Napjaink
egyik legmegosztóbb kérdése a monetáris lazítás. Igen nehéz manapság
közgazdasági vitákba bonyolódni, több fő gondolati vezérfonál is megdőlt
2008-at követően, és a "sikeres" válság politikának még nem volt elég
ideje, hogy megmutassa igazi hatását. A következő néhány soron ennek fogunk
utána járni. Az két alapvető elmélet, ami a mai napokban terítékre kerül a
neo-keynes-i iskola alapelve,akik , mint alapítójuk azt vallják, hogy az
államnak és a monetáris szerveknek be kell avatkozni recesszió idején, míg Milton
Friedman követői inkább a dolgok természetes lefolyása mellett teszik le a
voksukat. Társadalomban élni természetesen bonyolult, így nem lehet teljesen
beavatkozás nélkül hagyni egy egy gazdasági recessziót, ám körültekintőnek kell
lenni, nehogy gazdasági anomáliákat okozzon a rendkívüli monetáris/fiskális
politika. Utóbbi egyre kevésbé releváns, minek után a XX. század második felében
megdőlt Keynes által alkotott teória, miszerint "az államok hitelképessége
korlátlan". Bár a mai monetáris intézkedések próbálják ezt alátámasztani
épp a fent említett anomáliákba csúsznak bele. A határok természetesen nem
egyértelműek, gyakran összemosódnak, és mint az élet minden területén az arany
középút megtalálása a cél, csak ez roppant körültekintő tervezést is
kivitelezést igényel.
A pénznyomtatás
Hogyan
is kerül a piacokra az az elképzelhetetlen mennyiségű pénz, amit az utóbbi
néhány évben a nyugati jegybankok (BoJ, FED) "nyomtattak"? Semmi más
nem történik, mind a fiskális politika hitelezése, mellyel a kormányok
igyekeznek többlet keresletet teremteni a piacokon. A jegybank nem tesz mást,
mint államkötvényeket vásárol, ráadásul a jegybanknak megvan az az előnye az
egyszerű polgárral szemben, hogy nem kell a fedezetnek a számláján lennie
ahhoz, hogy vásároljon valamit. Így születnek a dollármilliárdok.
A
Phillips görbe az infláció, munkanélküliség és termelés összefüggéseit
vizsgálja. William Phillips, az elmélet megalkotója azonban elfelejtett
figyelembe venni egy igen fontos tényezőt a közgazdaságtanban: az emberi
pszichét. A modell nem csak racionális alapokon múlik, és egyáltalán nem olyan
stabil, mint amilyenre Phillips tervezte. A múltbeli trendek kivetítése már
többször szóba került a blog cikkei között, mindig igyekszünk felhívni a
figyelmet ennek veszélyére. Az emberi elme akarva, akaratlan rendszert próbál
keresni még a káoszban is, és igyekszik felkészülni a jövőre, elkerülve az
ismeretlent. Legalábbis ebben a hitben hozzuk meg döntéseink nagy részét,
melyek közül később több önbeteljesítő jóslatként meg is állja a helyét.
Milton
Friedman kiegészítette az eredeti egyenletet és belevett még egy változót az
infláció számításába: az inflációs várakozást. Recesszió idején a kereslet
csökkenése hamar észrevehető lesz, a háztartások visszavágják fogyasztásuk, a
cégek nem mernek árakat emelni a megnövekedett verseny miatt, lassul a
fundamentális és várt inflációs ráta is. Itt jön a képbe a jegybank. Elkezdenek
pénzt nyomtatni, hogy az állam átvehesse a háztartásoktól a fogyasztó szerepét.
De az infláció csak nem kezd el növekedni. Ám a monetáris kommunikáció előbb
utóbb célt fog érni, ha eleget nyomtattunk már elindul a pénztöbblet hatása és
újra sínre kerül a gazdaságunk. Eddig minden szép és jó. A nem kívánt hatás ez
után következik: visszatér a fogyasztói bizalom. Látván, hogy már más
megoldotta a problémát és minden sínen van ideje nekünk, mint háztartásoknak is
visszatérni a rendes kerékvágásba. Ekkor érezteti hatását a fundamentális
elmélet: ha valamiből sok van csökken az értéke. Visszatértünk a kiinduló
gazdasági szituációba, ám dollár milliárdokkal több van a piacokon. Mivel már
értékpapírral fizetünk, nem valós pénzzel a vásárló erő és reál érték könnyen
meginghat. Ha nem szállunk ki időben a lazítással áteshetünk a ló túloldalára.
Mi
a következtetés és a cikk célja? Mostanában az amerikai gazdasági adatok
többször kerültek a figyelem középpontjába, hogy nem elég meggyőzőek, többször
spekuláció indult el a piacokon, hogy talán a FED elnyújtja a lazítás
kivezetését, ezzel komoly ralikat előidézve a tőzsdéken. A FED tudja, hogy
amikor már elindult a bizalom növekedése ott kell kiszállni és nem erőltetni
tovább a gazdaság élénkítését, és épp akkor lőhetnének egy hosszú távú öngólt
ha tovább folytatnák a pénz pumpálását.
Bűvésztrükk?
Egyetlen
nyitott kérdésünk még így is van. Az infláció normális esetben egy tünet, a
gazdaság 