A
napokban jelent meg az MSZP választási programja, Varga Mihály nemzetgazdasági
miniszter pedig szintúgy néhány napja a Portfolio.hu konferenciáján ismertette
saját nézőpontját a gazdaság helyzetéről illetve kilátásairól. Úgy tűnik
elkezdődött a választási kampány és ígérgetés, de érdemes ilyenkor megvizsgálni
mi mennyire fenntartható, illetve milyen hatással lesz a gazdaságunkra .A
politikai, ideológiai és szociális részét nem fogjuk megvizsgálni a
programoknak, csak a fiskális illetve makrogazdasági oldalra fogunk
koncentrálni, egyszerű makrogazdasági modelleket alkalmazva. Alapvetően két
grafikon az ár-mennyiség (kereslet-kínálat) valamint a termelés-fogyasztás fog
segítségünkre lenni a vizsgálódásban (a
számok csak jelzés értékűek, semmilyen formában nem tükrözik a valóságot;
csupán az elmélet bemutatására szolgálnak)
A Varga-program lehetséges forgatókönyvei
Feltehetően
a Fidesz folytatná a személyi adók relatíve alacsonyan tartását és inkább az
üzleti szféra adóztatására koncentrálna továbbra is a következő ciklusban. Sőt,
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter belengette az egyszámjegyű SZJA
lehetőségét is. Ez minden bizonnyal növelné az háztartások nettó bevételét (ha
nem is egy az egyben, mivel az nincs garantálva, hogy a bruttó bérek fixen
maradnak) ezáltal a fogyasztást is serkentené, hosszabb távon inflációt
generálva. Ám a jelenlegi kormány egyik legfőbb célja, hogy 3% alatt tartsa az
államháztartási hiányt, így valószínűleg az ezáltal teremtett lyukat újabb
vállalati adók kivetésével kompenzálná. Ez a modellünkben a keresleti görbe
megemelkedését vonná maga után, növelve az árszinteket és csökkentve a termelést.
Ahogy
ábráinkon is látszik az alacsonyabb SZJA önmagában növelné az árszinteket
(magyarán infációt generálna), illetve a gazdaság teljesítményét is rövid
távon. Hosszabb távon az infláció miatt a reálbérek csökkennének eredeti
szintjükre, ezzel visszaállítva a gazdaságot az eredeti egyensúlyi helyzetébe.
Kijelenthetjük tehát, hogy a jótékony hatás csupán átmeneti.
A
megnövekedett vállalati terhek a kínálati görbe emelkedését okoznák, ahogy
fentebb írtuk. Természetesen a Fidesz az elmúlt négy évben többször is
megerőszakolta a piaci mechanizmusokat (rezsicsökkentés, bankadók áthárításának
gátlása) így valószínűsíthető, hogy most is ezzel az eszközzel élne. Ebben az
esetben a kínálati görbe természet a helyén maradna, ám a csökkenő
profitabilitás a beruházások ( Y = C + G + I + NX ) csökkenéséhez vezetne. Lássuk először azt
a verziót, amikor hagyják végbe menni a piaci folyamatokat.
Ezen
(valószínűtlen esetben) semmi nem történt a termeléssel, körül belül eredeti
áll helyzetébe tért vissza, ám az árak jelentős emelkedésen mentek keresztül,
elinflálva ezáltal a nettó bérek emelkedését, sőt a reál bérek
valószínűsíthetően csökkennek az új egyensúlyi helyzetben (feltételezve, hogy a
monetáris politika nem tesz semmilyen lépést). Itt megjegyezném, hogy
amennyiben kamatot emelnének a jegybankárok az a keresleti görbénket
balra/lefelé tolná el kisebb recessziót okozva ezzel (,hiszen kevesebb
mennyiségű pénz forogna a gazdaságban).
Abban
az esetben ha a szektorokra kivetett plusz adóterhek áthárítását módjában van
megakadályozni a kormánynak úgy a visszaforgatott nyereség lesz kisebb, csökkentve
ezáltal a belső keresletet. Ezen forgatókönyvben tehát a a kínálati görbe nem
mozdult el, a magasabb bérek (alacsonyabb SZJA) növeli, míg a csökkenő
beruházások csökkentik a keresleti oldalt. Amennyiben a bérek hatása erősebb az
árak és a termelés rövid távon emelkednek, amennyiben a beruházások csökkenése
dominál a termelés és az árszint csökken rövid távon.
