról 15%-ra emelkednek.
A
tőkemegfelelési szabályok igazából erről a problémáról szóltak: csökkenteni a
tőkeáttételt, feltőkésíteni a bankokat és egy stabil pénzügyi rendszer
létrehozni. Mivel a jegybank közvetlenül csak a bankközi hitelezésbe tud
belefolyni, a lakosságiba nem, a kamatvágás itt is kitűnő eszköznek bizonyult,
míg legott csökkentette a tőkemegfelelés kamatnövelő hatásait is. A
kamatvágással a betétesek igen jelentős hányada rakta át a pénzét más
eszközökbe. A kérdés csupán annyi, hogy a kamatok növekedésével mit tesz a
pénzügyi szektor, hogy a ne lépje túl a tőkeáttételi küszöbszinteket. Ez a szigorítás ugyanis már a válság első éveitől kezdve életbe lépett.
