A
következő néhány soron a fix devizakeresztekkel, valamint azok előnyeivel és
hátrányaival ismerkedhetünk meg. Emellett egy jelenlegi példával élve
bemutatjuk, hogy mi lehet a rendszer egyik legnagyobb buktatója. Ez a példa nem
más, mint az Argentin Peso (ARS).
A fix devizakeresztek
Időről
időre egyes országok kormányai és jegybankjai amellett döntenek, hogy saját
devizájukat egy másik, általában világpénz (USD, EUR) árfolyamához rögzítik.
Ezt természetesen megtehetik, hiszen saját valutájuknak kibocsátása felett
monopólium joggal rendelkeznek. Ez a módszer nem véletlenül elterjedt a fejlődő
országok körében (Kína, Argentína, Montenegro), hiszen ezáltal egy viszonylagos
pénzügyi stabilitást nyernek (nincs kiszámíthatatlan árfolyam ingadozás),
illetve az adott országgal (vagy ez EU és EURO esetében gazdasággal) rendkívül
megkönnyítik a külkereskedelmi kapcsolatok létrehozását. Ezen módszernek
magától értetődő módon hátul ütői is vannak. Az egyik legnagyobb hátrány, hogy
a monetáris önállóságuk részlegessé válik, csupán az árfolyamra vannak
hatással, a kamatokat a kapcsolt deviza jegybankja határozza meg, közvetetten.
Ha X és Y deviza között fix az átváltás, és Y devizában denominált eszközökre
magasabb kamatot fizetnek addig áramlik Y gazdaságba a tőke, amíg a
kamatszintek elérik a "market clearing" vagyis egyensúlyi szintet.
Ha
az árfolyamot gyengébb szintre állítunk, mint a piaci árazás lenne a jegybank fő
feladata a deviza gyengítése, míg az "elméleti piaci" árfolyam el nem
éri a kívánt szintet. Ellenkező esetben a deviza erősítésére van szükség, mely
a jegybanki devizatartalékok felélésével biztosítható (saját deviza vásárlása).
Ezen módszerek nem ismeretlenek a lebegő devizás országokban sem, hiszen
árfolyam cél, ha ezalatt sávot értünk is, ezen gazdaságokban is létezik.
A monetáris unió buktatója - nem figyeltünk eléggé!
A
fix deviza keresztek jelensége nagyban hasonlít a monetáris unió intézményéhez.
Két különböző tulajdonságokkal és mutatókkal bíró gazdaság piacai között a tőke
szabadon áramolhat fix átváltással, amely monetáris unió esetében 1:1, míg fix
devizakeresztnél bármi, előre meghatározott szint lehet; akár 1:1 is. Az egyik
legnagyobb buktató ekkor a piaci buborék fújás, amit az olcsó hitel generál.
Két példával is tudunk élni, hiszen a történelem megismétli önmagát, ha elsőre
senki sem figyelt.
A
görög válság: az európai válságot sokak szerint az USA buborék kipukkadása
okozta, ám mások szerint ez csak felszínre hozott egy mélyben lappangó
problémát. Az európai monetáris unio létrehozásával nem csak egyszerűen egy
közös devizát nyert a piac, hanem minden egyéb, deviza mögött álló kockázati és
kamatszinteket, valamint inflációs mutatót is egységesítették. Mint fent írtuk,
a fix átváltással a kamatszintek kiegyenlítik egymást (market clearing), így
kockázatos piacok is alacsony kamatok mellett juthatnak hitelhez. Ha a kamat
kisebb, mint a kockázati mutatók az előírnák elkerülhetetlen a túlzott
hitelfelvétel. Ez fújt egy buborékot a görög államadósság szintjén (valamint az
ír és spanyol ingatlan piacokon, csak úgy, mint az Egyesült Államokban). A 2008
válságot követően a hitelezés befagyott, és az európai gazdasági mechanizmusok
és életképtelenné váltak ezzel.
Miért
fontos ez a mi témánkban? Mert nem ez volt az első eset, csak ezt valamiért
mindenki mellékesnek tartotta. 1998-2003 között Argentínában hasonló történet
ment végbe. Az Argentin peso és Amerikai dollár közötti átváltást 1:1
állapította meg az Argentin kormány a '90-es évek közepén. A hitel csak úgy dőlt, az infláció normális
mértékre esett vissza (tartva az USA trendet). Rövid távon minden szépen
működött. Egy pont után azonban rengeteg befektetőnek rá kellett jönnie, hogy
rossz üzletet csinált, biztonságosnak hitt befektetések bedőltek, elkezdődött a
tőkekivonás, a Peso rendkívül gyorsan túlértékelté vált, és a jegybank nem
tudott lépést tartani. 2002 január egytől a új átváltási érték 1:3 volt az
USD/ARS esetében, azaz a a Peso 200 % gyengült! Emellett a munkanélküliség 23 %
nőtt, 1998-99 között a GDP 21% csökkent. De ez valahogy az EUR esetében senkit
sem zavart.
Mai Argentína - virágzó illegális piac
Az
elmúlt néhány hónapban újabb sorozatos gyengülésen ment keresztül az argentin
fizetőeszköz. Az ok megint nem más, mint a deviza tartalékok megcsappanása,
valamint a gazdaságba vetett bizalom csökkenése. A peso másodjára is
túlértékelté vált.
Normális
körülmények között a fix árfolyam tartott deviza privát átváltása senkinek sem
érdeke. Minek adjam el 4 árfolyamon, ha a jegybank 5-ért megveszi tőlem? Miért
vegyek 6-ért, ha a jegybank 5-ért adja el? Ha alacsonyabb az árfolyam az
eladónak nem áll érdekében üzletet kötni, ha magasabb a vevő nem akar
vásárolni. Az üzlet semmiképpen sem jön létre. Ennek ellenére Argentínában
virágzik a dollár illegális piaca, ahol 12-13 szinteken váltják a dollárral
szemben. Hogy lehetséges ez?
A
válasz a Gresham törvényben rejlik. Sir Thomas Grasham I. Erzsébet angol
királynő udvarának "pénzügyi szakértője" volt. Az ő nevéhez fűződik a
jó és rossz pénz fogalma, valamint az az elmélet, hogy a rossz pénz kiszorítja
a jót. Az egyetemes elv az, hogy az alulértékelt (jó) pénzt az emberek megtartják
érték megőrzés céljából, a rossz (felülértékelt) pénzt pedig forgalomban
tartják.
A konkrét megfigyelés: I.
Erzsébet hatalomra jutásának idején új pénzt veretett, melynek névértéke
megegyezett a forgalomban lévő érmék névértékével, ám arany tartalma magasabb
volt. A magasabb aranytartalmú (alulértékelt/jó) pénzt az emberek szívesebb
tartogatták, míg a rosszabb minőségű pénzen túladtak. Minek adjak kétszer annyi
aranyat az piacon, ha ugyan azt az értékű árut kapom meg fele annyiért?
A dollár és peso esetében ugyan
ez történik. A dollárt szívesebben tartogatják az emberek, mint valódi
értékmegőrzőt, míg a túlértékelt peson előszeretettel túladnak. A dollár eltűnt
a körforgásból, és az egyetlen hely, ahol hozzá lehet jutni az az illegális
deviza váltó.