Ha
a csökkenő beruházások hatása az erősebb újra két lehetőséggel állunk szemben.
Vagy megtalálja a fiskális/monetáris politika a módját a kereslet ösztönzésének
és közbelép, vagy a munkanélküliség emelkedésével csökkenti a gazdaság a
kialakult negatív kibocsátási rést. Mint láthattuk egyik esetben sincs hosszabb
távú fellendülés, sőt egy két forgatókönyv esetében még recessziót is
generáltak a bevezetendő intézkedések.
A baloldali koalíció forgatókönyvei
Adózás
szempontjából itt valamivel egyszerűbb helyzettel állunk szemben. A többkulcsos
SZJA bevezetésével csupán a jelenlegi szint terheinek újraosztására tett
ígéretet a koalíció. A 3% alatti költségvetési hiány betartását Mesterházy is
céljának tűzte ki, hiszen általa fogalmazva "ez kőbe vésett szabály".
A
bankadót azzal a feltétellel csökkentenék, hogy a bankok az így megtermelt
plusz nyereséget visszaforgatják a gazdaságba. Ezzel csökkentenék az állam
bevételeit, növelnék a beruházások szintjét, tehát a keresleti görbe rövid távon
felfelé mozdulna el, inflációt generálva és magasabb termelést eredményezve.
Természetesen ezáltal máshonnan kéne pótolni az így elveszett adóbevételeket,
ám a megnövekedett termelés/fogyasztás a fogyasztási adók bevételeit emelné,
tehát nem egy az egyben kéne ráterhelni más szektorra a kiesett állami
bevételeket.
Hosszabb
távon itt is visszaállna az egyensúly, vagy a bérek emelésével további
inflációt generálva vagy a reálbérek csökkenése miatt a belső fogyasztás
csökkenés visszatolná a keresleti görbét eredeti pozíciójába. Ám hosszabb távon
itt lehet egy jótékony hatás: mégpedig a vállalati beruházásoknak köszönhető
gazdasági bővülés, mely esetben hosszabb távon is fenntarthatóvá válna a
magasabb termelési szint. Miért nincs ez a Fidesz forgatókönyvei között? Több
oka is van. Első, hogy a lakosság kevésbé szervezett összességében, mint a
bankszektor így irányított befektetésekről aligha beszélhetünk. Második, csökkenő reálbérek miatt nem igazán lenne
motiváló erő a spórolásra, minden ember gyarló, igyekeznének a megszokott
életszínvonalt fenntartani. Harmadik, ha sikerül spórolni és betenni egy bankba
vagy befektetési alapba a pénzt előbbi valószínűleg nem innovációra költene
belőle, hiszen a fuldokló csak levegőért kapkodni ér rá, illetve a magas
adóterhek miatt nem is kockáztatná a befektetéseit.
Mindkét
oldal (jobb és bal egyaránt) gazdasági szempontból, és itt különösen erős
hangsúlyt fektetnék a gazdasági szóra, egy igen előnytelen közös platformon
vannak, mégpedig az alacsonyabb keresetűek adóterheinek csökkentésén. Sajnos a
csúf igazság az, hogy ezek a rétegek jelenleg többségben vannak a magyar
lakosságon belül, életszínvonaluk messze elmarad a nyugati sztenderdektől. Egy
ilyen réteg a befolyó plusz pénzből valószínűleg nem fogyasztási hanem
létfenntartási javakra költene elsősorban, valamint a spórolás is csak másodlagos.
Természetesen szociális államban élünk, bármelyik párt is alkossa a kormányt,
és mint ilyen nem engedhetjük meg magunknak az alacsonyabb rétegek
sanyargatását a gyorsabb fejlődés érdekében.
További
szociális támogatásokat is ígért a koalíció választási programjában, ám az
egyenlőre tisztázatlan, hogy ezekhez honnan szeretnék előteremteni a
megfelelő forrásokat. Emellett szerepel
programjukban az alapvető élelmiszerek árának csökkentése is, mellyel újfent az
alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőknek kedveznének elsősorban. Itt is felmerül
a kérdés, hogy miből akarják pótolni az így kiesett bevételeket?
További tartalomért keressen minket Facebookon!
További tartalomért keressen minket Facebookon!