Mostani
cikkünkben nem egy bizonyos témával foglalkozunk, hanem igyekezni fogunk kicsit
jobban elmerülni a tőzsdei kereskedés világában általánosan. A cikk témája,
ahogy az a címből is kiderül, a veszteség hígítás nevű jelenség. Bár elsőre
furán hangozhat, a jelenség megismerése után értelmet fog nyerni a kifejezés.
Mi az a veszteség hígítás?
A
jelenség nem más, mint hogy egy meglévő veszteség százalékos arányát
csökkentjük, miközben a nominális veszteség növekszik. Ha kereskedőnk rosszul
vett fel egy pozíciót, és a piac szembe ment vele, veszteség képződött a
pozíción, a kereskedő emberi természete miatt igyekszik kiküszöbölni a csorbát.
Általános hiba, hogy ezt úgy próbálja meg, hogy újabb és újabb pozíciókat vesz
fel a trenddel szemben (összhangban az eredeti pozícióval), mivel arra számít,
hogy előbb utóbb bejön a számítása és kedvező irányba fordul a trend. Kezdő
tőzsdézők gyakran követik el ezt a hibát, melynek számos pszichológiai
magyarázata lehet. Elsőként nézzük meg, hogy működik ez a gyakorlatban.
Példa: Kereskedőnk 100-as szintél
adott megbízást egy értékpapírra, mely megbízással egy long pozíciót nyitott.
Az árfolyam a vétel után nem sokkal esni kezd. 95 árfolyam mellett úgy méri
fel, hogy ellenálláshoz ért az árfolyam, újabb vételi pozíciót nyit, azonos
értékkel, annak reményében, hogy veszteséges (100-as) pozíciója csökken,
illetve hogy új pozíciója nyereségével fedezni tudja megmaradt veszteségeit. Az
árfolyam tovább csökken, és végül 92 árfolyamon áll meg az esés. Hogy áll most
kereskedőnk? 100 pozícióján 8% bukott, míg 95-nél felvett pozíciója 3,16 %
mínuszt mutat. Mivel ugyan akkora értékű a két pozíció az veszteségek átlaga
5,58%, mely jobban mutat a -8%-nál. De csak első ránézésre. Kereskedőnk csupán
8 egységnyit vesztett volna, amennyiben nem próbál meg másodjára is a trend
ellen fogadni, ám így teljes vesztesége 11 egységre rúg.
Mik lehetnek a kiváltó okok?
Tipikus
kezdő kereskedői hibának számít, hogy az illető megpróbálja elkapni a hullám
legtetejét/legalját. Sajnálatos módon pontosan fordulópontnál pozíciót felvenni
szinte lehetetlen feladat, inkább arra kell kezdőként törekedni, hogy a hullám
minél nagyobb részét sikeresen meg tudjuk lovagolni. Amennyiben kereskedőnknek
nem sikerül elkapni a kívánt pontot és a piac még folytatja a trend megkezdett
útját, úgy kereskedőnk megpróbálhatja újabb pozíció felvételek sorával jókor
elkapni a forduló trendet
A
második fő ok a makacsság. Az "én úgy is jobban tudom, mint a piac"
gondolatoktól igyekezzünk tartózkodni. Egyik oldalról a tőzsdei kereskedés azon
ritka dolgok közé tartozik, ahol mindig a többségnek van igaza. Másik részről,
hiába igazolnak minket a számok fundamentális vagy technikai elemzések alapján,
minden annyit ér amennyit adnak érte. Ezen a ponton életbe lép az első szabály,
hogy a többség mennyit ad érte.
Önkép
sérülése: ez is igen gyakori kiváltó ok. Míg nyereségeire általában büszke az
ember veszteségeit igyekszik eltitkolni. Mivel a az alacsonyabb százalékos
mutató jobban mutat egy kimutatásban sokan szándékosan és tudatosan hígítják
veszteségüket, ezzel megőrizve az önmagukról kialakított képet, hogy ő alacsony
veszteség ráták mellett képes kereskedni. Számukra azt tudjuk tanácsolni, hogy
egy második alig veszteséges pozíció helyett inkább próbálkozzanak egy második nyereséges
pozícióval, mivel a végeredmény nominálisan sokkal vonzóbb.
Murphy-fóbia:
nem is olyan ritka kiváltó ok, mint gondolnánk. A veszteségtől való túlzott
félelem lehet a probléma gyökere. Alapvetően attól tart a kereskedő, hogy pont
akkor vált a trend, amikor ő az előzővel ellentétes pozíciót venne fel, és
ellenirányú ügylettel bebetonozná eddigi veszteségét. Alapjaiban ő is arra
játszik, hogy a trend hamarosan úgy is fordul, ám egy inkább pesszimista, mint
optimista meggondolásból. Másik ok, hogy csak egy irányba vesz fel ügyleteket,
mivel ezzel növeli matematikai esélyeit, hogy számára kedvező pozíció alakul
ki.
Kereskedésünk
során számos pszichológiai gátba ütközhetünk, mely növeli veszteségeinket.
Igyekezzünk mindig tiszta fejjel gondolkodni, és végiggondolni, hogy mit miért
cselekszünk. Amennyiben pszichológiai indíttatásból tennénk valamit mindig
igyekezzünk racionális érvekkel is alátámasztani azt, így sokkal kisebb
esélyünk van rá, hogy belecsúszunk olyan hibákba, mint a veszteség hígítás.
