Szerkesztőségünk nemrégiben futott bele egy Fanacial Times tanulmányba,
ahol a szerzők hosszasan taglalták a modern monetáris politika tehetetlenségét,
a legyőzhetetlennek tűnő deflációs, vagy legalábbis túlzottan alacsony
inflációs nyomást, a kamatpolitika lassú hatását. A tanulmány készítője egy
igen egyszerű közgazdasági példával próbálta jellemezni a helyzet általa
legsúlyosabb aspektusát, ami nem más volt, mint az adósságok reálértéken
változása az infláció függvényében.
A képlet rendkívül
egyszerű és profán. Az kölcsönzőnek a defláció a kedvezőbb a futamidő alatt,
hiszen így pénze reál értéke növekszik, a futamidő végén több jószágot vehet
ugyan azon az összegen az árak csökkenésének köszönhetően. A kölcsön
felvevőjének épp az ellenkező eset kedvez; infláció mellett adósságának reál
értéke folyamatosan csökken, így áruban (pl. munkaidő) kifejezve kevesebbet
kell visszafizetnie, mint amennyit felvett. Alapvető közgazdasági tétel
továbbá, hogy zárt gazdaságon belül az ebből adódó össz előny nulla, hiszen az
egyik oldal épp annyit veszít amennyit a másik nyer az ügyleten. Reméljük
közgazdaságban jártasabb olvasóink nem vették zokon a rövid ismétlést.
A FT tanulmány írója
elsősorban az EKB, FED és BoJ monetáris intézkedéseket emelte ki, illetve az
ezekhez a központi bankokhoz tartozó devizák és gazdaságok teljesítményét, majd
univerzális megállípítást tett: a világpénzek értékének erősödése rendkívül
káros, mivel kormányaik növekvő terhekkel szembesülnek. Ezen kijelentést
szeretnénk cikkünkben némileg pontosítani, kiegészíteni. A tanulmány ugyanis
figyelmen kívül hagy egy igen fontos világgazdasági tényezőt, ami nem más, mint
az ismétlésben említett közgazdasági tétel, miszerint az adós nyeresége a
kölcsönző vesztesége és fordítva. A világgazdaság immáron olyannyira
összefonódott a szabad tőkeáramlásoknak köszönhetően, hogy tekinthető egyetlen
közös piacnak. Ezen esetben az államok „vesztesége” a kölcsönzők (magánemberek,
alapok, bankok) nyereségének, akár egy újabb gazdaság élénkítő módszernek
tekinthető. Itt azonban le kell hogy szögezzük, ez a gazdaság élénkítő hatás,
melyet többször emlegettünk már a blog lapjain vagyonosodási hatásként,
defláció esetében meg kell haladnia annak negatív, fogyasztás késleltető
hatását a sikerességhez. Ugyancsak érdemes megjegyezni, hogy a pozitívan
kifejtett hatás csupán egy szűk réteget, a kölcsönzőket érinti. Mindezek
ellenére úgy gondoltuk érdemes felhívni a figyelmet ezen pontatlanságra.
